Krízisben a néppártok

Európa-szerte lejtmenetbe kerültek a nagy néppártok, és Németország sem kivétel a Neue Zürcher Zeitung hétfői publicisztikája szerint. A svájci lapnak írt vendégpublicisztikájában Eckhard Jesse, a Technische Universität Chemnitz oktatója emlékeztetett, a június 6-i szász-anhalti tartományi választáson a Kereszténydemokrata Unió (CDU) 37,1 százalékot ért el, ez pedig végre diadalt jelentett, miután a 2017-től 2019-ig a szövetségi parlamenti, több tartományi, valamint az európai parlamenti választáson is sokat vesztettek.

A szász-anhalti eredmény azonban a szerző szerint inkább a kivétel, mintsem a szabály, ugyanis ebben a tartományban fej fej mellett haladt a CDU és a tőle jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD), így utóbbi párt győzelmétől tartva sok, balra húzó szavazó is a kereszténydemokratákat választotta inkább.

Jesse felidézte az elmúlt időszak egy nagy port kavart kijelentését: Marco Wanderwitz, a volt NDK területén fekvő keleti tartományok ügyeivel foglalkozó kormánymegbízott – s egyúttal a CDU szászországi listavezetője – arról beszélt, hogy a keletnémetek diktatúrában szocializálódtak, és harminc év után sem érkeztek meg a demokráciába.

Wanderwitz nekiment Hans-Georg Maassennek, a német szövetségi alkotmányvédelmi hivatal (BfV) volt vezetőjének is: őrültségnek nevezte, hogy a párt konzervatív szárnyához tartozó politikus jelöltette magát Thüringiában az őszi szövetségi választásokra. Jesse ennek kapcsán emlékeztetett, egy néppártnak a szociális, a liberális, a keresztény és a konzervatív áramlatokat egyaránt össze kell fognia. Megjegyezte, Maassen indulása inkább gyengíti az AfD-t, mint Wanderwitz kommentárjai.

Hasonló tendenciák mutatkoznak a másik nagy pártban, a szo­ciáldemokrata SPD-ben is. Jesse szerint a pártnak azt az ismertetőjegyét kell hangsúlyoznia, ami naggyá tette, nevezetesen a társadalmi igaz-ságosságot, nem pedig a kozmo­politizmust. Rámutatott, az SPD szavazótábora nem igazán tud mit kezdeni az olyan életmódtémákkal, mint a gender, nem is meglepő, hogy sokan átpártoltak az AfD-hez.

Nép nélkül nincs néppárt, emlékeztetett a kutató, aki szerint a néppárti lét kritériumaihoz tartozik a széles néprétegek képviselete, valamint a demokratikus, alkotmányos állam kereteinek tiszteletben tartása is. A réteg- és protestpártoknak nincsen ilyen integrációs ereje.

Más európai országokban is hasonló tendenciákról számolt be Jesse. A márciusi holland választásokon a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták már csak egy számjegyű eredményeket értek el, az egykor meghatározó Olasz Kereszténydemokrata Párt pedig már a kilencvenes évek első felében több kis pártra szakadt szét. Sebastian Kurz osztrák kancellár és Emmanuel Macron francia államfő a kutató szerint már egy olyan fejleményt mutathatnak, amely szerint az emberek a pártok helyett inkább az egyénekre összpontosítanak.

A néppártok bizalom-, szavazó- és tagságvesztésére Andreas Rödder, a Johannes Gutenberg–Universität Mainz történészprofesszora is kitért Konzervatív 21.0 című, nemrég magyarul is megjelent könyvében. Rödder szerint „a nagy pártok hanyatlásának Európában szerkezeti okai voltak, különösen az, hogy felbomlott a viszonylag zárt társadalmi–kulturális környezet, amely hagyományosan a nagy pártok bázisát adta”.

Megjegyezte, a jobbközép erők esetében lassabban zajlott le a hanyatlás, mint a szociáldemokratáknál. A történészprofesszor szerint „sorsdöntő a megkülönböztethető, tartalmilag kiemelkedő néppártok újraélesztése”.