Külföld

A franciák léte nem lehet alku tárgya

Elnökjelöltsége első beszédében Éric Zemmour az európai lakosságcserére figyelmeztetett

Reconquete, tehát „vissza­fog­lalás” lesz Éric Zemmour alakuló pártjának neve. Ezt maga a francia jobboldali elnökjelölt jelentette be vasárnap első nagy, Párizsban megrendezett nagygyűlésén, amelyen becslések szerint tizenötezren vettek részt.

A franciák léte nem lehet alku tárgya
Éric Zemmour elnöké választása esetén felszabadítaná a francia nemzetet
Fotó: AFP/Jacopo Landi

Hívei előtt elmondott, első hivatalos kampánybeszédében Éric Zemmour bejelentette új, Vissza­foglalás névre keresztelt pártja nevét. A név valószínűleg utalás a 15. században befejeződött „reconquista” hadjárataira, amellyel a keresztény uralkodók a muszlim fennhatóság alá került mai Spanyolország területét szabadították fel. Közösségi oldalán is közzétett kijelentésében ezt úgy magyarázta, „francia létünk nem alku tárgya.

Francia nemzetként fennmaradásunk nem függ a szerződésektől vagy az európai bírák jóakaratától. Vegyük vissza a sorsunkat!” Figyelmeztetett arra is, hogy a mai francia választási rendszer kizárja mindazokat a jelölteket, akiket az újságírók vagy a média nem kedvel. Ezt Zemmour szerint vele is meg akarják tenni, mert, ahogy fogalmazott, el akarják lopni a demokráciát. Elmondta, hónapok óta járja az országot, és szerinte két félelem gyötri a franciákat: a nagy társadalmi leépülés és a nagy lakosságcsere, utalva ezzel arra az elméletre, miszerint a nyugati civilizáció országaiban az őshonos lakosságot bizonyos politikai erők a harmadik világból érkező bevándorlókkal akarják helyettesíteni.

Kitért arra is, hogy országának jobban oda kell figyelnie saját gazdasági érdekeire, ne pedig a világ más országainak érdekeit előtérbe helyezve, „európai dogmatizmustól vezérelve” külföldi érdekek mellett döntsenek. Továbbá azt is felvetette, hogy a francia nemzeti érdekeket figyelembe véve országának NATO-tagságát is fel kéne adnia.

Zemmour népszerűsége októberben érte el csúcspontját, amikor 25 százalékos támogatással megelőzte legfőbb jobboldali riválisát, a Nemzeti Tömörülést vezető Marine Le Pent is. A 2022-es elnökválasztás során Emmanuel Macron elnök fő kihívója nagy valószínűséggel Zemmour, Le Pen és Valerie Pécresse, a francia Republikánusok hétvégén megválasztott elnökjelöltje közül kerül majd ki.

Felmérések szerint Macron kihívó­jaként épp egy republikánus jelöltnek lenne a legnagyobb esélye a győzelemre. A szavazók körében a republikánusok új jelöltje még kevésbé ismert, de korábban a francia alkotmány megváltoztatását szorgalmazta, mivel ez véleménye szerint útját állja az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlás megfékezésének. Vasárnap a republikánus párt sikertelen elnökjelöltje, Éric Ciotti is bejelentette, saját politikai mozgalmat indít Jobbra névvel. Beszédében viszont Éric Zemmour Ciottinak azt az üzenetet küldte, „neked köztünk van a helyed”.

Politikai földindulás a csendes többség érdekében
 

„Kampányában Éric Zemmour tudatosan a közösségi oldalakra összpontosít, meg akarja kerülni a hagyományos médiát, ugyanis nem a média jelöltje akar lenni, hanem a csendes többséget akarja mozgósítani” – nyilatkozta lapunknak Thibaud Gibelin francia politológus, a Mathias Corvinus Collegium vendégoktatója. Szerinte a „Zemmour-jelenség” nagyon figyelemre méltó, ütős, gyújtó hangú és alaposan strukturált beszédei földindulást jelentenek a francia politikában. Képes lehet arra is, hogy „felrobbantsa a republikánus frontot”, amely negyven éven át kizárta, kiszorította a nemzeti jobboldalt.

Ami a Zemmour előtt álló kihívásokat illeti, újságíróból politikussá kell válnia: médiajelenségként a harciasságát értékelték, politikai jelenségként azonban harmóniát is kell teremtenie. Úgy fogalmazott, a jobboldali elnökjelölt „az örök Franciaország” eszményére akarja emlékeztetni az embereket. Itt két nehéz­séggel is szembesülhet: a lakosság egy része nincs is birtokában annak a kultúrának, amire alapozva nosztalgiát ébreszthet bennük, sőt, sokan csak „adminisztratívan franciák”, a munkásosztály tagjainak jó részét pedig olyan társadalmi és gazdasági nehézségek nyomaszthatják, amelyek elterelik a figyelmüket az identitásvitákról.

A politológus azt is kifejtette lapunknak, hogy az Emmanuel Macrontól politikailag alig megkülönböztethető, liberális Valérie Pécresse győzelme a jobbközép Köztársaságiak elnökjelölt-választásán Zemmournak kedvez.
(ŐM)

Kapcsolódó írásaink