Külföld

A bioüzemanyagok súlyosbítják az élelmiszerválságot

A növényi alapú bioüzemanyagokat évek óta érik kritikák, mivel előállításuk az élelmiszernövények termesztésével konkurál

A bioüzemanyagok súlyosbítják az élelmiszerválságot
Jobb felhasználási módja is lenne a növényeknek, mint az üzemanyagként való elégetés
Fotó: MH

Az EU már több mint 15 éve támogatja a bioüzemanyagok hozzáadását a fosszilis üzemanyagokhoz. A bioüzemanyagokat elsősorban olyan élelmiszer- és takarmánynövényekből állítják elő, amelyeket kifejezetten erre a célra termesztenek. A biodízelt jellemzően repce-, szója- vagy pálmaolajból állítják elő; a benzinnel kevert bioetanolhoz búzát, rozst, kukoricát és más gabonaféléket, valamint cukorrépát és cukornádat használnak fel.

Az ukrajnai háború és az ebből fakadó globális élelmiszerválság újra felvetette a vitát arról, hogy a terményeket élelmiszer helyett üzemanyagként használják-e fel. Számos európai ország fontolgatja a növényi eredetű bioüzemanyagok használatának csökkentését. A német kormány nemrég bejelentette, hogy teljesen ki akarja vonni a növényi alapú bioüzemanyagok használatát.

A megújuló energiaforrásokról szóló új irányelv folyamatban lévő uniós szintű felülvizsgálata lehetőséget kínál arra, hogy Európa-szerte megszűnjön az élelmiszerek üzemanyagként való felhasználása.

A bioüzemanyag-ipar ugyanakkor lobbizik e javaslatok ellen, és különböző állításokkal támogatja a növényi bioüzemanyagok további használatát.

Ezzel kapcsolatban hozta nyilvánosságra tanulmányát a Transport and Environment nevű környezetvédelmi szervezet, amelyet  többek között a Greenpeace-szel, a német DeutscheUmwelthilfével közösen készítettek el. 

A szervezetek elsőként kiemelik, hogy sokszor állítják azt, hogy nincs verseny az élelmiszer és az üzemanyag között, mivel a növényi bioüzemanyagok előállítása során melléktermékként állati takarmány keletkezik, és emiatt folytatni kell a bioüzemanyagok előállítását. Ugyanakkor ez az állítás félvezető, ugyanis azon melléktermékek, amelyek az üzemanyagok előállítása során keletkeznek, létrejönnek akkor is, amikor a növényeket élelmiszer előállítására használják fel. 

Azt leírják, hogy jelenleg a Németországban például  a megtermelt búzának csak mintegy 30 százalékát használják fel élelmiszeripari célra. Szakértők, mint például Friedrich Longin professzor a Hohenheimi Egyetem Állami Növénynemesítési Intézetéből azonban úgy vélik, hogy a termesztett búza több mint 80 százaléka alkalmas lenne kenyérsütésre. Ez azt jelenti, hogy például a Németországban jelenleg a földeken termő egymillió tonna búza felhasználható lenne kenyérsütésre. 

Éppen emiatt a szervezetek felhívják a figyelmet, hogy a növényi alapú bioüzemanyagok formájában naponta elégetett élelmiszer-mennyiség minden, csak nem elhanyagolható.

Az EU-ban naponta mintegy 10 000 tonna búzát alakítanak át üzemanyaggá. Ez körülbelül 15 millió kenyérnek felel meg.

Ezen felül nagy mennyiségű más gabonafélét is felhasználnak bioüzemanyagként. A gabonán kívül nagy mennyiségű növényi olajat is elégetnek bioüzemanyagként –

naponta közel 19 millió palack repce- és napraforgóolajat és 14 millió palack szója- és pálmaolajat égetnek el Európa-szerte.

Az értékes növényi olajok üzemanyagként történő hatalmas pazarlása részben felelős azért, hogy az elmúlt két évben – és különösen az ukrajnai invázió óta – világszerte a növényi olajok árai emelkedtek a legnagyobb mértékben az összes élelmiszeripari termék közül.

A növényi bioüzemanyagok használatának leállítása az EU-ban az Ukrajnából származó teljes búzaexport több mint 20 százalékát, a kukoricaexport közel 30 százalékát és a napraforgóolaj-export 9 százalékát tudná kompenzálni.

A növényi alapú bioüzemanyagok használatának megszüntetése tehát az egyik leghatékonyabb intézkedés lenne a globális élelmiszerválság kezelésére, és a politikai döntéshozók rövid távon is megvalósíthatják.

Amellett érvelnek, hogy a probléma megoldását nem lehet csupán a piacra hagyni, a statisztikai adatok szerint lehet, hogy a növényi biodízel termelése jelenleg csökken, a bioetanol felhasználása viszont jelentősen nőtt az idei év első hónapjaiban, még a gabonaárak robbanásszerű emelkedése mellett is.  

Ennek oka, hogy az üzemanyagipar – az elhibázott brüsszeli környezetvédelmi politika miatt – magas büntetésekkel néz szembe, ha nem teljesíti a törvényes kibocsátáscsökkentési célokat. 

Azt is hozzáteszik, hogy az a állítás miszerint bioüzemanyagok használata jelentősen csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását leginkább csak papíron igaz állítás, mivel a számítások egyáltalán nem veszik figyelembe a növények termesztéséhez felhasznált földterületek nagyságát. 

A növényi bioüzemanyagok előállítására szolgáló repce- és gabonaföldek, pálma- és szójaültetvények világszerte hatalmas földterületeket foglalnak el.

Németország szántóterületének 6,5 százalékán termesztenek üzemanyagnak szánt növényeket, és világszerte csak Németországban jelenleg valamivel kevesebb mint 1,9 millió hektáron – ez majdnem akkora terület, mint Szlovénia – termesztenek bioüzemanyagokat.

Az EU növényi bioüzemanyag-fogyasztásához világszerte több mint ötmillió hektár szántóterületre van szükség, óvatos becslések szerint. 

Az EU által megrendelt tanulmányok is, kimutatták, hogy a növényi bioüzemanyagok által okozott többletigény a mezőgazdasági földterület iránt – közvetlenül vagy közvetve – a mezőgazdaság korábban műveletlen területekre való kiterjesztéséhez vezet. Ennek eredményeként a természetes ökoszisztémák pusztulnak, gyakran a trópusi országokban – ami rendkívül káros következményekkel jár az éghajlatra és a biológiai sokféleségre nézve. Alapvetően a hatalmas földterületek bioüzemanyag-termelésre való fenntartása azt jelenti, hogy kevesebb földterület áll rendelkezésre a természetes ökoszisztémák számára, amelyek szén-dioxidot tárolhatnának és fontos élőhelyeket biztosíthatnának az élővilág számára.

Ráadásul a bioüzemanyagoknak a  használata nagyon kis mértékben befolyásolja a fosszilis üzemanyagoktól való függőségünket. Ezzel szemben óriási hatással van az élelmiszer-ellátásra és az árakra. Emiatt éppen a mostani válságban lenne a legnagyobb szükség arra, hogy felhagyjunk ezek használatával. 

A fenntarthatóság is sokszor előkerül azokban az érvekben, amelyek szerint minden bioüzemanyagnak fenntartható minősítést kell kapnia, így biztosítva azt, hogy azok valójában zöldek legyenek 

Az ilyen fenntarthatósági tanúsítványon azonban nem oldják meg a problémákat. A növényi bioüzemanyagok pusztító éghajlati és ökológiai hatásainak fő oka az, hogy termelésükhöz hatalmas földterületekre van szükség. Az pedig egy egyszerű tény, hogy a tanúsított növények termesztése még mindig ugyanannyi földterületet vesz igénybe, mint tanúsítás nélkül. Továbbá ezen üzemanyagok előállítása rendkívül gazdaságtalan és pazarló: hatalmas földterületekre van szükség kis mennyiségű üzemanyag előállításához.

Kapcsolódó írásaink