Külföld

Kijev jobban szeret kapni, mint adni

Bocskor Andrea: A Nyugat feláldozta a kisebbségi jogokat, hogy Ukrajna vállalja az ütközőállam szerepét, és nyissa meg piacait az Európai Unió előtt

Igazi, látható segítséget csak az anyaországtól kap a kárpátaljai magyar közösség – hangsúlyozta lapunknak Bocskor Andrea, a Fidesz európai parlamenti képviselője. A kárpátaljai politikus a nemzetközi szervezetek és Ukrajna vezetését is bírálta.

Kijev jobban szeret kapni, mint adni
Ukrajna elnöke csapdát állított a kisebbségeknek Bocskor Andrea szerint
Fotó: Európai Parlament

– Mit lehet tudni az ukrajnai nemzeti kisebbségi törvény-tervezetről?

– Huszonkilenc éve született az a kisebbségi jogokat garantáló törvény, mely még hatályban van, és amelynek úgymond modernizálása jelenleg napirenden van. Abban többnyire mindenki egyetértett, hogy szükséges a törvény felülvizsgálata, korszerűsítése, és a Velencei Bizottság két évvel ezelőtti, nyelvtörvényre írt ajánlásai miatt sokan pozitív várakozással voltunk az új törvény iránt.

Ukrajna elnöke viszont a pozitív tartalom helyett ismételten egy szépen hangzó, ideológiai köntösbe bújtatott „csapdát” készített elő, mivel a törvénytervezet a várakozásokkal ellentétben bebetonozza a jogszűkítéseket, újabb fogalmi zavart és bizonytalanságot kelt, és elveszi az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségektől azt a jogot, hogy önmagukat, a nemzetközi joganyag szerint és Ukrajna Alkotmányában is rögzített kisebbségnek definiálják.

Az új törvény első tervezete, mint a nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet jelent meg az ukrán parlament illetékes szakbizottságának honlapján, az elnök javaslata alapján azonban a kisebbség kifejezés egyenlőtlenséget sugall, és ő nem szeretné, hogy akár egyetlen nemzet is kisebbségben, kevésbé fontosnak, védettnek vagy kevésbé boldognak érezze magát Ukrajnában, mint egy ukrán anyanyelvű állampolgár. Ezért módosították a tervezetben a fogalmat nemzetiségi közösségekről szóló törvénytervezetre, ami további jogértelmezési kérdéseket vet fel.

– Milyen következményekkel járhat mindez a kárpátaljai magyarságra nézve?

– A törvénytervezet egyáltalán nem garantálja, az ígéreteknek megfelelően a kisebbségek anyanyelvű oktatásához és a szabad nyelvhasználathoz való jogait, a nemzetközi jog elvei is hiányosan vagy szelektív módon jelennek meg a szövegben, és a Velencei Bizottság ajánlásait is figyelmen kívül hagyták. Például a kisebbségi nyelvek használatát a nyilvános térben csak a helyi tanácsok döntése nyomán és csak a helyi közösségek szintjén tenné lehetővé a szöveg, vagyis az alkotmányos jogok és a nemzetközi diszkrimináció-ellenes kötelezettségvállalások is ismételten sérülnek.

Továbbá a szöveg oktatáshoz való jogról szóló része kimondja, hogy azoknak az állampolgároknak, akik valamely nemzeti közösség tagjai, jogukban áll az adott nemzeti közösség nyelvének elsajátításához, továbbá az adott nyelven való oktatáshoz az állami és kommunális általános, középfokú intézményekben vagy a nemzeti kulturális szervezetek által. De a következő rész kiemeli, hogy a nemzeti közösségek oktatáshoz való jogai végrehajtásának rendjét Ukrajna oktatásról szóló törvénye és a kapcsolódó rendelkezések határozzák meg, vagyis visszautal a jogszűkítő oktatási törvényre, és nem javasol visszatérést a 2017 előtti állapothoz.

Visszalépés várható a nemzeti szimbólumok használati lehetősége, a helyi érdekképviselet terén is. Az ígéretekkel ellentétben egyik vonatkozó jogszabály kisebbségi jogszűkítéseit sem orvosolja a nemzeti közösségekről szóló törvénytervet, továbbá a korábbi kisebbségi törvényhez képest is visszalépések történnek.

– Hogyan reagáltak erre?

- A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség közös nyilatkozatban nevezte elfogadhatatlannak a törvénytervezetet, és a kapcsolatos észrevételeiket, aggályaikat és javaslataikat megküldték Ukrajna Legfelső Tanácsa szakbizottságának. Az új nemzetiségi közösségekre vonatkozó törvény a kárpátaljai magyar kisebbség utolsó reménye volt, így ha a jelenleg ismert szövegtervezetet ilyen formában fogadják el, és a nemzetközi közösség ismételten szemet huny a jogszűkítések bebetonozása fölött, ez mindenki számára nyilvánvaló következményekkel fog járni.

– Milyen kormányzati szándék áll az ukrán politika mögött?

– Ukrajnában hét éve megindult egy nemzettudat- és nemzetállam­eszme-megerősítés, amely érthető bizonyos szempontból, hisz a Krím elvesztése és a kelet-ukrajnai harcok szükségessé tették a nemzeti egységet. Az azonban, hogy ez a folyamat szélsőséges és kontrollálatlan irányt vett sok esetben, illetve hogy a média és a politikum mesterségesen ellenségképeket gyártott a nem többségi nemzethez tartozókkal szemben, már nem fogadható el. 2017-re az ukrán hatalom elkezdte felszámolni az 1996-ban alkotmányba foglalt kisebbségi jogokat, ignorálta az Ukrajna által aláírt Európa tanácsi kötelezettségvállalásokat is, továbbá a Velencei Bizottság ajánlásait.

Az ország ukránosítása, az ukrán nyelv dominanciájának megteremtése vált az állami politika fő ideológiá­jává. 2014 februárjában már kísérlet történt a két évvel korábban elfogadott, a regionális kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó törvény eltörlésére, de ekkor még nem volt meg ennek a társadalmi elfogadottsága, majd 2017-re már látható, hogy a felszított ukrán közvélemény már teljes mellszélességgel kiállt az oktatásról szóló új törvény hetes cikkelye mellett, majd a két évvel későbbi új nyelvtörvényben már csak az ukránok jogai lettek kodifikálva.

– Brüsszelben mindez nem veri ki a biztosítékot?

– Az EU és más nemzetközi szervezetek, intézmények szemet hunynak efölött, főleg geopolitikai, továbbá biztonságpolitikai okokból. A Nyugat feláldozta a kisebbségi jogokat, és szemet huny az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek rovására történt jogsértések fölött azért, hogy Ukrajna vállalja az ütközőállam szerepét Kelet és Nyugat között, és nyissa meg a pia­cait az EU előtt. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi jogok szűkítése főként az orosz ajkú ukrán állampolgárok asszimilálása érdekében történik, amelynek a többi kisebbség is áldozatul esik.

Ez abból is látszik, hogy Ukrajnában négy kategó­riába sorolták az állampolgárokat, vannak a többségi nyelv beszélői, vagyis az államnyelvet beszélők, vannak az őshonos népek – akiknek nincs anyaországuk –, illetve azok a nemzeti kisebbségek, akiknek nyelve az Európai Unióban hivatalos nyelv, továbbá azok a nemzeti kisebbségek, akiknek a nyelve nem hivatalos nyelv az EU-ban, ide sorolják az oroszokat. Ez a négy csoport különböző nyelvi jogokkal bír, ami nyilvánvaló diszkrimináció, mégsem veri ki az EU-nál a biztosítékot.

– Milyen lehetőségei vannak a kárpátaljai magyar közösségnek a rá nézve veszélyes döntésekkel szemben? Milyen fórumokon számíthatnak segítségre?

– Nagyon nehéz a helyzete a kárpátaljai magyar közösségnek, hiszen igazi, látható segítség csak az anyaország részéről érkezik. Bár különböző fórumokon több felszólítás, kérés érkezett az ukrán hatóságok felé a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartására vonatkozólag, kezdve a NATO-tól az EU-Ukrajna Társulás Tanács ülésén át Josep Borrell külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, Várhelyi Olivér szomszédság- és bővítés politikáért felelős biztos általi felszólításokon keresztül Kai­rat Abdrakhmanovnak, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának közbenjárásáig, továbbá az Európai Parlament februárban elfogadott Ukrajnáról szóló országjelentésén át, a helyzet azonban továbbra is változatlan.

Mi több, kiállá­sáért Várhelyi Olivér neve is felkerült a hírhedt Mirotvorec honlap úgynevezett halállistájára bizonyos ideig. Sajnos az eddigi kéréseket és felszólításokat az ukrán fél figyelmen kívül hagyta. Ennek ellenére szükség van a nemzetközi nyomásgyakorlásra, hiszen ha kitartók vagyunk, fordulhat úgy a politika kereke, hogy sok más hiányosság mellett a kisebbségi kérdés is nagyobb figyelmet kap.

– Milyen eredményeket sikerült már elérni?

– Sikerként könyvelhető el, hogy a Kereszténydemokrata Interna­cio­nálé legutóbbi kongresszusán elfogadták azt a KMKSZ által indítványozott határozatot, amelyben összegezve vannak az utóbbi évek Ukrajnában történt kisebbségi jogszűkítések, továbbá a diszkriminatív és szélsőséges megnyilvánulások, amelyek a kárpátaljai magyar kisebbséget érték. Tehát a kárpátaljai érdekképviselet továbbra is kitart és küzd a magyarság jogaiért minden egyes fórumon, ahol befogadásra találnak a kérelmeik, és ezt teszem én is.

Legutóbb tájékoztató levelet küldtem szét több magas rangú tisztségviselőnek az Ukrajna őshonos népeiről szóló törvénytervezetről és az új nemzetiségi, akkor még kisebbségi törvénytervezetekről. Azóta a parlament soron kívüli ülésén megszavazta az őshonos népekről szóló törvényt, amely a nemzetközi gyakorlattól eltérő módon csak az krími tatárokat, karaimokat és krimcsákokat ismeri el Ukrajna őshonos népeiként, és a szülőföldjén több mint ezeregyszáz éve élő magyarokat viszont nem tekinti őshonos népnek Ukrajnában.

– Számítanak rá, hogy Magyarország soros elnökként sikeresen tud fellépni a kárpátaljai magyarság érdekében az Európa Tanácsban?

– Igen, és mint tudjuk, a nemzeti kisebbségek védelme az egyike annak a három fő prioritásnak, amelyre a magyar elnökség össz­pontosít a vallási közösségek, a gyermekek és a családok jogainak védelme mellett. Szijjártó Péter miniszter az elnökség átvételét követően kiemelte, hogy a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés Brüsszelben elbukott, és reméli, hogy Strasbourg majd jobban teljesít, mint Brüsszel a magyar elnökség által a kisebbségvédelem terén.

A magyar kormány eddig is minden lehetséges fórumon kiállt és minden lehetséges módon támogatta és védelmezte a kárpátaljai kisebbséget, így ez egy nagyszerű lehetőség, hogy ez fokozottabban és hatásosabban megtörténjen, hiszen Ukrajna is tagja az Európa Tanácsnak. Úgy vélem, Ukrajnának az Európa Tanács tagországaként kötelező lenne betartania azokat a kisebbségvédelmi egyezményeket, amelyek a szervezet égisze alatt születtek, ez lenne az alap, ezt kell a magyar elnökségnek számon kérnie rajtuk.

Hiszen hazánk már számtalanszor kifejezte szolidaritását, kiállását, például legutóbb a Szijjártó Péter mint a magyar diplomácia vezetője, mint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnöke, Ukrajnába látogatott a kelet-ukrajnai konfliktus helyszínére, így ő az ET Miniszteri Bizottságának első elnöke, aki a helyszínen járt. Kijelentette, hogy Magyarország soros elnökként mindent elkövet azért, hogy a Donyec-medencei fegyveres konfliktus mihamarabb békésen megoldódjon.

Mindezen támogatások és kiállás fényében, jogos elvárás az ukrán féltől a kisebbségi jogok teljes tiszteletben tartása, garantálása, a kárpátaljai magyar közösség és vezetői biztonságának és békés életének biztosítása. Ezidáig sajnos elég egyoldalú a viszony, az ukrán fél jobban szeret kapni, mint adni, de reméljük ez is megváltozhat.

Kapcsolódó írásaink