Külföld
Húsz éve váltak porrá az ikertornyok
A támadás örökre megváltoztatta a világot, máig szenvedünk a következményeitől
New Yorkban, 2001. szeptember 11-én, helyi idő szerint 8 óra 46 perckor, majd 9 óra 3 perckor kettő, terroristák által eltérített utasszállító repülőgép csapódott a Világkereskedelmi Központ (WTC) északi és déli ikertornyába, amelyek mintegy másfél órával később szokatlan gyorsasággal, átlag 10 másodperc alatt omlottak össze. A romok alatti tüzet pedig csak december közepére tudták végleg eloltani.
Egy harmadik eltérített gép 9 óra 37 perckor a védelmi minisztérium, a Pentagon arlingtoni épületére zuhant, lerombolva annak egy részét. Egy negyedik eltérített repülőgép, amellyel a terroristák valószínűleg a Kongresszus épületét vagy a Fehér Házat akarták megtámadni, végül a pennsylvaniai Shanksville-nél zuhant le, az utasok ellenállása miatt.
Később számos kérdést vetett fel, hogyan mondhatott csődöt az Egyesült Államok légvédelme, valamint légiereje abban, hogy megakadályozza az eltérített repülőgépekkel végrehajtott merényleteket az Egyesült Államok legvédettebb nagyvárosaiban.
A négy repülőgépen 246 főnyi utas és személyzet tartózkodott, a New York-i ikertornyoknál 2606-an haltak meg, ugyanis még nem teljesen tisztázott okok miatt a szokásos több tízezer fő helyett szerencsére sokkal kevesebben tartózkodtak ott (valamint az alsóbb szintekről és a később megtámadott épületből több ezren menekültek ki). A felhőkarcolók összeomlásának esett áldozatul 343 a mentésben részt vevő tűzoltó, valamint 72 rendőr is.
A Pentagon elleni támadás 125 halálos áldozatot követelt, valamint meghalt a támadást elkövető 19 terrorista is. A merényletsorozatot az Oszama bin Laden vezette al-Kaida nemzetközi iszlamista terrorhálózat 2004-ben magára vállalta, habár máig nem tisztázott több közel-keleti ország esetleges érintettsége is a merényletekben. Az al-Kaida vezetőjével végül 2011 májusában Pakisztán területén végzett egy amerikai kommandó.
A támadásokat követően George Bush akkori amerikai elnök terrorellenes háborút hirdetett, ami után az amerikai hadsereg támadást indított Afganisztán, majd Irak ellen. Ez az Egyesült Államok leghosszabb, 20 éves afganisztáni háborújához vezetett, azonban Afganisztán az amerikai kivonulás után újra a tálibok kezére került, a Közel-Keleten pedig számos új és még az al-Kaidánál is kegyetlenebb terrorszervezet jött létre. Továbbá minden korábbinál súlyosabb ellentét alakult ki az iszlám világ és a nyugati fejlett országok között.
Komoly belpolitikai következményekhez is vezettek a merényletek, ugyanis többek között a terrorizmus elleni harcra hivatkozva fogadtak el több, az emberi jogokat korlátozó törvényt. Ezek közül a legismertebb az úgynevezett „hazafias törvény”, amely nagymértékben kiterjesztette az amerikai elnök jogköreit, és korlátozta a polgári és szabadságjogokat. Számos új nemzetbiztonsági intézmény jött létre.
Az elpusztult ikertornyok helyén a merényletek tizedik évfordulóján emlékzuhatagot alakítottak ki, a fal peremére az áldozatok nevét írták fel. A részben föld alatti nemzeti emlékmúzeum 2014-ben nyílt meg. Továbbá a területen új felhőkarcolót is felépítettek, a One World Trade Centert, amely 541 méteres magasságával a nyugati világ egyik legmagasabb épülete.
Nem kecsegtet sok jóval a további háborúskodás
Az elmúlt húsz év váltakozó sikereket hozott a globális dzsihadizmus és az ellene szövetkező erők harcában – írta friss elemzésében a Migrációkutató Központ kutatási igazgatója, Marsai Viktor és Sayfo Omar kutató. Megállapították, a nemzetközi szereplőknek sikerült mindkét nagy, globális szerepre törekvő szervezet központi vezetését, az al-Kaidáét és az Iszlám Államét is likvidálni, illetve degradálni.
A két csoport közt gyakoribb a fegyveres konfrontáció, mint a kooperáció, ez pedig jelentősen csökkenti műveleti és erőkivetítő képességeiket, és apasztja erőforrásaikat. A szerzők szerint azonban a dzsihadizmus földrajzilag továbbra is terjeszkedik, és bár a hatékony titkosszolgálati fellépés, illetve nemzetközi kooperáció miatt Európa terrorfenyegetettsége jelentősen csökkent az elmúlt években, a Közel-Keleten stagnál a helyzet, Afrikában pedig gyors ütemben romlik.
A kutatók úgy látják, mindemögött erőteljes politikai (törékeny államok, elnyomó rezsimek, rossz kormányzás), társadalmi (vélt vagy valós csoportsérelmek, etnikai, vallási, kulturális ellentétek) gazdasági (mélyszegénység, fejlődési perspektíva hiánya, erőforrás-konfliktusok) okok, valamint a klímaváltozás áll, e problémák kezelése pedig legfeljebb középtávon képzelhető el. „A terrorellenes háború harmadik évtizede sem kecsegtet sok jóval, és valószínűleg nem az utolsó lesz ebben a sorban” – fogalmaztak.
(ŐM)
