Elkerülhető lett volna a tragédia

Az előzetes kivizsgálás szerint egy harminchárom migránst szállító felfújható csónak a francia partokat elhagyva a La Manche csatornában egy teherhajóval ütközhetett, amelynek következtében nagy valószínűséggel minden utasa életét vesztette. Az utasok közt két gyermek és egy terhes nő is volt. A tragédiát viszont ezúttal is a megszokott európai koreográfia követte: az Európai Parlament képviselői egyperces csenddel emlékeztek meg az áldozatokról, a francia és brit vezetők egymásra mutogatnak és a tragédiáért egymás bevándorlási rendszerét okolják, míg a migrációt támogató civil szervezetek a határok feltétel nélküli megnyitását követelik.

Jean Castex francia miniszterelnök az esetet tragédiának nevezte, Boris Johnson brit miniszterelnök pedig mély fájdalmát fejezte ki a migránsok halála miatt, és kijelentette, a csatorna gumicsónakkal való átszelése veszélyes. Az ilyenkor szokásos, fedezet nélküli ígéreteken csak a calais-i kikötő igazgatója, Jean-Marc Puissesseau lépett túl, mondván: „Az embercsempészek mind gyilkosok, és ugyan a migránsokat már megszoktuk, régen tudjuk, hogy ez így nem mehet tovább. Tudtuk, hogy ennek egy maihoz hasonló katasztrófa lesz a vége”.

Boris Johnson migrációs struccpolitikáját bírálta a francia Republikánusok képviselője és Calais kikötőváros polgármestere, Natacha Bouchart is, kifejezve, a brit miniszterelnökből teljesen hiányzik a bátorság ahhoz, hogy felelősséget vállaljon a kialakult migrációs helyzetért. A polgármester szerint a tragédia a migrációs politikában sorozatosan elkövetett hibák eredménye.

Az ügyben megszólaló, a migrációt támogató civil szervezetek véleménye arról tanúskodik, hogy az Európai Bíróság tíz nappal ezelőtti, hazánkat elmarasztaló döntése, miszerint akkor is ki kell vizsgálni a migránsok menedékkérelmét, ha bizonyítottan több biztonságos országon keresztül áthaladtak, már beépült az európai köztudatba. A londoni Bevándorlási Jólét Egyesült Tanácsa nevű civil szervezet vezetője, Zoe Gardner szerint nem indoklás az, hogy a bevándorlók a biztonságos Franciaországból érkeznek, hiszen „nincs olyan követelmény, hogy az első elért országban kérjenek menedéket.”

A civil szervezet vezetője úgy fogalmazott, „hát persze, hogy nincs ilyen követelmény, így senki sem folyamodna menedékért az Egyesült Királyságban”. Ez a felfogás viszont arra ösztökéli a migránsokat, hogy a már biztonságos letelepedést biztosító országból további kockázatokat vállalva újra útnak induljanak.

Eközben a francia hatóságok számára rendkívül kínos, a tragédia napján készült fényképek kerültek a brit lapok címoldalaira. Ezeken jól látható, ahogy a francia tengerparton álló partiőrségi gépkocsi mellett egy nagy csoport migráns a víz felé visz egy felfújható csónakot. A képen látszik, hogy a terepjáróban tartózkodó rendfenntartókat a jelenet arra sem készteti, hogy járművükből kiszálljanak. Ez éles ellentétben van Emmanuel Macron francia elnök kijelentéseivel, aki a tragédia utáni napon úgy nyilatkozott, „Franciaország nem hagyja, hogy a La Manche csatorna temetővé váljon”.

Boris Johnson kormányát szinte egységesen támadja az egész brit politikai spektrum azért, amiért eddig semmilyen hatékony intézkedést nem volt képes meghozni a tengeri migránsok megállítására. Újságírói értesülések szerint a 25 ezer idén a tengeren érkezett migráns közül eddig egyet sem sikerült kitoloncolni. Johnson a tragédiát követően ugyan maga is beismerte, hogy kormánya nem tett eleget azért, hogy a bevándorlókat megfékezze, de a jelenséget legfőképp tápláló jelenségeket, a csődöt mondott bevándorlási rendszert és a feltétel nélküli szociális juttatások reformját eddig nem említette.