A szerb is európai nép

– A szerb–magyar határon macska-egér játékot űznek az illegális bevándorlók a határőrökkel, mivel a déli oldalon szinte szabad utat kapnak a migránsok. Magyarázható-e azzal, hogy a szerb kormány habozik a határozottabb fellépéssel, mivel a migrációpárti európai uniós vezetés szemében ez a csatlakozásról szóló tárgyalások akadálya lenne?

– A nyugat-balkáni útvonal nem Szerbiában kezdődik. Azok az emberek, akik a magyar határra érkeznek, jó néhány biztonságosnak nyilvánított, sőt uniós tagállamon keresztül jutnak el oda. Immár egy hat-hét éve tartó folyamatos migrációs nyomásról beszélhetünk, a migránsok száma pedig nem csökken. Egy hatalmas embertömegről van szó, amely a jobb élet reményében teszi meg a hosszú utat a Balkánon keresztül az EU valamely országa felé. Ebben hatalmas felelőssége van Németországnak és más nyugat-európai tagállamnak, amelyek az utóbbi években többször is tettek olyan felelőtlen kijelentéseket, amelyek csak tovább ösztönözték a migránsokat arra, hogy meginduljanak.

Ezek egyre jobban kiismerik magukat a terepen, sokszor elrejtőznek, és várják a megfelelő pillanatot az átkelésre. Állandósult a jelenlétük a magyar–szerb határvonal menti, zömében magyarok lakta településeken. A Vaj-dasági Magyar Szövetség következetes kiállásának köszönhetően a szerb rendőrség időközönként elszállítja a határövezetben tartózkodó migránsokat az ország távolabbi részein található befogadóközpontokba, ezzel egy kis fellélegzést biztosítva a térség lakosainak. De mindez csak a tünetek kezelése. Az nyújthatna érdemi megoldást, ha az EU és néhány nyugati tagállam végre felhagyna ezzel a téves és rendkívül kártékony migrációs politikával.

– A szerbiai lakosság évek óta követeli a bevándorlók eltávolítását városaikból, településeik­ről. Brüsszelben aggódnak-e amiatt, hogy egy uniós tagság esetén Belgrád szabad kezet kapna a magyar példa alkalmazására, és megállítaná a bevándorlókat saját déli határain is?

– Azt, hogy Brüsszelben pontosan min aggódnak, nem láthatjuk. Ami világos, hogy a nemzetállamok szerepének megőrzése, a határok hatékony védelme és a törvénytelen migráció megállítása nem szerepel a prioritásaik között. Az európai baloldal és a brüsszeli intézmények nem az európai emberek érdekeit tartják szem előtt, hanem a bevándorlókét. Ez teljesen egyértelmű. Ők nem látnak abban problémát, hogy illegális bevándorlók ezrei lepik el az európai polgárok által lakott településeket, ezzel ellehetetlenítve azok életét, legyen szó akár az uniós tagállamokról, akár a tagjelölt nyugat-balkáni országokról, mint amilyen Szerbia.

Számomra ugyanakkor felfoghatatlan, hogy azok a nyugati országok, amelyek a migráció tekintetében készen állnak milliók befogadására a világ legtávolabbi országaiból, ennyire szkeptikusak legyenek a bővítésre váró országok és népek vonatkozásában. Pedig a szerbek, albánok, macedónok legalább annyira európaiak, mint a hollandok, görögök vagy írek. A Nyugat-Balkán egy olyan terület, amelyet máris uniós tagállamok vesznek körül, amely nagyságát és összlakosságát tekintve alig kisebb, mint Románia. Mégis mindezen számadatok és az egyértelmű stratégiai és biztonságpolitikai előnyök ellenére sem hallottuk egyik nyugati vezető szájából sem azt a lelkes Wir schaffen das! felkiáltást, amely oly sokszor hangzott el a 2015-ös migrációs válság kapcsán.

– A szerb–magyar kapcsolatok jelenleg történelmi csúcsponton vannak. Akadályozhatja-e a csatlakozási tárgyalásokat az a félelem Brüsszelben, hogy esetleg öt uniós tagállamot tömörítő V5-té bővülne a kelet-közép-európai politikai blokk, amely konzervatív szemléletével egy még erősebb ellenpólust alkotna az európai föderalista törekvésekkel szemben?

– Ezek csak feltételezések, de azt már most is láthatjuk, hogy a konzervatív kormányzattal rendelkező Szerbiát sokkal gyakrabban érik politikai kritikák és támadások az uniós intézményekből, mint a baloldali vezetéssel rendelkező más nyugat-balkáni országokat. Ebben az Európai Parlament élen jár, legyen szó országjelentésekről vagy más határozatokról, minden egyes alkalmat megragad az európai parlamenti balliberális többség arra, hogy lejárassák a szerb kormányzatot. Néhány évvel ezelőtt az Euró­pai Parlament a gyors uniós bővítés egyik fő szószólója volt.

Mára egy óvatoskodó, sőt, ha szabad ezt mondanom, finnyáskodó intézményről beszélhetünk, amely legszívesebben csak akkor támogatná Szerbia és a nyugat-balkáni tagjelöltek felvételét, ha azok legalább skandináv szintű és jellegű demokráciákká érnek. Az elmúlt években szemtanúi vagyunk egy öntudatos, erős közép-európai tengely kialakulásának, amelyre néhány nyugati fővárosban és uniós intézményben nem tekintenek jó szemmel. A balkáni bővítés pedig a visegrádi négyekhez való formális csatlakozás nélkül is ennek a megerősödését jelentené.