Közmunkaszokások Erdélyben

Tartalmas összeállítást közölt pénteken a Székelyhon az erdélyi közmunkák feltételeiről. Mint a cikkből egyebek mellett kiderül, vannak néhányan, akik szerint a legjobb az lenne, ha a dolgozók követ termelnének a patakokból vagy hegyoldalakból, s az így nyert anyaggal az utakat javítgatnák meg. Ugyanakkor a lap rögtön az elején leszögezi, ilyesmire nincs lehetőség.

A gyergyószentmiklósi városháza szociális osztályán százhetvenhét olyan családot tartanak nyilván, akik szociális segélyre jogosultak, és ezért a törvénynek megfelelően közhasznú munkát kell végezzenek. Utóbbi lehetőséggel évente általában százötven-kétszáz fő szokott „élni”. Ők a várost takarítják, szemetet szednek és elvégzik az apróbb munkákat – így például fát aprítanak, esetleg virágot ültetnek. Aki nem jelenik meg reggel nyolcra, annak nem igazolják a napját.

A közmunkásokon kívül akadnak még úgynevezett „szektorosok” is, akikre alapvetően a lakhelyük környezetének tisztán tartása van bízva. Az ellenőrzés mindkét esetben szigorú, ugyanis az egyén csak az elvégzett munka fejében juthat hozzá a segélyhez. A kiadott munkák visszautasítása egyébként nem jellemző Gyergyószentmiklóson.

Az érintettek havi nyolc órai közmunkáért száznegyvenkilenc lejt (durván tizenkétezer forintot) kapnak. Ha valaki még eltart valakit, akkor a havi nyolc óráért kétszázhatvankilenc lejhez (nagyjából huszonkétezer forinthoz) juthat hozzá.

A feladatszabás során a fő szempont, hogy a dolgozó még véletlenül se szenvedjen sérülést.