Külföld
A magyarok szerint a covidnál is nagyobb probléma
Október 18.: az emberkereskedelem elleni küzdelem európai napja
Az emberkereskedelem elleni küzdelem európai napján, október 18-án induló – a friss kutatási eredményekre épített – tájékoztató kampány a leginkább veszélyeztetett csoportokat is szeretné megszólítani.
Magyarországon minden ötödik ember tapasztal vagy hall emberkereskedelemmel kapcsolatos esetről a közvetlen környezetében. A legveszélyeztetettebbeknek, a fiatalok és alapfokú végzettségűek 28 százalékának van közvetlenül tudomása az emberkereskedelem valamely típusában érintett áldozatról, akit szexuális vagy munka céljából zsákmányolnak ki. Nem véletlenül azonosítják tehát a magyarok az egyik legsúlyosabb problémaként az emberkereskedelemmel kapcsolatos jelenségeket.
A leginkább veszélyeztetett csoport tagjai a gazdasági, megélhetési problémák után harmadikként a szexuális célú kizsákmányolást, ötödikként a munkacélú kizsákmányolást tartják a legnagyobb problémának, és az összes megkérdezett körében is az ukrajnai háború, a covid, a migráció, a lakhatási nehézségek, az oktatás helyzete előtt szerepel ez az összetett jelenség.
A megkérdezettek 48 százaléka úgy gondolja, a következő egy-két évben nőni fog az áldozatok száma. Mindez az Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által rendelt, 2022 nyarán készített reprezentatív kutatásból derül ki, amely a Traumaközponttal és az Országos Rendőr-főkapitánysággal közösen indított Ne hagyd, ne tedd! – emberkereskedelem elleni kampány része és egy 2018-as kutatás megismétlése.
Nem tiszta a csicskáztatás fogalma
Mindkét felmérés az emberkereskedelemmel kapcsolatos általános tájékozottságot vizsgálta egyebek mellett a kizsákmányolás típusaira és a toborzási technikákra rákérdezve. Az aktuális kutatás a veszélyeztetett csoportok válaszait külön is elemezte.
A kérdésre, hogy mi számít emberkereskedelemnek a legtöbben a gyermekekkel való kereskedést (76 százalék), a szexuális kizsákmányolást (62 százalék) és a szervkereskedelmet említették (58 százalék) – pedig az utóbbi az emberkereskedelem legkevésbé jellemző formája Magyarországon. Ugyanakkor a negyedik leggyakrabban említett tevékenység, a migránsok határon való átszállítása valójában nem minősül emberkereskedelemnek (hanem embercsempészésnek). Az emberkereskedelem legtöbbeket érintő megvalósulása, a munkacélú kizsákmányolás csak a hatodik legtöbbek által említett típus (a megkérdezetteknek csupán 46 százaléka azonosította emberkereskedelemként). Kiderült: nagyon kevesen, a megkérdezettek csupán 34 százaléka van tisztában a csicskáztatás fogalmával – ez az úgynevezett házi rabszolgaság, amikor fizetség nélkül dolgoztatnak valakit, jellemzően a ház körül. A leginkább veszélyeztetett csoport tagjai az átlagnál kevésbé bizonyultak tájékozottnak ebben a kérdésben, a munkacélú kizsákmányolást például csupán 31 százalékuk sorolta az emberkereskedelem alá.
Mi történik az áldozatokkal?
A Ne hagyd, ne tedd! tájékoztató kampány egyik célja, hogy megismertesse az emberkereskedelemmel kapcsolatos legfontosabb fogalmakat és elkövetési módokat. „Három elem együttes meglétekor beszélhetünk emberkereskedelemről – világít rá Boda Eszter, az IOM Magyarország emberkereskedelem elleni egységének vezetője. – Az első elem a tevékenységsor, azaz hogy mi történik az áldozatokkal: ide tartozik az áldozatok toborzása vagy becserkészése, szállítása (országon belül vagy országok között), átvétele, eladása, elrejtése. A második elem a hogyan kérdésre ad választ: megtévesztéssel, csalással, fenyegetéssel, hatalommal és a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés által éppúgy kényszerítenek embereket, mint puszta erőszakkal. Mindennek célja – a harmadik elem – az áldozatok kizsákmányolása. Ez éppúgy lehet egy nő prostituálása, akit mondjuk a gyermekével zsarolnak, mint egy hamis ígéretekkel külföldre csalt fiatalember dolgoztatása rettenetes körülmények között.”
A toborzási, bekerítési technikákkal kapcsolatban meglepően tájékozottnak bizonyultak a megkérdezettek: 70 százalékuk ismer munkacélú kizsákmányoláshoz kapcsolt megtévesztő technikákat például hamis álláshirdetéseket, 79 százalékuk erőszakosabb beszervezési technikát is említett, úgy, mint elrablást, függőség kialakítását. A veszélyeztetett csoportokban jóval alacsonyabb szintű a tájékozottság (54 és 64 százalékos a technikák ismertsége).
A szexuális célú kizsákmányolásnál a szerelem ígéretével, megtévesztő munkaajánlatokkal toborzó technikákat átlagosan 75 százalékban azonosították, a veszélyeztetettek körében ez a szám csak 60 százalék volt, a durvább eszközöket (kábítószerfüggővé teszik, adósságba verik satöbbi) 79, illetve 65 százalék azonosította.
Keveslik a híradást
Az emberkereskedelem áldozatainak azonosításakor is tájékozottnak mutatkoztak a válaszadók: úgy gondolják, hogy bár közös vonás az anyagi kiszolgáltatottság, a szexuális célú emberkereskedelemnél több egyéb szempont (például demográfiai is szerepet játszik, a fiatal nők sokkal inkább veszélyeztetettek). 57 százalék gondolja, hogy a kábítószer-fogyasztás hozzájárul az áldozattá váláshoz, 58 százalék szerint az állami gondoskodásban élők különösen sérülékenyek.
A kiszolgáltatottság anyagi természetű okai mellett, amelyet 85 százalék azonosított, a megkérdezettek 81 százaléka szerint a lelki-érzelmi tényezők is sokat számítanak az áldozattá válásban.
A korábbi kampány keretében megvalósult 2018-as és a 2022-es vizsgálat csupán pár dologban mutatott jelentősebben eltérő eredményeket. Míg négy évvel ezelőtt a válaszadók többsége (37 százalék) úgy értékelte, hogy a médiában nőtt az emberkereskedelemmel foglalkozó híradások száma, addig az idei felmérés szerint stagnál (35 százalék) – ezzel párhuzamosan, míg négy éve a legtöbben (44 százalék) úgy gondolták, hogy elegendő a híradások mértéke, most már a megkérdezettek 39 százaléka kevesli.
