Külföld

Új Párizs–Róma-tengely akarja vezetni Európát

A szorosabbra fűzött francia–olasz együttműködés Brüsszellel és Németországgal szemben is ellenállást képezhet – mondta lapunknak Marco Gombacci politikai elemző

Az elmúlt időszakban már láthatóan készülődött a francia és az olasz kormány az Angela Merkel német kancellár tegnapi távozása utáni időszakra. Emmanuel Macron tagadja, hogy erről lenne szó, de az elemzők máshogy látják.

Új Párizs–Róma-tengely akarja vezetni Európát
Macron és Draghi szövetsége féken tarthatja a német zöldpolitikát
Fotó: AFP/Domenico Stinellis

Mario Draghi olasz és Emmanuel Macron francia államfő november végén írták alá az úgynevezett megerősített együttműködési egyezményt, amely a római elnöki palotáról a Quirinale-megállapodás nevet kapta. A folyamatot még 2017-ben indította útnak a frissen megválasztott Macron Lyonban, ahol Paolo Gentiloni akkori olasz kormányfővel találkozott. A Quirinale-megállapodás európai értékszövetséget, közös migrációs és határellenőrzési intézkedéseket, energetikai együttműködést és közös kormányüléseket is magában foglal, de kiterjed a fiskális politika, a mezőgazdaság, a digitalizáció, az oktatás, a kultúra, a zöldátmenet és az adózás kérdéskörére is.

Macron egyébként – újságíróknak nyilatkozva – igyekezett elhessegetni azokat az elemzői és sajtóértelmezéseket, miszerint Róma és Párizs az Angela Merkel tegnapi távozása utáni időszakra készülve fűzi szorosabbra a kapcsolatait. Megjegyezte, előzőleg egyeztettek is a távozó kancellárral. Nem spóroltak a látványos külsőségekkel, Róma égboltját vadászgépek szelték át az olasz és a francia nemzeti színű füstcsíkokkal az egyezmény aláírásakor.

A nemzetközi sajtóban a Quirinale-megállapodás jelentőségét az 1963-ban Franciaország és Németország – Charles de Gaulle és Konrad Adenauer – között köttetett Élysée-szerződéshez hasonlítják.

A Bloomberg hírügynökség megfogalmazása szerint a mostani megállapodás a legerősebb jele Európa két legdinamikusabb vezetője egyre szorosabb együttműködésének.

Történelminek nevezte a megállapodást lapunknak Marco Gombacci olasz politikai elemző. Emlékeztetett, az elmúlt években többször is mélypontra került a két ország viszonya: először Nicolas Sarkozy korábbi francia elnök líbiai szerepvállalása okozott konfliktust – mivel Líbia és Olaszország szoros szövetségesek voltak –, később pedig Luigi Di Maio olasz külügyminiszter okozott diplomáciai perpatvart, amikor meglátogatta a francia sárgamellényes tiltakozókat. Az uniós külpolitika kudarcait ellensúlyozandó a párhuzamos francia-olasz diplomácia mindkét ország számára eszköz lehet érdekeik képviseletére. A szövetség Washingtonból is jól látható, és bizonyos kérdésekben Berlin ellenpontozását is szolgálhatja.

Ami a gazdaságpolitikát illeti, Gombacci szerint az új német kormány vissza akarhat térni a megszorításokhoz, ezzel szemben az olasz–francia szövetség kiállhat a nagyobb rugalmasság mellett. A balliberális-zöldpárti német kormány intenzívebben felléphet az atomenergia ellen, Párizs azonban – és talán Róma is, véli a szakértő – azt elengedhetetlennek tartja a zöldcélok eléréséhez. Közösen tehát sikerrel tarthatják féken Németországot, ha „túl zöld” politikát akarna folytatni. Gombacci megjegyezte, Olaszországnak törekednie kell arra, hogy ne rendelje magát alá Franciaország befolyásának.

Kapcsolódó írásaink