Nem a több EU a megoldás

– Mit javasol az európai konzervatív erők formálódó szövetségének erősítése érdekében?

– Őszintéknek kell lennünk egymással, sok ilyen találkozót kell tartanunk. Szerintem nem kell túl gyorsan haladni, érdemi lehetőségünk úgyis a két év múlva esedékes európai parlamenti választások után lesz. Én személy szerint úgy gondolom, hogy nem kell törekednünk százszázalékos kohézióra a politikai nézeteinkben. Sokkal inkább azt kell keresnünk, ami összeköt és bizalmat kell építeni. A kérdés az, számíthatunk-e egymásra, vagy megtörünk a baloldali média támadásaitól. A tapasztalatom az, hogy a jó együttműködés jó személyes kapcsolattal kezdődik. Meg kell mondanom, lenyűgözött a magyarok barátságossága és melegszívűsége.

– Ami az összetartást illeti, figyelemre méltó, hogy míg az Európai Néppárt tagjai alig álltak ki Magyarország mellett az európai parlamenti vitákban, addig az Identitás és Demokrácia, valamint az Európai Konzervatívok és Reformisták képviselői rendszeresen.

– Ez azért van, mert nem hiszünk a médiának, hanem közvetlenül tájékozódunk. Mindig azt mondom, hogy ha nem hiszünk a baloldali médiának a saját országunkban, miért is hinnénk el nekik, amit Magyarországról mondanak? Sokkal egyszerűbb megkérdeznünk egymást, hogy ezt vagy azt hallottam rólatok, most akkor igaz, vagy sem. Lehet, hogy időnként nem értünk egyet, de a különbségeket tiszteletben kell tartani. A legtöbb kérdésben egyformák az érdekeink.

– Nemrég fejeződött be az Euró­pa jövőjéről szóló konferencia. Vár jó irányba történő változást tőle?

– Nem hiszek abban, hogy az Európai Unió a megoldás. Nem több, hanem kevesebb EU-ra van szükségünk. Őszintén úgy gondolom, hogy az uniós eliteknek csak egy célja van: akár jól mennek a dolgok, akár rosszul, ők mindig több hatalmat akarnak. Meg kell találnunk az Európai Unió globalista agendájának ellenszerét. A szuverén országok szabad akaratukon alapuló együttműködésére van szükség.

– Eszerint nem támogatja azt a javaslatot sem, hogy a bevezessék a többségi döntéshozatalt például a külügyekben, ahol most még egyhangúságra van szükség?

– Persze, hogy nem. Akkor teljesen eluralkodna rajtunk Németország és Franciaország. Az európai történelemben sosem működtek az egységes, mindenkire egyformán alkalmazott egyenmegoldások.

– Amikor 2014-ben, Belgium legfiatalabb pártelnökeként átvette a Flamand Érdek vezetését, öt százalék körül álltak. Ma az ország egyik legerősebb pártja. Mi a sikerük receptje?

– A programunk tökéletes volt, de két dolgon változtatni kellett. Először is, a politikai rendszert támadjuk, ne az egyént! Mit értek ez alatt? Nagyon határozottan ellenezzük a tömeges bevándorlást és szigorú határvédelmet akarunk. Elutasítjuk a nyitott határok politikáját. De ne a srácot hibáztassuk, aki a kis hátizsákjával eljut Belgiumba. Nem ő a hibás. Szóval a kommunikációnkban megfontoltnak kell lenni: támadjuk az elitet, a politikai agendát, de ne az egyént. A második dolog pedig éppen az, amit Orbán Viktor úr is mondott a konferencián elhangzott beszédében: ne szoruljunk ki a szélre. Legyél radikális, de ne legyél szélsőséges. A szóhasználatunkkal ne szolgáltassunk ürügyet ellenfe­leinknek arra, hogy a formával vitatkozzanak a tartalom helyett.

– A jelenlegi belga kormány a 2019-es választások után csaknem ötszáz nappal alakult meg. Hét párt is részt vesz a koalí­cióban, csak hogy önöket kihagyhassák belőle. Hogyan teljesít a kormány?

– Eleve meg se kellett volna alakulnia. Több mint egy éven át csak ügyvezető kormánya volt az országnak, aztán a járványhelyzetet használták fel arra, hogy keresztülerőltessék az akaratukat. Az első naptól kezdve rossz az alap, egymással is harcolnak, állandóak a véleménykülönbségek. A kötőanyagot köztük csak az jelenti, hogy ellenünk vannak. Új választásokra van szükség.