Szemérmetlenül nyerészkednek a szállásadók a királynő temetésén

A brit fővárosra gyakorlatilag ki lehet tenni a megtelt táblát. Olyan hatalmasra duzzadt a tömeg II. Erzsébet királynő londoni ravatala előtt, hogy a hatóságok lezárták a sort, amely jelenleg nyolc kilométer hosszan kígyózik a Westminster Hallban felállított koporsóig, és az utolsóknak több mint fél napig kell várakozniuk, hogy elbúcsúzhassanak az elhunyt uralkodótól.

Azok sincsenek sokkal könnyebb helyzetben, akik vidékről vagy külföldről érkezve megpihennének, mivel a londoni szálláshelyek is teltházasak, pedig a szobákat nem túl baráti áron kínálják. És bár Nagy-Britanniában a fogyasztói árak négy évtizede a leggyorsabb ütemben nőnek, ezzel mégsem magyarázható az a fajta hirtelen emelkedés, ami a hotelekben volt tapasztalható: amint bejelentették a királynő halálát, az átlagos szobaár egy éjszakára 210 fontról 330-ra ugrott.

A hétfői temetési menet útvonalára eső szállodák pedig még ennél is szemérmetlenebbül nyúltak az árszabáshoz, halálkufárként kihasználva azt, hogy a legjobb helyekért versengő tévétársaságok semmi pénzt sem sajnálnak azért, hogy több nézőt vonzzanak a saját közvetítésükhöz. Van olyan luxushotel, ahol most 50 ezer angol fontot, vagyis 23 millió forintnak megfelelő összeget kérnek egy lakosztályért – egyetlen éjszakáért. 

A dolog azért is megdöbbentő, mert az októbertől 80 százalékkal emelkedő energiaárak miatt sokan azért aggódnak, hogyan fogják kifizetni a téli fűtést. Közben pedig a londoni államkincstár csillagászati összegeket fizet a temetési ceremóniákra. A felvonulások, virrasztások és egyéb rituálék, valamint azok biztosítása már eddig több mint kétmilliárd forintnyi pénzébe került a brit adófizetőknek. Bár a végét még nem látni, annyi már most bizonyos, hogy II. Erzsébet temetése többe fog kerülni, mint a legutóbbi állami temetések, azaz Erzsébet anyakirálynő 2002-es szertartása és Winston Churchill 1965-ös ünnepélyes búcsúztatása.