Háború után Béke – Öt béketerv az orosz–ukrán háború lezárására

Az Európai Unió keletkezése és eddigi története szorosan összefüggött a béke és a stabilitás iránti vággyal, a gazdasági együttműködés létrehozása éppen ezek garanciáját jelentette. 2012-ben ennek elismeréseként kapta meg az EU a Nobel-békedíjat, miután a szervezet és annak elődei hat évtizeden keresztül járultak hozzá a béke ügyének előmozdításához, amelynek köszönhetően Európa „a háború kontinenséből a béke kontinensévé” vált – olvasható a Nézőpont Intézet legfrissebb tanulmányában. Mára azonban, teszik hozzá, az Európai Unió a béke letéteményeséből a háború egyik legnagyobb finanszírozójává lépett elő. Vízválasztó pillanatnak számított, amikor Ausztria és Magyarország kivételével a tagállamok is saját fegyvertárukból kezdték el felfegyverezni Ukrajnát, az Európai Unió pedig történelme során először kezdett el fegyvereket vásárolni egy megtámadott ország számára.

A névleg az emberi jogok támogatására létrehozott szervezetek is amellett érvelnek, hogy a háborúban való segédkezés jelenti a valódi erkölcsi kötelességet. A háborúpárti narratíva szerint a pacifizmus nem csupán nem célszerű, de annak képviselőit – a legrosszabb időkre emlékeztető módon – szélsőségesnek és populistának bélyegzik meg, a békét szorgalmazó elképzeléseket oroszpártisággal, defetizmussal és nemzeti egoizmussal vádolják, a háborút ellenző hangokat pedig mint „mérgező pacifizmust” mutatják be.

Fontos, hogy ne csak a háborúpárti hangok hallassák magukat, de azok az elképzelések is megmutatkozzanak, amelyek a háborút szeretnék lezárni. A Nézőpont Intézet öt olyan, konkrét feltételeket tartalmazó béketervet mutat be, amelyek más-más választ adnak a béketeremtés fentebbi, nehéz kérdéseire.

A Nézőpont teljes elemzése ide kattintva érhető el.