Deutsch: Súlyos csúsztatásokat és nettó hazugságokat tartalmaz a jelentés

– Hogyan értékelné Gwendoline Delbos-Corfield Magyarországról készített jelentését? Ön szerint objektív ez a határozat?

– Az az igazság, hogy még a jelentés készítői, illetve támogatói is csak a hihetetlen önuralmuknak köszönhetően tudták megállni, hogy ne röhögjék el magukat, amikor arról beszéltek az európai parlamenti vitában, hogy ez bizony egy valódi tényekre alapozott jelentés. Ugyanis az egész egy indulatból megírt, kizárólag csak gyanúsítgatásokat, feltételezéseket, súlyos csúsztatásokat és nettó hazugságokat tartalmazó politikai pamflet.

– Ön szerint miért volt szükség egy újabb jelentésre, amikor korábban Rui Tavares és Judith Sargentini is készített már egy ehhez kísértetiesen hasonló határozatot?

– Ez a mostani legújabb dokumentum elsősorban a készítőit, illetve azokat minősíti, akik hosszú esztendők óta boszorkányüldözést folytatnak Magyarország ellen, mondhatjuk úgy is, hogy egy igazi szegénységi bizonyítvány az európai baloldal részéről. Szerintem két oka van annak, hogy a Tavares-, a Sargentini- és Delbos–Corfield-jelentésen kívül is már több mint tíz, Magyarországot a jogállamisági ügyekben keresztre feszítő EP brosúra született. Egyrészről, ha Magyarországon vagy bárhol Európában a jobboldal nyeri a választásokat, akkor az európai baloldal úgy próbálja tálalni a saját kudarcát, hogy lépten-nyomon azt hazudják, akkor itt és most romba dőlt a demokrácia. És miután hazánkban már több mint tíz esztendeje mindig a jobboldal, egy polgári-nemzeti-kereszténydemokrata kormány kapta a szavazatok döntő többségét, az ellenzék folyamatosan azt kommunikálja, hogy Magyarországon rég véget vetettek a demokráciának. A másik ok ezzel szoros összefüggésben, hogy a baloldal igyekszik politikai hasznot is húzni ezekből a jelentésekből, a saját politikai pecsenyéjüket sütögetik, ezért kreálnak újra és újra ilyen szégyenteljes határozatokat. A mostani jelentés politikai apropója pedig egyértelműen az, hogy az európai baloldal így akar az Európai Bizottságra nyomást helyezni, hogy nehogy megállapodást merjenek kötni Magyarországgal az uniós források kapcsán.

– Mit gondol, van összefüggés a mostani jelentés és a Magyarországnak járó uniós pénzek visszatartása között?

– Nem kérdés, hogy ez a fő funkciója a mostani jelentésnek. Ez a határozat elsősorban nem is Magyarországról szól, hanem egy nyílt fenyegetés az Európai Bizottság irányába. A baloldal persze próbálja úgy beállítani, hogy ez egy objektív jelentés, de ennél elfogultabb pártpolitikai röpiratot keveset látott az ember, pedig nem ma kezdtem a politikai karrierem.

– Mi a véleménye, mik a főbb ellentétek Brüsszel és Magyarország között?

– Az egészben az a legszomorúbb, hogy egyébként gyakorlatilag napestig lehetne sorolni, hogy mik azok a valóban kulcsfontosságú kérdések, amelyekben az Európai Unió intézményeinek, a brüsszeli bürokráciának és Magyarországnak, a magyar polgárok elsöprő többségének azonos az érdeke. Sokkal több az érdekazonosság, mint azt bárki is gondolná. Ezeket azonban szándékosan figyelmen kívül hagyják, és inkább egy durva támadássorozatot indítanak velünk szemben. Azt mindannyian láthatjuk, hogy a világban, így Európában is zajlik egy hihetetlen komoly ideológiai küzdelem, és a magyar társadalom többsége a legfontosabb kérdésekben a Brüsszel által képviselt ideológiai kizárólagosságtól eltérő állásponton van. És vannak olyan sorskérdések, amelyekben a baloldal által túszul ejtett brüsszeli bürokráciához  képest teljesen más az elképzelése a magyarok döntő részének, ilyen például a migráció, a családtámogatás, és ilyen a genderideológia kérdése is.

– Hogyan értékeli a magyar ellenzéki európai parlamenti képviselők reakcióját a jelentés kapcsán?

– Szánalmas, szégyenteljes és vérlázító. A magyar baloldal itthon és  Brüsszelben is visszaél a választók bizalmával. A baloldali európai parlamenti képviselők szándékosan, provokatív módon olyan álláspontot képviselnek, amit bizony nevezhetnénk hazaárulásnak is. A szerdai európai parlamenti vita során kenetteljes stílusban többször is hangoztatták, mennyire „szomorúak”, hogy újra Magyarországot elítélő határozatot kell tárgyalni, majd amikor az EP elfogadta a jelentést, örömükben szinte üdvrivalgásban törtek ki. Ez a képmutató viselkedés egyértelmű bizonyítéka annak, hogy egyáltalán nem mondanak igazat, amikor azzal hakniznak, hogy a jelentés szomorúsággal tölti el őket. De ha visszaemlékezünk a 2018-as Sargentini-jelentés elfogadására, akkor is állva éljeneztek. Megdöbbentő, hogy így repdesnek az örömtől a magyar ellenzéki EP-képviselők, amikor egy, a saját hazájukat – az általuk kitalált és terjesztett hazugságok és rágalmak alapján – ledorongoló európai parlamenti határozatot megszavaz az EP. Azt hiszik, hogy a Magyarországot támadó dokumentumok elfogadása majd előbb vagy utóbb az ő malmukra hajtja a vizet. Nem veszik észre, hogy az a magatartás, hogy valaki a saját közössége, a saját családja, a saját városa, a saját hazája, a saját nemzete ellen dolgozik, az párthovatartozástól függetlenül a jóakaratú magyarok számára elfogadhatatlan. És az ellenzéki koalíció már bizony évek óta bőszen ezt csinálja.

– A jelentés elfogadása után mi lesz a következő lépés?

– Bizonyára egy újabb jelentés, ez egy igazi „neverending story” Ráadásul mindebben az a legérthetetlenebb, hogy egyébként Magyarország a magyar emberek közös munkájának köszönhetően a legjobban teljesítő európai uniós országok közé tartozik, a magunk mögött hagyott tíz esztendőben hazánk a teljesítményével nem csekély mértékben járult hozzá az Európai Unió fejlődéséhez. Ennek ellenére mégis bennünket, az egyik legsikeresebb uniós tagországot támadnak és vádolnak folyamatosan alaptalanul.

– Ön szerint a mostani kihívásokkal teli időszakban Brüsszelnek nem az lenne a legfontosabb feladata, hogy megoldást találjon a válságra?

– Őszintén bízom abban, hogy a magukat az európai politikai fősodorhoz sorolók, a brüsszeli bürokrácia vezetői, illetve a minket előszeretettel kioktató tagállami vezetők képesek lesznek belegondolni abba, hogy Brüsszel elhibázott szankciós politikája miatt kialakult energiaválság, az elszabadult rezsiárak, a vágtató infláció miatt most olyan hónapok következhetnek, amelyek akár tektonikus társadalmi mozgásokat idézhetnek elő az Unióban. Tényleg a lengyelek elleni csatározás, vagy a magyarok alaptalan kritizálása a legfontosabb teendő, amikor energiaválság, vágtató infláció, növekvő munkanélküliség és az ellátásbiztonság megroppanása fenyegeti Európát?! A szokásos brüsszeli pótcselekvés és újabb hazug jelentések fabrikálása helyett most valódi tettekre van szükség, amelyek megoldást és enyhítést jelenthetnek az előttünk álló nehéz időkre!