Meloni kezd beletanulni a rá váró szerepkörbe

Egy klasszikusnak tekinthető közmondás elég pontosan világít rá a jelenlegi helyzetre: „Öreg farkas szőrét veszítheti, ám a rossz szokásait sosem!”

Már a közjogi méltóságok megválasztása sem ment zökkenőmentesen. Lorenzo Fontanát, a Ligából a parlament elnökévé, illetve Ignazio La Russát, az Olasz Testvérek Pártjából a szenátus első vezetőjévé választották. Az utóbbi kinevezést nem tudta megemészteni a Lovagnak becézett Silvio Berlusconi. Azt, hogy mit sziszegett La Russának, nem bírja el a nyomdafesték. Az „öreg farkas” másodszor is meggondolatlanul viselkedett.

Egy korábbi Meloni-felszólalás után néhány, nem kimondottan elegáns jelzőt firkantott jegyzetfüzetébe, ám az Il Giornale újság fotóriportere lekapta a lovaghoz nem illő szavakat, majd közétett két jelzőt: prepotens, arrogáns. Az ülés szünetében Matteo Salvini tolmácsolta Meloninak a Lovag úr írásba foglalt kirohanását, aki mosolyogva válaszolt: „Holnap felhívom, talán addigra megnyugszik, ötven éve ellentmondásmentesen osztotta parancsait, jelen esetben csak a büszkeségén esett csorba.”

Giorgia Meloninak, a miniszterelnöki szék várományosának más esetekben is szüksége volt a rá egyre jellemzőbb nyugalomra. Az Öt Csillag Mozgalom egyik, egyébként jelentéktelen tagja egy nyilatkozatában egyszerűen a cania (szuka) kifejezést használta a miniszterelnök-jelöltre. Az Öt Csillag mozgalom elnöke, Giuseppe Conte az Olasz Testvérek Párt határozott tiltakozását követően azonnal kivágta a mozgalomból ezt a beteges figurát.

Egy másik öreg farkas sem vigyázott a gyógyszereire. Michele Santoro, a bevallottan erősen balos beállítottságú újságíró hosszas okfejtéséből csupán erős idegzetűeknek idéznék egy bővített mondatot: „A Meloni vezette újfasiszta párt győzelme a húszas évek Németországára emlékeztet, amikor is szegénység, reménytelenség jellemezte az országot, ám Meloni ne feledje, ő nem rendelkezik hitleri képességekkel.”

Az olasz sajtó belátóan megjegyzi, minden kormányalakítás az erős pozíciók megszerzésének kíméletlen harcával jár. A koalícióba összeállt három párt a választási győzelmet követően egy-egy saját politikusát szeretné kormánytagként viszontlátni. Ez persze más országokban is hasonlóan zajlik, az Európában megszokott koalíciós tárgyalások azonban jobbára a zárt ajtók mögött zajlanak, míg Olaszországban általában elég sok vita kiszűrődik az ajtók mögül.