Az illegális migránsok hazatelepítéséről és a társadalomba való visszaintegrálásáról

A szakértő szerint a stratégiával és a hozzá kapcsolódó párbeszéddel a résztvevő országok öt fontos területen érhetnek el előrelépéseket. Fontos lehetőség a résztvevő országok közötti párbeszéd mind bilaterális, mind pedig multilaterális szinten. Emellett kiemelt szerepet kell szentelni a kibocsájtó országok és az önként hazatérő migránsok támogatására. Szintén erőteljes fókuszt kell helyezni a kibocsájtó országok támogatására és a reintegrációs támogatások megerősítésére.

A kibocsájtó és a célországok teljesen különböző látásmóddal közelítik meg a hazatelepítések kérdését. A kibocsájtó országok közül többnek a gazdasága is jelentős mértékben épül a diaszpórában élők hazautalására, ezért nem támogatnak nagyívű hazatelepítési stratégiákat. Emellett a kibocsájtó országok gyakran mérlegelik az Európai Unióval való együttműködés belpolitikai hatásait és az esetlegesen hazatérő migránsok jelentette feszültséget is.

A kibocsájtó országok esetében komoly kooperációs motivációként jelenik meg a külföldön tartózkodó állampolgáraik helyzete. 2017-ben például a líbiai partoknál rögzített, az illegális migránsokkal szembeni embertelen bánásmódot bemutató videó késztette közös cselekvésre az afrikai kormányfőket. A célországok esetében alapvető célként a megfelelően működő migrációs rendszerek kidolgozása a fő szempont. Napjainkban a legtöbb európai ország az önkéntes hazatelepüléseken keresztül oldja meg a megfelelő jogi státusszal nem rendelkező migránsok hazaküldését.

A hazatelepítési és reintegrációs programok gyakorlati tapasztalatainak köszönhetően az Európai Unió több célországnak tekinthető tagállama elindította saját ilyen típusú programját. Míg 2004-ben 20 hazatelepítési program működött, 2015-re már 23 EU tagország működtetett összesen 87 programot. A tagországokat támogatandó az Európai Unió 2008-ban létrehozott egy programot a hazatelepítési és reintegrációs folyamat támogatására. A pénzügyi támogatás és a nagyszámú program ellenére azonban a jelentkező illegális migránsok száma továbbra is alacsony.

A koronavírus okozta járványügyi helyzet jelentős változásokat jelentett a globális migrációs folyamatok esetében is. A hazatelepítési programokkal kapcsolatban komoly problémát jelenthet, hogy a hazatelepített migránsok a fertőzés hordozóiként léphetnek fel, mivel életmódjuk nem teszi lehetővé az egészségügyi előírások megfelelő betartását. A hazatelepítési és reintegrációs programokkal kapcsolatban legtöbb esetben az integráció hiányát említik meg a kibocsájtó országok.

A különböző gazdasági és szociális támogatásokat biztosító hazatelepítési programok a legtöbb esetben nem kapcsolódnak a kibocsájtó országokban működő egyéb kormányzati vagy lokális fejlesztési programokhoz.

Az Európai Unió által elfogadott új Hazatelepítési és Reintegrációs Stratégia tudomásul veszi a kibocsájtó és célországok eltérő igényeit és céljait, ami lehetővé teszi egy erős partneri viszony kialakítását.

A programok sikeres végrehajtásában az egyik legnagyobb nehézséget, az jelenti, hogy kevés olyan csatorna létezik, ahol a felek hatékonyan tudnak egyeztetni a témával kapcsolatban. A különböző regionális fórumok, mint például a Kartúmi- vagy a Prágai Folyamat lehetőséget nyújtanak a regionális kooperációra. A regionális megegyezések továbbfejlesztésére jelent példát az Európai Unió és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) közötti együttműködés Afrikában, amely lehetővé teszi a kibocsájtó és célországok hatékonyabb kommunikációját.

Az újonnan elfogadott stratégia egyik központi eleme, az államok közötti információmegosztás fejlesztése. A hatékonyabb információmegosztásnak köszönhetően a programban résztvevők pontos képet kaphatnak a rájuk váró lehetőségekről és kötelezettségekről, valamint a kibocsájtó és célországok hatékonyabban tudnak kooperálni. A hatékony információmegosztást segíti az Európai Unió által 2020-ban elfogadott Reintegrációs Támogató Eszköz (RIAT) és az Európai Visszatérési és Reintegrációs Hálózat (ERRIN).

Az információmegosztással összefüggésben az új stratégia célul tűzte ki a célországokban tartózkodó migránsok pontosabb információkkal való ellátását a reintegrációs programokkal kapcsolatban. A migránsok tájékoztatására és elérésére dolgozta ki az ERRIN a ReachOut programot, amelynek keretében a résztvevő országok bevándorlási és integrációs hatóságai az országaik civil és szociális szervezeteivel együttműködve bátorítják a migránsokat a reintegrációs és hazatérési programok igénybevételére. Az együttműködések szükségességét mutatja, hogy a migránsok sok esetben nem bíznak a hivatalos szervek kommunikációjában.

Bár a kibocsájtó országok alapvetően nem támogatják a hazatérő migránsok számának jelentős növekedését, ennek ellenére továbbra is érdekeltek a migránsok támogatásában és megfelelő tájékoztatásában. Esetükben a konzuli szolgálatok és a külföldi diaszpóra szervezetek támogathatják a célországok hatóságainak munkáját. A kibocsájtó országok ezen funkciója a COVID-19 járványnak köszönhetően jelentősen megerősödött.

A járvány szociális és gazdasági hatásai miatt rengeteg migráns vesztette el munkáját és nem tudja hova fordulhatna támogatásért és segítségért. A kibocsájtó és célországok szoros kooperációja a programban részt vevő migránsok hazatérésekor is kiemelten fontos, mivel többségük nem rendelkezik a megfelelő utiokmányokkal.

Az EU stratégiája kiemeli, hogy a kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett kiemelt fontosságot élveznek a származási országokban megvalósított hosszútávú változások a sikeres és fenntartható közös munkához.

A változások között elengedhetetlen a származási országok reintegrációs politikáinak megfelelő kialakítása, amelynek köszönhetően megfelelően tudnak részt venni az ilyen típusú programokban. Emellett a származási és befogadó országok szorosabb együttműködése együtt járhat a származási országok számára előnyös fejlesztési tervek létrejöttével is. A megegyezéseknek mindkét oldal számára előnyösnek kell lenniük és a megfelelő partnerek bevonása is kiemelten szükséges.

A célországok sok esetben működnek együtt a származási országok különböző civil szervezeteivel, míg a származási országok kormányai nem kívánnak olyan országokkal együttműködni, amelyek kitoloncolási programokat is működtetnek. A kibocsájtó országok esetében a migrációs politika gyakran nem kormányzati prioritás, ezért vagy nem létező, vagy nem megfelelő a hazatérési és reintegrációs programok végrehajtására.

A reintegrációs programok multidimenziós jellege miatt a teljes kormányzat részvétele szükséges, ám a különböző kormányzati szervek több esetben nem rendelkeznek a megfelelő hatáskörrel (pl. Burkina Faso) vagy a szervezetek közötti koordináció nem megfelelő (pl. Ghána). A programok megfelelő végrehajtásához célszerű egy szervezetet kinevezni (pl. Koszovó).

Centralizált országok esetében a helyi hatóságok a legtöbb esetben nem rendelkeznek a programok végrehajtásához szükséges feltételekkel, ezért a célországok több esetben NGO-k bevonásával valósítják meg a reintegrációs programokat.

Az Európai Unió a különböző migrációs képességfejlesztési vállalásokat az EUTF-en és a Menedékjogi, Migrációs és Integrációs Alapon keresztül támogatja.

Az Európai Bizottság Hazatérési és Reintegrációs stratégiája lehetőséget biztosít arra, hogy egy strukturáltabb párbeszéd alakuljon ki a kibocsájtó és célországok között.

A stratégia sikeres megvalósítása és a további programok sikeressége azonban erősen függ több tényezőtől is. Kiemelten fontos a kibocsájtó és célországok közötti folyamatos párbeszéd. Mivel több országban a migráció különösen érzékeny téma ezért, kiemelten fontos a két oldal folyamatos párbeszéde, a különböző migrációs programokról, mind regionális, mind pedig bilaterális szinten.