Védjük meg a határainkat!

– Az elmúlt napokban több mint nyolcezren jutottak át Marokkóból a spanyol exklávé, Ceuta területére illegálisan. Mi tette ezt lehetővé?

– Egyszerűen és röviden: Marokkó nem tisztel minket. Sem Spanyolországot, sem pedig az Európai Uniót. Nem tisztel, mert sem a spanyol kormány, sem az unió irányítói nem tisztelik a szuverenitásunkat és a határainkat. Ez a rideg valóság. A tisztelet hiánya olyan fokú, hogy a marokkói hatóságok még annak sem érzik szükségét, hogy a túlterheltségükre hivatkozzanak, vagy azt mondják, hogy együtt fognak működni Spanyolországgal.

Sőt, büszkélkednek vele, hogy megszervezték az egészet. Mindeközben mit tesz a spanyol kormány? Mit tesz az EU? Humanitárius válságról beszélnek, emberi jogokról, migrációs paktumokról. Még küldenek is harmincmillió eurót annak az országnak, amely megszervezte ezt az inváziót. Ezért nem tisztel bennünket az agresszor. Nevet rajtunk, és nem is hagyja abba, hiszen ha mi mint ország nem tiszteljük magunkat, akkor mástól sem várhatjuk el.

– Hogyan akarja kezelni a szocialista spanyol kormány a migrációs helyzetet?

– A megközelítésük lényege, hogy a határok nyitva vannak, ha pedig eldurvul a helyzet, akkor fizetnek. Ez még csak nem is tisztán a Szocialista Párt sajátja. Mariano Rajoy, a Néppárt előző elnöke nyilvánosan kimondta, hogy nem hisz a határokban. Jelen állás szerint a spanyol kormány mindössze annyit tett a ceutai helyzet kezelésére, hogy küldött harmincmillió eurót Marokkónak.

A napokban az Európai Parlament megszavazta, hogy Spanyolország kapjon harminchétmillió eurót a koronavírus elleni küzdelemre. Ez a pénz most megy is váltságdíjként Marokkónak. Ha pedig Marokkó úgy látja, ennyire könnyű legyőzni Spanyolországot, akkor a jövőben is pont így fog eljárni.

– Mi a véleménye az Európai Bizottság migrációs javaslatairól, valamint azokról a tervekről, amelyek az Európai Parlament asztalán vannak?

– Az unió migrációs politikája kimerül abban, hogy fizetünk harmadik országoknak, hogy ne küldjenek illegális bevándorlókat. Ez nemcsak Marokkóra, hanem Törökországra és más országokra is vonatkozik. Ez meghajlás a zsarolás előtt. Szerintünk viszont nem szabad elfogadni a zsarolást, más szemszögből, az erő alapállásából kell megállapodásokat elérnünk.

Törökország és Marokkó nem merné úgy kezelni az uniót, ahogy teszi, ha az EU tisztelné saját magát, Brüsszel pedig tiszteletben tartaná a tagállamok szuverenitását. Ez nem jelenti azt, hogy állandó diplomáciai konfliktusban kell élnünk, épp ellenkezőleg, határozott állásponttal kell elkerülnünk a támadásokat. Először is meg kell védeni a határokat. Egy határok nélküli ország nem ország, ahogy egy falak nélküli ház sem otthon.

– Hogy áll most a pártja?

– A VOX egyre nagyobb. Februárban első lett Barcelonában a nemzeti, nem szeparatista pártok között. A legutóbbi, madridi választáson is növelte a támogatottságát, a választás estéjén úgy fogalmaztunk, ez jó eredmény a VOX-nak, de főleg jó eredmény Spanyolországnak. A baloldal történetének egyik legnagyobb vereségét szenvedte el (a választást a jobbközép Néppárt nyerte, a VOX negyedik lett, a balliberális erők jelentősen visszaestek – a szerk.).

– Hogyan látja az új, európai jobboldali szövetségépítést, amit a Fidesz, az olasz Liga és a lengyel Jog és Igazságosság kezdeményezett?

– A patrióta erőknek szövetségeket kell kötniük, és minél többen vagyunk, annál jobb. A VOX-nak, hasonlóan a vele azonos frakcióhoz tartozó Olasz Testvérekhez, komoly befolyása van a mediterrán térségben. De ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyan blokkot kell alkotnunk, mint a globalista blokk, amelynek egész Európa számára egy programja van.

A konzervatív erők nem alkotnak monolitikus ideológiai egységet, mint a progresszívok, akik azt hiszik, hogy létezik egyetlen előre kitalált út, amelyen előbb vagy utóbb mindannyiunknak haladnunk kell. Minden nemzetnek, minden tagállamnak megvannak a maga sajátosságai és problémái, tiszteletben kell tartanunk az államok szuverenitását, hogy maguk határozzanak a jövőjükről, és önkéntes alapon kell együttműködnünk.

Nem akarunk a globalista blokk helyébe lépni abban az értelemben, hogy nem szeretnénk egy nagy konzervatív blokkot alkotni, amelyik majd Brüsszelből megmondja a tagállamoknak, hogyan gondolkozzanak, törvénykezzenek, hogyan fektessék be a pénzüket. Ez minden tagállamnak a saját felelőssége.