Külföld

Belpolitikai forrongás Ankarában

Az újabb afgán menekültek érkezése erősen próbára teheti a török elnök szavazóinak elkötelezettségét

A Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője, Egeresi Zoltán szerint Erdogan elnök az új menekülthullámot megpróbálja feltartóztatni, mivel az országában milliós nagyságrendben tartózkodó menedékkérők már belpolitikai feszültségeket okoznak.

Belpolitikai forrongás Ankarában
A migránsok Törökországban is növekvő elégedetlenséget gerjesztenek
Fotó: AFP/Nicolas Economou

Törökország külügyminisztere, Mevlüt Cavusoglu a minap úgy nyilatkozott, országa nem bír befogadni több afgán menekültet. Ez részben tükrözi azt, hogy Törökország elérhette befogadókapacitásának határát, a kijelentés viszont egyben belpolitikai fejlemények eredménye is, melyeket egyre jobban meghatároznak az afganisztáni helyzet miatt is súlyosbodó migrációs folyamatok.

Egeresi Zoltán, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) kutatója lapunknak nyilatkozva úgy vélekedett, az utóbbi években a menekültek kérdése - és ezalatt elsősorban a nagyjából négymilliós szíriai közösséget kell érteni, amely mellett eltörpül a 120 ezer hivatalosan regisztrált afgán – belpolitikai kérdéssé vált az országban. A közvélemény-kutatások szerint a török lakosság kezdeti, alapvetően befogadó hozzáállása jelentős mértékben változott, és az együttélésből fakadó konfliktusok is megszaporodtak. Ugyan a kormány igyekszik a kérdést mederben tartani, az világos, hogy nem kockáztatna meg újabb nagy menekülthullámot.

A KKI kutatója szerint az augusztusi törökországi zavargások, amelyek többek közt a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények miatt törtek ki, lényegében nem ingatják meg Recep Tayyip Erdogan elnök tekintélyét. Úgy véli, a török rendszer jellegéből fakadóan az államfő pozícióját rendkívül nehéz megingatni. Amennyiben jelentős népszerűségcsökkenést szenved el, az nem a menekültek helyzetéből, sokkal inkább az ország gazdasági állapota miatt lesz. Ennek ellenére Erdogan igyekszik magasan tartani népszerűségét – két év múlva választás lesz –, amiben a menekültkérdés kényes pont, ugyanis ő engedte be a szíreket az országba.

A török ellenzék mindezt saját pozíciójának megerősítésére szeretné kihasználni. Az ellenzéki pártokat elemezve Egeresi Zoltán elmondta, a török parlamentben jelenleg öt párt van, ami elég jól visszaadja a társadalom sokszínűségét. A parlamentben a konzervatív AKP és a nacionalista MHP (Nemzeti Mozgalom Pártja) szövetsége domináns. A legfőbb ellen­zéki párt a Köztársasági Néppárt (CHP), amely Atatürk által alapított pártként az ország szekularizmusát és egyfajta nyugatos vonalat képvisel. Ez a párt számíthat a modernebb, kevésbé vallásos rétegek, illetve az alevi kisebbség szavazatai­nak többségére.

Mellettük a jelenleg be­tiltás előtt álló kurd párt, a Népek Demokratikus Pártja képviseli a kurdok egy részének és a liberálisabb rétegek az érdekeit. Végezetül megemlítendő a Jó Párt (IYI Parti): lényegében egy olyan nacio­nalista formációról van szó, amely jobb­­oldalról próbálja összeszedni az AKP-val és MHP-vel elégedetlenek szavazatait. Ami a török elnök 2015-ös migrációs válságot követő reakció­ját illeti a szakértő elmondta, Erdogan világ életében a török iszlamista pártokban politizált, amelyek már évtizedekkel korábban is az iszlám világban betöltött vezető szereppel és a többi muszlim felé való szolidaritással léptek fel.

Ezt a vonalat az államfő hatalomra kerülése után is erőteljesen követte, amiből szinte egyértelműen következett, hogy be kell fogadni a bajba jutott embereket. Az más kérdés, hogy a szíriai konfliktus elején a török vezetés egy rövid háborúval számolt, kevés menekülttel, akiket aztán belátható időn belül vissza lehet küldeni, és hálásak lesznek Törökországnak.

A migrációs helyzet hatására meginogni látszó muszlim szolidaritás társadalmi támogatottsága és politikája mellett a török belpolitikában kialakulhatnak új irányzatok is. A KKI kutatója szerint várható, hogy meg fog jelenni egy nyugat-európaihoz hasonló bevándorlásellenes párt, illetve a kérdés napirendi súlya növekedni fog. Mivel ez a kormánypárt népszerűségét gyengítené, az ellenzék mindent meg fog tenni, hogy ez komoly témává váljon. A jelenlegi török médiahelyzet és kormányzati politika tükrében azonban ennek korlátozottak a lehetőségei, másrészt a kormány érzékeli a veszélyt, és minimalizálja az országba illegális úton érkezők számát.

Egeresi Zoltán szerint Törökország már nem kíván nagy tömegeket befogadni – erre Erdogan több beszédében is utalt. A kormányzati kommunikáció tehát egyértelmű. Egyúttal megerősítették a keleti határokat, épül az iráni határ bizonyos részein a három méteres betonfal. Mivel jelenleg Európával meg kell találnia a közös hangot, Ankara inkább a feltartóztatás politikáját választja, mintsem a menekültek Európába való továbbküldését.

Kapcsolódó írásaink