Harmincéves sikertörténet

Ma harminc éve, 1991. december 16-án kiáltották ki a Kazah Köztársaság függetlenségét. Az első években a kazahok számos problémával néztek szembe, az ország ugyan hatalmas nyersanyagkészlettel rendelkezett, ám gazdasága nem volt versenyképes, nem is beszélve a soknemzetiségű lakosság jelentette kihívásról. Nemzetközi szakértők közeli összeomlást jósoltak, ám az ország első elnöke, a hivatalát egészen 2019-ig betöltő Nurszultán Nazarbajev vezetésével a kazahok rácáfoltak a pesszimista jóslatokra.

Az elmúlt harminc évben kiépült a piacgazdaság, külföldi befektetéseket vonzottak be, valamint sikeresen használják fel az ország gazdasági természeti erőforrásait – a periódusos rendszer 99 százaléka megtalálható Kazahsztánban.
A gazdasági mutatók beszédesek: az elmúlt években a szegénységben élők aránya 47-ről 5,3 százalékra esett vissza, a munkanélküliség 13-ról 4,9-re.

Az egy főre jutó GDP a függetlenség első évében háromszáz dollár volt, tavaly már 12 ezer. A Világbank üzleti környezetet vizsgáló Ease of doing business indexén Kazahsztán huszonötödik, a Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján pedig ötvenötödik. Közép-Ázsia GDP-jének több mint felét adja, a régióba irányuló külföldi befektetések hetven százaléka az országban valósul meg. A jelenlegi cél, hogy Kazahsztán 2050-re bekerüljön a világ harminc legfejlettebb és legversenyképesebb országa közé.

A külpolitikában a kazah vezetés arra törekszik, hogy egyenlő, kölcsönösen előnyös partnerségeket tartsanak fenn minden nemzetközi szereplővel.

Központi eleme a diplomáciának a nukleáris leszerelés támogatása is. Nazarbajev 1991 augusztusában záratta be a szemipalatyinszki nukleáris kísérleti telepet, az ENSZ 2009-ben augusztus 29-ét az atomkísérletek elleni nemzetközi napnak nyilvánította.

Kulcskérdés az országban az etnikai és vallási identitások tiszteletben tartása. A lakosság több mint kétharmadát alkotják a kazahok, az oroszok aránya húsz százalék, a jelentősebb népcsoportok közé tartoznak még az ukránok, üzbégek, tatárok, fehéroroszok, ujgurok, azeriek, csuvasok, lengyelek, németek és litvánok. Hetven százalék muszlim, huszonnégy százalék ortodox, a protestánsok aránya pedig két százalék.

Harminc év fejlődésének egyik jelképe maga a főváros. Az ország legnagyobb városa a kirgiz határ közelében fekvő, kétmilliós Almati, amely 1929-től volt a kazah főváros. A kormányzat 1997-ben átköltözött Akmolába, amit a következő évben Asztanának, majd 2019-ben Nur-Szultánnak neveztek át.

A kazah–magyar kapcsolat élénk: tavaly az országba irányuló exportunk csaknem hatvan százalékkal nőtt, a két ország közötti áruforgalom pedig meghaladta a 330 millió dollárt – erről Varga Mihály pénzügyminiszter beszélt októberben a magyar–kazah üzleti fórumon Nur-Szultánban.