Külföld

Hallgatag Európa az ukrán nemzeti kisebbségi jogkorlátozásokról

Az elmúlt évtizedben fokozatosan egyre nehezebb helyzetbe került a kárpátaljai magyarság, amit jól mutat, hogy a koholt vádak árnyékában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Brenzovics László is arra kényszerült, hogy átköltözzön Magyarországra. A kárpátaljai magyarság helyzete mellett az ukrán politika következményeiről, a nemzeti kisebbségeket az eddigieknél is nehezebb helyzetbe hozó törvénytervezetről is beszélgettünk a szervezet elnökével.

Hallgatag Európa az ukrán nemzeti kisebbségi jogkorlátozásokról
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke
Fotó: MH

– Néhány napja múlt két éve, hogy az ukrajnai jogbizonytalanság miatt jobbnak látta, ha elhagyja Kárpátalját, és Magyarországon rendezkedik be a családjával.

– Igen, 2020 decemberétől tartózkodom Budapesten, miután az általam vezetett Egán Ede Gazdaságfejlesztési Központ Jótékonysági Alapítvány ellen az ukrán titkosszolgálat, nyilvánvalóan politikai megrendelésre, vizsgálatot indított, engem pedig mondvacsináltan hazaárulással és szeparatizmussal vádoltak meg. Ez Ukrajnában azonnali letartóztatást tesz lehetővé, kizárva, hogy az ember szabadlábon védekezhessen. Ezért fogadtam meg az ügyvédeim tanácsát, és utaztam külföldre. Egyébként a bűnvádi eljárásokat azóta sem állították le, ugyanakkor semmilyen vádirattal nem álltak elő, sőt, körözést sem adtak ki ellenem, viszont haza sem tanácsos utaznom, mert az előzetes letartóztatás veszélye fenyegetne.

– Bizonyára nem egyszerű Budapestről a KMKSZ vezetése.

– Kétségkívül ez egy rendkívüli helyzet, magam is éreztem, ezért a KMKSZ tavalyi közgyűlésén lemondtam az elnöki tisztségemről. A közgyűlés azonban egyhangúan úgy határozott, hogy a körülmények ellenére folytassam a szervezet irányítását a 2023-ban esedékes tisztújításig. Bár ideálisnak nem nevezhető a módszer, de a tág és a változatos kommunikációs csatornák révén a kárpátaljai kollégákkal a kapcsolattartás folyamatos, és jól működik.

– Mennyire függ össze az ön ügye és a magyarországi hátterű kárpátaljai gazdaságfejlesztési terv intézménye elleni ukrán vizslatás a két ország közötti problémás viszonnyal?

– Azt gondolom, ezek a dolgok nem függetleníthetők a magyar–ukrán kapcsolatok egészétől. Ukrán részről ugyanis már évek óta megfigyelhető a bizalmatlanság minden magyarországi eredetű – legyen az bármily önzetlen – támogatással, segítséggel szemben. A másik okként említhetem a mindenkori ukrán vezetés eltökélten unitárius állammodell megtartására irányuló törekvését, amiből az is következik, hogy a nemzeti kisebbségekben, így a kárpátaljai magyarságban, akadályt és zavaró tényezőt látnak.

– Úgy tűnik, az új ukrán kisebbségi törvényhez sem fűzhetők nagy várakozások.

– A legfelsőbb tanács első olvasatban december elején már elfogadta a törvényt. Előtte tartottak néhány formális egyeztető találkozót Kárpátalján és Kijevben is. Sajnos az álláspontunkat, az érveinket nem fogadták el, így a törvényt nem tudjuk támogatni. Ez az újsütetű jogszabály a privilegizált, de ez idő szerint nem ukrán joghatóság alá tartozó krími tatárokon kívül a többi nemzeti kisebbségnek nem ad esélyt az előrelépésre sem az anyanyelvhasználat, sem az anyanyelvi oktatás terén, és csupán formába önti a 2014 után Ukrajnában történt kisebbségi jogkorlátozásokat.

– Ennek a törvénynek így mi az értelme?

– Ukrajnát nemzetközi kötelezettségei, az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozási szándékhoz társult feltételek késztették arra, hogy jogszabályt alkosson a nemzeti kisebbségekről. Noha sem az ország alkotmányában, sem a vonatkozó nemzetközi dokumentumokban a „nemzeti kisebbségek” nem egyenrangú kifejezés a „nemzeti közösségekkel”, ez a törvény konzekvensen mégis így fogalmaz. Jó okunk van vélelmezni, hogy Ukrajna ekként készíti elő kilépését a nemzetközi kötelezettségvállalásaiból.

– Ha az ukrán alkotmány más fogalmakat használ a kisebbségek ügyében, mint az új törvény, akkor az a keletkezése pillanatában alkotmányellenes?

– Lényegében igen. Elvileg még lenne alkalom a kiigazításra, azonban nincs jele semmilyen módosító szándéknak. Tehát a törvény új fogalomkeretet használ, és megkerüli azokat a vállalásokat, amelyeket az alkotmány, valamint – például – a két ország parlamentjei által elfogadott, vissza nem vont és nem módosított magyar–ukrán alapszerződés is rögzített. Ez utóbbi dokumentum része egyébként a kisebbségek jogairól szóló előremutató nyilatkozat is.

– Volt-e, van-e kooperáció, egyeztetés a törvényről a többi ukrajnai nemzeti kisebbség szervezeteivel?

– A lehetőségekhez mérten együttműködünk a többi jelentős kisebbség szervezeteivel. Hasonlóak a problémáik az ukrajnai románoknak, hiszen a magyarok mellett ők működtetnek az óvodától a középiskoláig ívelő oktatási rendszert, igaz, a mi esetünkben felsőfokú képzésekre is van lehetőség magyar nyelven. Egyeztetünk a moldávokkal és a bolgárokkal is, az eltérő helyzetek, lehetőségek és hagyományok miatt azonban nem könnyű közös nevezőt találni.

– Pedig közös a sérelmük, hogy az ukrán állam őket sem tekinti őshonos népeknek, holott sok évszázad óta az ő szülőföldjük is a jelenlegi Ukrajnában van.

– Az ukrajnai őshonos népekről 2021-ben elfogadott törvény a végletekig szűkítő, nem felel meg a nemzetközi standardoknak, és csak a krími tatárokra, valamint szintén a félszigethez köthető, ma már mindössze pár száznyira tehető karaimokra és krimcsakokra vonatkozik. Tekintettel arra, hogy ők a megszállt Krímben élnek, Ukrajna csak politikai síkon foglalkozik velük. A törvény szemlélete és tartalma nyilvánvalóan erősen diszkriminálja a mai ukrán területeken sok száz vagy akár ezer évnél régebben jelen levő magyarokat, oroszokat, románokat, bolgárokat, lengyeleket, zsidókat, görögöket és a többi népet. Különösen méltatlan a hozzáállás a kárpátaljai magyarokkal szemben, hiszen miközben Magyarország gesztusként őshonosnak ismerte el az itteni ukrán diaszpórát, sőt szószólójuk révén parlamenti képviselethez is juttatta őket, az Árpád-kor óta bizonyítottan Kárpátalján élő magyar kisebbség nem minősülhet őshonosnak a szülőföldjén.

– A kétoldalú államközi viszony ismét szóba került. Mire vezethető vissza az ukrán politikumban és médiában tudatosan felépített negatív Magyarország-kép?

– Valóban sajnálatos, hogy a kijevi vezetés Petro Porosenko elnöksége óta módszeresen és tudatosan kedvezőtlen színben tünteti fel Magyarországot, és ez a „hagyomány” Volodomir Zelenszkij elnöksége idején is folytatódik. A mesterségesen alakított magyarellenesség miatt az ukrán közvélemény ma Oroszország és Belarusz után Magyarországot ítéli meg a legnegatívabban. A mintegy két évszázados késéssel formálódó ukrán nemzetállam egyik sajátossága, hogy fel nem dolgozott történelmi traumákat hordozva elsősorban a szomszédjaival szemben határozza meg önmagát. Ehhez fontos szellemi, ideológiai háttérként szolgál Dmitro Doncov integráltnacionalizmus-elmélete. A két világháború között kidolgozott eszmerendszert magáénak vallotta Sztyepan Bandera éppúgy, mint a mostani radikális és a központi hatalomra jelentékeny befolyással bíró több ukrán nacionalista mozgalom, paramilitáris képződmény. Az Ukrajnával határos országokban ellenséget látnak, az ideológiában a lengyelek sem kivételek, bár az oroszgyűlölet közös platformján a mostani érdekek felülírják a korábbi emlékezetpolitikai sérelmeket. Az ukrán hivatalosságok neheztelésének forrása még, hogy Magyarország következetesen kiállt és kiáll a kárpátaljai magyarság mellett – a nemzetközi fórumokon is – a 2014-et követően őt ért anyanyelvi és oktatási korlátozások elleni küzdelemben. Harmadsorban Magyarország lejáratásában jelentős szerepet játszik Ukrajnában is a Soros György által támogatott liberális szemléletű média, amelyik nem fogadja el a magyar kormány szuverén politikáját, a vallott keresztény értékeket és az illiberális demokráciafelfogást. Orbán Viktort személyében is bírálják. Az orosz–ukrán háború idején ez a negatív kampány még durvább lett, elhallgatják a nagy volumenű segélyprogramot, és elvárják, hogy Budapest tegye magáévá az ukrán narratívát. Nehéz a megalapozatlan vádakkal, rágalmakkal szembeszállni.

– Mindezek hatására a kárpátaljai ukránság viszonya is megváltozott az ottani magyarok iránt?

– Van változás, hiszen nyolc év alatt a központi propaganda nem múlt el nyomtalanul. Korábban egyáltalán nem volt jellemző, hogy a nemzeti hovatartozás miatt feszültség keletkezett a közösségeink között. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a belső ukrajnai menekültek nagy száma megváltoztatja Kárpátalja etnikai összetételét. A háborús viszonyok között, az indulatok és a nacionalista retorika térnyerésekor a korábbinál is nehezebb magyarnak lenni Kárpátalján. Először fordult elő, hogy egy város, Munkács végrehajtó bizottságának határozatával a várban barbár módon ledöntötték a Turul-szobrot.

– Viktor Baloga parlamenti képviselő, régebben a megye meghatározó oligarchájának militánsan magyarellenes nyilatkozatai nem hagytak kétséget afelől, hogy a kezdeményezés tőle eredt. A túlzott „hazafias érzésen” kívül lehettek még más okok is a háttérben?

– A munkácsi városi tanácsban a KMKSZ képviselőcsoportja és az Andrij Baloga féle városvezetés között bizonyos kérdésekben egyet nem értés volt, másrészt a polgármester és a mögötte álló politikai erő úgy gondolta, hogy ebből politikai tőkét lehet kovácsolni.

– Lát rá esélyt, hogy belátható időn belül a turul visszarepülhet a munkácsi várra?

– Már kétszer odarepült, miért ne repülhetne oda harmadszor is?

– A KMKSZ elnökeként rendszeresen részt vesz olyan európai fórumokon, tanácskozásokon, amelyeknek témája a kisebbségek ügye. Mi a tapasztalata?

– Vannak változások, sajnos rossz irányban. Az Európai Unió és a Nyugat teljes egészében közömbös a nemzeti kisebbségek jogai iránt, hiába léteznek ENSZ és európai tanácsi dokumentumok, egyezmények. A Velencei Bizottság ajánlásainak sem tesznek eleget maradéktalanul. Egészen közeli még az EU Törvényszékének fájdalmas és érthetetlen döntése a Minority SafePack keresetének elutasításáról. Az egymilliónál több aláírás ellenére az Európai Bizottság így felmentést kapott, hogy jogszabályban erősítse meg a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmét, miközben a kontinensen csaknem 50 millióan tartoznak valamilyen nemzeti kisebbséghez. Az ő gondjaikat nem kezelik emberi jogi aspektusból, viszont a szexuális kisebbségek és a migránsok védelmének és támogatásának szinte nincsenek határai. Ez minket közvetlenül is érint, mert Ukrajna a társult tagság után teljes jogú tag akar lenni az EU-ban, ugyanakkor a nemzeti kisebbségek nyelvi és oktatási jogai terén csak visszalépést látunk. A csatlakozási tárgyalásokon az EU nem kerülheti majd meg ezt a súlyos problémát, és nem teheti meg, hogy ne vegyen tudomást a jogfosztásokról.

– A MÁÉRT november 18-i tanácskozásán kiemelten foglalkoztak Ukrajnával, Kárpátaljával.

– Köszönjük és hálásak vagyunk a Magyarországnak, a magyar lakosságnak, a kormánynak és a világ magyarságának a szolidaritásért, a nap mint nap megtapasztalt erkölcsi és anyagi támogatásokért. Ezek nélkül intézményeink nem működhetnének, és az elvándorlás akár tragikus mértékűvé is válhatna. Örömmel hallottuk, hogy a távlatos fennmaradást, megmaradást szolgáló oktatási-nevelési támogatás jövőre jelentősen nőni fog. Egy átmeneti időszakban és háborús viszonyok között él a kárpátaljai magyarság, megfogyva bár, de nem megtörve. A KMKSZ és magam is eltökéltek vagyunk, hogy nem mondunk le saját sorsunk alakításáról.

Kapcsolódó írásaink