A magyarlakta térségek felzárkóztatásáért küzd az új felvidéki párt

– Mi volt az a kulcsfontosságú érv vagy kompromisszum, amivel hosszú évek késlekedése után végre sikerült áthidalni az ellentéteket, és megalapítani a Szövetség magyar pártot?

– 2020-ban válaszúthoz érkezett a felvidéki magyar politika. Az utolsó parlamenti választás eredményei ültették tárgyalóasztalhoz a korábban külön-külön, sőt egymással szemben politizáló pártok képviselőit. A szlovák választási törvény nem veszi figyelembe a magyar közösség számarányát, és a felvidéki magyar választók is megmutatták, hogy nem kíván­nak két lista közül választani. Ahhoz, hogy az egyesülési folyamatról szóló hárompárti tárgyalások elkezdődhessenek és sikerrel végződhessenek, arra is szükség volt, hogy azok a politikusok, akik a tisztújítások után átvették a pártok irányítását, felelősséget vállaljanak az itt élő magyar közösség jövőjéért, az általuk lakott régiók felzárkóztatásáért.

– Éveken keresztül sok ezer felvidéki magyar szavazat veszett el amiatt, hogy választott pártjuk nem érte el a parlamenti küszöböt. Jelenleg is öt százalék körül mozog a párt, mivel fogják meg­győzni a magyarokat, hogy szavazataik ezúttal biztonságban vannak?

– Sok munkával, jó programmal és azzal, hogy választóinknak, közösségünk képviselőinek nemcsak azt mondjuk el, mit szeretnénk elérni, hanem azt is, hogyan. Azon túl, hogy sok ezer magyar szavazat elveszett, sok ezer ilyen szavazat a szlovák pártokat erősítette, amelyek kihasználták a megosztottságunkat. Másfél év elteltével jól látható, hogy ezek a pártok az említett szavazatok megszerzését tartották fontosnak, nem a közösséghez tartozók érdekképviseletét. Ígéretekkel tele a padlás, de konkrét eredményeket a jelenlegi kormány nem tud felmutatni. Előrelépések helyett leépítések történtek. Említhetnénk a Kisebbségi Kulturális Alapot ért támadásokat, a kulturális és az oktatási minisztériumban korábban kiépített nemzetiségi osztályok megszünte­tését, a déli és a keleti régiókban tervezett infrastruktúra-fejlesztés fékezését és leállítását. Mindezt az emberek is látják, saját bőrükön tapasztalják.

– A mindenkori budapesti kormányhoz fűzött hozzáállásuk eddig ütközőpont volt a különböző magyar pártok közt. Ezek olyan ellentétes álláspontok voltak, amelyek alatt nem lehet egy közös nevezőt húzni. Melyik fog tehát az új párt anyaországgal ápolt kapcsolataiban érvényesülni?

– A Szövetségben egyesült elődpártok egyetértenek abban, hogy az egységes pártnak arra kell törekednie, hogy jó partneri kapcsolatot ápoljon a mindenkori magyar kormánnyal. A magyar nemzet részeként a felvidéki magyarok is érdekeltek a határokon átívelő nemzetpolitikai törekvések megvalósításában. Elsődleges feladatunknak azonban azt tartjuk, amiért maga az egység is létrejött, hogy az itt élő magyarok problémáira keressük a megoldásokat.

- Céljaik közt szerepel a szlovákiai ruszin kisebbség támogatása. Ezzel párhuzamban viszont a kárpátaljai magyarság helyzete rendkívüli mértékben romlott az utolsó években, hogyan tudják ottani sorstársaink iránt kimutatni szolidaritásukat, esetleg kiállni érdekeikért?

– Igen, ez így van. A Szövetség az itt élő magyarok érdekképviselete mellett az országban élő többi nemzeti közösség érdekképviseletét is felvállalja. Nemcsak azért, mert a déli és a keleti régiókban együtt élünk, hanem azért is, mert a legjelentősebb közösségnek nem szabad megfeledkeznie azokról sem, akik kevesebben vannak, akiknek nincs saját érdekképviselete. Mi elsősorban azokért tudunk kiállni, akikkel közös országban élünk, parlamenti és remélhetőleg kormánypártként olyan jogszabályi környezetet kialakítani, hogy jogaink ne sérüljenek. Hasonló hozzáállást várunk el az ukrán féltől is a kárpátaljai magyarok közösségi jogainak szavatolása terén, és természetesen sorsközösséget vállalunk a határon túli magyarokkal, éljenek bármely ország területén.

– Azt hiszem, sokan vélekednek úgy, hogy a felvidéki magyarok legnagyobb ellensége nem is annyira valami jogi, vagy politikai nyomás a többségi nemzet részéről, hanem a saját soraikban fellelhető kulturális letargia. Mivel tudják újra felkelteni a magyarság érdeklődését önmaga gyökerei és jövője iránt?

– Azt gondolom, hogy az egységes párt létrejötte erre is kiváló alkalom. A magyar pártok szembenállásának megszűnése feloldhatja az apátiát. Mi a polgárokkal, az intézményeinkkel, a civil társadalom képviselőivel is szövetségre kívánunk lépni. Emellett úgy tapasztaljuk, nagyon is sok a tevékeny, áldozatkész és felkészült felvidéki magyar. A pártban is, a civil szférában is az ő véleményükre, szakértelmükre is számítunk.

– Sokan úgy vélik, a felvidéki magyar másodrangú polgár lesz hazájában mindaddig, amíg a Benes-dekrétumok rányomják közösségünk tagjaira a „bűnös” bélyeget. Ezt hogyan próbálják megértetni a szlovák politikai elit képviselőivel?

– A megértetni a pontos kifejezés. Pontosan erre lesz szükség, és ezt a munkát már el is kezdtük. Érdekes vagy inkább meglepő, hogy a szlovák sajtó a dokumentumokkal kapcsolatos alapvető információknak sincs birtokában. Ezekről a dolgokról is nekünk kell beszélnünk, mert megértés nélkül nincs elfogadás. A következő lépést pedig majd akkor kell megtennünk, ha a soron következő parlamenti választáson sikeresek leszünk. A parlamentben, a kormányban olyan partnereket kell találnunk, akikkel közösen végre rendezni tudjuk a múltat.

– Honlapjukon feltüntetett alapelveik és célkitűzéseik közül  hiány­zik az „egyház” és a „keresztény” kifejezések. Ez egy véletlen mulasztás, vagy a helyi magyar közösségeket összetartó gyülekezetek, egyházak nélkül próbálják majd egyesíteni a magyarságot?

– A közös párt alapszabálya a jogi keretet adja. A tartalmi, ideológiai kérdések az egyes platformok hatáskörébe kerültek. A platformok autonóm módon határozhatják meg, hogy milyen ideológiát, kiket és hogyan képviselnek majd. Az Magyar Közösség Pártja a keresztény-konzervatív értékrend mellett állt ki, és ez a platformon belül tovább fog élni. A platformoknak szabad keze van mindebben. Egy gyűjtőpárt nem is működhet másként.