Eltorzítják Havel örökségét

A valóságban viszont Havel a szabadság eszméit a kommunista diktatúra elleni tiltakozás eszközeként ismerte, egy olyan kiállásként, amiért meg kellett harcolni, és amihez az embernek össze kellett szednie minden bátorságát. Havel sosem annak az előírt, egyedüliként elfogadott politikai liberalizmusnak a képviselője volt, amit ma a nyugati elit próbál ráerőszakolni saját társadalmaira, és amelyet az uniós vezetők fegyverként használnak a nemzetek ellen. Havel, akire Brüsszelben is az európai integráció szószólójaként emlékeztek, maga mondta, hogy „egymást megérteni nem azt jelenti, hogy egymáshoz hasonulni, hanem megérteni egymás identitását”.

A cseh író saját bevallása szerint Európában 1989 után a politikai inga karja túlságosan is a liberális térfélre lengett ki, ennek ellen-reakciója volt a nemzeti irányba való elmozdulás. Václav Havelt félreértelmezi az, aki úgy vélekedik róla, mint aki a demokráciát a „bármi megengedett” rendszereként képzelte el. Ellenkezőleg, ő maga úgy fogalmazott, „a demokrácia természetes hátránya az, hogy akik ehhez becsülettel viszonyulnak, azokat ez rendkívül elkötelezi, azoknak viszont, akik ezt nem veszik komolyan, szinte mindent megenged.”