„Putyin tolt minket a NATO felé” – INTERJÚ

– Finnország történelme során több negatív tapasztalatot szerzett Oroszországtól, mondhatnánk úgy is: a finnek az oroszoktól. Melyeket fontos kiemelni ezek közül a negatív tapasztalatok közül?

– Általában a függetlenséggel kapcsolatos 1918-as háborút, a téli háborút és a folytatólagos háborút szokták kiemelni. Ezek a legfontosabbak. Ezenkívül Oroszországot meglehetősen ellentmondásos szomszédként jellemezhetjük, amitől Finnország egyrészt sokat szenvedett, másrészt sok mindenben profitált is, például a kereskedelemben.

– A magyar olvasóknak talán érdemes leírni: Finnország 1917-ben vált függetlenné Oroszországtól – addig kvázi Oroszország autonóm tartománya volt –, ehhez kapcsolódott az 1918-as háború. A téli háború – finnül talvisota – 1939. november 30-án kezdődött, három hónappal a második világháború kitörése után. A szovjet csapatok hadüzenet nélkül támadtak: ágyúzni kezdték a saját területükön fekvő, de a finn határtól csupán 800 méterre található Mainila települést, s az akcióért a finneket tették felelőssé. A Népszövetség illegálisnak minősítette a szovjet támadást, és 1939. december 14-én kizárta soraiból a Szovjetuniót. A konfliktust az 1940. március 13-án aláírt moszkvai békeszerződés zárta le. Elvesztett területeinek visszaszerzésére 1941-ben Finnország ismét hadba szállt a Szovjetunióval, ezt a még szintén a második világháború során, 1941. június 25. és 1944. szeptember 19. között lezajlott második szovjet–finn háborút nevezi az utókor úgy: folytatólagos háború (finnül: jatkosota). Jól sejtem, hogy a múltbeli tapasztalatok jócskán közrejátszottak abban, amit én számos finnországi tartózkodásom alatt mindig tapasztaltam, nevezetesen, hogy a finnek úgy általában – finoman szólva – nem lelkesednek az oroszokért?

– Sokfélék vagyunk, nem szeretnék általánosítani. Én magam sok szimpatikus orosszal találkoztam, ám nekem sem tetszik annyira az oroszokra jellemző fölényesség, ha például az orosz turistákat nézzük a világban, vagy a jelenlegi kormány nemzetiségi jogokat sárba taposó agresszivitása.

– Antti Tuuri finn író regénye, a Téli háború (Talvisota) méltó emléket állít a finnek hősies küzdelmének a téli háborúban, hasonlóképpen, mint Magyarországon a török elleni harcnak Gárdonyi Géza regénye, az Egri csillagok. Egy másik finn író, Väinö Linna, Az ismeretlen katona (Tuntematon sotilas) című regénye ugyanakkor a békés emberek nevében világszerte tiltakozik a háború ellen. Hogyan éli meg ezt a kettősséget egy finn átlagember ma, visszatekintve a történelmi múltra, de nemcsak a háborús emlékekkel a múltban, hanem az olyan regényekkel is, mint például a Silja (eredeti címén: Nuorena nukkunut), amelyért Frans Emil Sillanpää Nobel-díjat kapott 1939-ben?

– Igen, a háború él az emberek emlékezetében, véleményem szerint túlságosan is, ha például azt nézzük, hogy Az ismeretlen katona című regényből készült filmet minden évben bemutatja TV a függetlenségi napon. A függetlenség valóban veszélyben volt, de a függetlenség nem csak a háborúra való emlékezés!

– Mi érdekli a mai kor finn emberét, a mai finn fiatalokat, illetve mit várnak a jövőtől vagy – ahogy Magyarországon mondják – mi van benne a levegőben?

– Ha az előző kérdés a történelem jelenlétére vonatkozott, akkor valóban azt mondhatjuk, hogy mindez sokak számára már csak történelem. Az orosz agresszió azonban tagadhatatlanul növelte a honvédelmi igényeket. A fiatalok közül sokan szoronganak és nem csak az ukrán helyzet miatt, hiszen itt volt/van a pandémia is, illetve a klímaválság miatt is. Ugyanakkor az egyik legfrissebb kutatás szerint a legkisebb finnek, vagyis a gyerekek sokkal konkrétabb dolgoktól félnek, például a sötéttől, az ő félelmeik egyáltalán nem kapcsolódnak a világ aktuális történéseihez.

– Fentiek tükrében hogyan fogadták Finnországban, amikor 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát?

– Eddig ez a legegyszerűbb kérdés: előtte egyértelműen kisebbségben voltak azok, akik a NATO-csatlakozást támogatták, az arányuk általában 30 százalék volt. Azt követően azonban néhány nap, illetve hét alatt megduplázódott a támogatottság, amire a mérések kezdete óta nem volt példa. Az oroszellenesség egyértelműen erősödött február után.

– Időrendi sorrendben haladva, mi minden történt az orosz–ukrán háború kapcsán, illetve hatására Finnországban? Gondolok itt például a finn–orosz országhatár lezárására, stb.?

– 2021 december elején Oroszország bejelentette: írásos garanciát kér arra, hogy a NATO nem terjeszkedik kelet felé. Bár a finnek nem igazán tartják magukat „keletieknek”, a bejelentés aggodalmat okozott az állami vezetésben, amely fenntartotta a kapcsolatot Putyinnal a háború kiterjesztéséig. Utána azonban Sauli Niinistö elnök szavaival élve lehullott az álarc, és gyakorlatilag megszűnt a kapcsolat. Az oroszok Finnországba való belépését is sokkal szigorúbban kezdték kezelni. Vannak Finnországban a mozgósítás elől menekült orosz állampolgárok is.

– Amíg a közelmúltban a Finnországban feltalált homok alapú akkumulátor hírét fel nem kapta a sajtó – ez az az akkumulátor, amely képes a megtermelt villamos energiát hosszasan tárolni, a benne lévő homok segítségével –, annak sem nagyon volt híre, hogy Finnországban mennyire általános a katonai kiképzés a civilek számára. Mit lehet tudni erről a felkészülésről, illetve mi a háttere?

– A világpolitikai helyzet egyértelműen feszültebbé vált, miután Oroszország kiterjesztette a támadást Ukrajnában. Ezt Finnországban általános fordulópontnak tekintik, amelyet a határszomszédunk, Oroszország kezdeményezett. Emiatt lett több a tartalékos hadgyakorlat, ami korábban is létezett. Ez az, amikor a kötelező katonai szolgálatot teljesítetteket behívhatják gyakorlatra.

– Arról is szólnak a hírek, hogy Finnország évtizedek óta tudatosan fejleszti a haderejét, és GDP-arányosan sokkal több pénzt költ hadi fejlesztésekre, mint több NATO-tagország. Alá lehet ezt támasztani és ha igen, mi ennek az oka?

– Ez nem ilyen egyszerű. A NATO-ban is vannak úgynevezett „ingyen utazók”, akik nem teljesítik a két százalékos ajánlást. Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokon kívül csak az Egyesült Királyság, Észtország, Görögország és Lengyelország fordította a GDP több mint két százalékát védelmi célokra a NATO ajánlása szerint. A független védelem is sok pénzbe kerül, és Finnország kész volt erre áldozni. Több európai ország is található a világ azon országai között, amelyek 2020-2021-ben a legnagyobb mértékben növelték a katonai kiadásaikat. Az élen Horvátország van, 62 százalékkal, majd Görögország, 46 százalékkal, Finnország a harmadik 36 százalékkal, utána 30 százalékkal Észak-Macedónia, illetve 22 százalékkal Szlovénia következik.

– Finnország semleges ország, hasonlóan Svájchoz. Mi vezetett oda, hogy kérje felvételét a NATO-ba? Mennyiben volt ehhez köze Svédországnak, hiszen a két ország együtt nyújtotta be a kérelmét, azaz: ki volt a kezdeményező?

– Valójában a finn vezetés győzte meg Svédországot is a NATO-tagság fontosságáról, amit személy szerint okos politikának tartok. Ebben tehát Finnország volt a kezdeményező, és ami Finnországot illeti, azt gondolom, hogy Putyin tolt minket a NATO felé. A finn politikának eddig is része volt az úgynevezett NATO-opció, vagyis megvolt a lehetősége annak, hogy szükség esetén kérelmezze az ország a tagságot, és ez most vált aktuálissá. Ami a Svédországgal és főleg Svájccal való összehasonítást illeti, mindkettő sokkal kedvezőbb geopolitikai és történelmi helyzetben van Finnországnál.

– Pekka Haavisto finn külügyminiszter közölte, hogy a finn kormány a NATO-csatlakozási terv jóváhagyását kéri a finn parlamenttől. Miután ez megtörténik, Sauli Niinistö finn elnök hozhatja meg a végső döntést Finnország NATO-csatlakozásáról. Hogyan áll most Finnországban a NATO csatlakozás előkészítése jogi oldalról?

– A parlament a napokban megkezdte a téma tárgyalását, attól függetlenül is, hogy még nem minden tagország ratifikálta a kérelmet.

– A csatlakozási tervezet azt javasolja a finn törvényhozóknak, hogy fogadják el a NATO alapdokumentumait. Az Észak-atlanti Szerződés és az Ottawai Egyezmény tartalmazza azokat a kölcsönös védelemre vonatkozó garanciákat, amelyek a tagállamokat ért külső támadás esetén lépnek életbe. Sanna Marin finn miniszterelnök álláspontja szerint a két dokumentum aláírása nem korlátozná Finnország szuverenitását és nemzetközi befolyását. Mire alapozhatja véleményét a finn kormányfő?

– Ez inkább csak úgymond retorika, Finnország természetesen arra törekszik, hogy maximalizálja a befolyását.

– A NATO 30 tagállama közül Magyarország és Törökország még nem hagyta jóvá a svéd és a finn tagfelvételt. Magyarország jelezte, hogy 2023 elején megtörténik a jóváhagyás, Törökország azonban megfogalmazott néhány feltételt ennek érdekében. Mennyire látják megalapozottnak Finnországban a török álláspontot, amely inkább Svédországra vonatkoztatható? Tett, illetve tesz-e valamit Finnország annak érdekében, hogy meggyőzze Törökországot a jóváhagyás szükségszerűségéről?

– Meglátjuk, beváltja-e a magyar miniszterelnök az ígéretét és az ígért időpontban megtörténik-e a jóváhagyás, amit szintén sokan kétségbe vonnak a társadalmi vitákban. Ami a török álláspontot illeti, nem igazán tulajdonítanak neki nagy jelentőséget Finnországban, az a fő politikai irány, hogy Svédországgal együtt legyünk NATO-tagok. Persze ne felejtsük el azt se, hogy Törökország éppen háborút folytatott Szíria kurd területein, ami egyértelműen kevesebb figyelmet kapott az Ukrajnában folyó háború árnyékában.

– Mit gondolnak Finnországban ma Magyarországról? Mennyire fogadják el a magyar kormány álláspontját, például az energiára kivetett szankciókkal, illetve az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban?

– Egyáltalán nem fogadják el, talán egy elenyésző kisebbséget leszámítva. Éppen most olvastam az Iltalehti napilap egyik cikkéhez fűzött kommenteket, semmiképpen nem szimpatizálnak Orbánnal. Az Európai Unióban be kellene tartani a közös játékszabályokat, de Magyarország, vagyis a magyar kormány az EU fenegyereke. Mondhatjuk, hogy Magyarország imázsa igencsak problematikus lett Finnországban.

– Mire számítanak Finnországban, mikor fejeződik be az orosz–ukrán háború?

– Ezt lehetetlen megmondani, hiszen gyakorlatilag minden háború hosszabbra nyúlt, mint azt gondolták volna: 1941-ben például a finnek azt mondták, hogy hazatérnek aratásra, úgy gondolták, hogy a folytatólagos háború csak néhány hétig fog tartani, aztán több mint három év lett belőle. A legpesszimistábbak azt mondják, akkor lesz vége a háborúnak, ha az oroszokat kiszorították Ukrajna területéről.