Külföld
Miért pont a görögök dicsekednek a kenőpénzek elfogadásával?
Egymás után buknak le a baloldali uniós politikusok a Katar-gate néven elhíresült korrupciós botrány miatt. Az eddig főkolomposnak tartott görög Eva Kaili, az Európai Parlament volt alelnöke már rács mögött van, de gyanítható, hogy társai is követni fogják. Kaili nem az első görög uniós főtisztviselő, aki korrupciós botrányba keveredett. Tavaly tavasszal váratlanul négymillió euró bukkant fel Stella Kyriakides uniós egészségügyi biztos számláján. Kyriakides ciprusi görög. (Ciprust 1914-ben szállták meg a britek, előtte több mint 300 évig az Ottomán Birodalom része volt. Később látni fogjuk, hogy ez milyen mentalitást alakított ki az ottani görögök körében is.)
Sokan azt feltételezik, hogy az elkésett, elrontott európai uniós vakcinaszerződéseket aláíró biztost a szérumot gyártók vesztegették meg, hogy számukra kedvező megállapodás köttessen. Azt az ügyet az uniónak sikerült eltussolnia, úgy néz ki, hogy Kyriakides megúszta a felelősségre vonást. Mindezen felül, a Katar-gate-től függetlenül, az uniós költségvetést megkárosító csalás gyanúja merült fel María Szpiráki görög EP-képviselővel szemben a képviselői pótlékok kezelésével összefüggésben.
Miért alakulhatott ki az a helyzet, hogy éppen a görögök azok, akik szinte természetesnek veszik a kenőpénzek elfogadását, és általában a korrupciónak nevezett bűncselekmény meglétét. Nem mintha más nemzetiségű uniós tisztségviselők teljesen „tiszták” lennének, de mivel tudatában vannak cselekedtük súlyával, igyekeznek a korrupciós ügyeket titkolni. A görögöknél másként áll a dolog, Kaili egyenesen kérkedett mesés vagyonával, amelyet, mindenki tudhatta, legális úton nem szerezhetett meg.
Az erkölcstelenség és a korrupció Görögország történetében szinte mindig a levegőben volt. Egy jellemző történelmi példa, hogy az első világháború előtt és alatt Basil Zaharoff görög fegyverkereskedő végigjárta az összes nagyhatalmat, hogy fegyvereket adjon el nekik. Így óriási üzletet kötött a görögökkel, de a tinta még meg sem száradt a papíron, amikor Zaharoff a török portánál kopogtatott, ahol az egekig dicsérte a rivális görögök által vásárolt tengeralattjárókat. A törökök bedőltek a cselnek, és két tengeralattjárót is megvettek. Mellesleg megjegyezve, ezeket éppen a görögök ellen akarták felhasználni – na ennyit Zaharoff erkölcsiségéről.
Az ottománok fegyvervásárlásának hírére Zaharoff az oroszokat is meggyőzte, és ők is beszereztek két tengeralattjárót. Zaharoffot egy pillanatig sem zavarta, hogy egymással szemben álló feleknek ad el fegyvereket.
Görögországban a korrupció „kultúrája” még az oszmán megszállás idejére nyúlik vissza. Az oszmánok által elfoglalt Görögországban az adóelkerülés a hazaszeretet egyik formája volt, miközben a korrupció széles körben elterjedt a birodalom görög származású tisztviselői között. Például a teljes körű ingatlan- és kereskedelmi adórendszer a visszaélések következtében ki sem épült, csak papíron létezett.
Az ottománok ugyanis nem ellenőrizték az adóbevételeket és a beszedésüket se. Ez szabad kezet adott a görög adóbeszedőknek, akik saját zsebre dolgoztak. Ez később súlyos problémákat okozott, mert Görögország 1830-as függetlensége után a görög adóbeszedők megőrizték pozícióikat, és a régi gyakorlatot folytatták.
Görögország már a 2008-as globális pénzügyi válság előtt is az egyik legkorruptabb államnak számított. A 2012-es adatok azt mutatták, hogy a görög „feketegazdaság” a teljes GDP 24,3 százalékát tette ki. Csak az volt a baj, hogy egy fillér adót sem fizettek be az államkasszába. Hogy teljesebb legyen a kép, 2009-ben egyedül az önfoglalkoztató szakemberek (könyvelők, fogorvosok, ügyvédek, orvosok, személyi oktatók és független pénzügyi tanácsadók) által elkövetett adóelkerülés 28 milliárd euróra rúgott. A görög adóelkerülők minden hangszeren játszottak, mert görög számlatulajdonosok nevén 20 milliárd euró volt svájci bankokban, természetesen adózatlan pénzekről beszélünk.
Az adócsalás egyik módja szürkegazdaság: olyan készpénzes fizetésért végzik a munkát, amelyet nem jelentenek be jövedelemként, valamint az áfát sem utalják át kincstárnak. Jellemző az egész helyzetre, hogy a görögöknek külön kifejezésük van a megvesztegetésre: „kis boríték”. Ez azt jelenti, hogy a pénzt egy kis borítékba teszik, így adják át a megvesztegetési összeget.
Így aztán egy percig sem lehet csodálkozni azon, hogy vállalkozók és magánszemélyek úgy vesztegetnek meg közalkalmazottakat, legfőképpen azért, hogy ügyeiket gyorsabban intézzék el, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Ez amolyan nemzeti sajátosság. Mert mindenütt van vesztegetés, de hogy ezt ilyen kendőzetlenül kezeljék, azért erre kevés példa akad.
Az ügyeskedések a politikára és a gazdasági éltre is átterjedtek, természetesen. Görögország presztízskérdést csinált abból, hogy csatlakozhasson az 1999-ben létrejött eurózónához. Csakhogy nem tudta teljesíteni a szükséges feltételeket, mert túl nagy volt az államadóssága. Ezt le kellett faragni, amelyhez a Goldman Sachs amerikai bankház adott „segítséget” különböző devizákban végrehajtott árfolyam-csereügyletek sorozatával.
Az így lebonyolított tranzakciók során alkalmazott árfolyamok jóval alacsonyabbak voltak a piaci átváltásoknál. A kimutatott, manipulált államadósság így lényegesen kisebb volt a valóságosnál. A tranzakciók Görögország devizában fennálló adósságát 2.367 milliárd euróval csökkentették, Görögország papíron teljesíteni tudta a maastrichti kritériumokat, felvették az eurózónába.
A problémákat a 2008-ban kirobbant globális pénzügyi válság kezdte felszínre hozni, amikor már jelentkeztek a krízis első jelei. Az akkor regnáló jobboldali Új Demokrácia párt és annak miniszterelnöke, Kosztasz Karamanlísz amolyan görögös megoldást választott a probléma kezelésére. A válságra való hivatkozással gyorsan hoztak pár népszerűtlen intézkedést, finoman célozgatva arra, hogy nehéz idők jönnek, ezért új felhatalmazás szükséges, és kiírták az idő előtti parlamenti választást. Persze, hogy Karamanlísz elveszítette az erőpróbát, de hát ezt is akarta, tudta, hogy mi fog következni, felelősséget nem akart vállalni. A baloldali PASOK győzött, élén Georgiosz Papandreouval. És szembejött a valóság.
A tényleges árfolyamon kezdték el számolni Görögország adósságát, mire az ország csak azért nem jelentett államcsődöt, mert az euróövezet megmentése érdekében hatalmas hiteleket kapott, amelyek aztán alaposan vissza is vetették az életszínvonalat. De talán ez volt a kisebbik rossz.
A manipulátorok, a politikusok közül senkit nem vontak felelősségre a történtekért, a bankok jól jártak, de a hitelezők és azok is, akik sok létfontosságú üzletágba bevásárolták magukat.
De úgy látszik nem volt elég a tanulópénz, mert Eva Kaili példája is azt mutatja, Görögországban a helyzet változatlan, a régi berögződött szokásoktól nem lehet megszabadulni.
