Skandináviát megosztja a bevándorlás

Nagy nemzetközi visszhangot keltett a „zéró menedékkérő” elvét hirdető szociáldemokrata dán kormány új döntése, amely a szíriai menedékkérők hazaküldéséről szól. Koppenhága tavaly júniustól kezdve csaknem ötszáz olyan szíriai menekült aktáját vizsgálta felül, akik Damaszkuszból érkeztek, álláspontja szerint ugyanis a szíriai fővárosban lényegében rendeződött a helyzet. Tavaly 94 szíriai elsőfokú végzést kapott arról, hogy a tartózkodási engedélyét visszavonja a Bevándorlási Hivatal, a döntés ellen fellebbezhettek. A másodfokon eljáró Menekültügyi Testület 39 esetben helyben hagyta az elsőfokú döntést, 35 esetben megadta a tartózkodási engedélyt, 12 esetben pedig visszautalta elsőfokra az ügyet. 

Svédországban is olyan törvénytervezetet nyújtott be a baloldali kormány, amely az indoklás szerint szigorítja a bevándorlás feltételeit. Állandósítanának olyan szigorításokat, amelyeket 2016-ban a migrációs nyomás hatására fogadtak el. Van azonban egy kiskapu: a kísérő nélkül érkezett fiatalkorúak tanulmányaik befejezéséig Svédországban maradhatnak, és „humanitárius védelemben” részesülnek. Ulf Kristersson, a jobbközép Mérsékeltek elnöke szerint a tervezet azt üzeni, anélkül is az országban maradhatnak, hogy bizonyítanák, miért szorulnak védelemre, ez pedig csak még több embert vonz majd.

„A dánok a bevándorlással kapcsolatos problémákról és kihívásokról nyíltan beszélnek, a bevándorlóktól elvárják a dán demokratikus értékek tiszteletben tartását és a társadalmi beilleszkedést” – magyarázta lapunknak Kovács Emese,
a Migrációkutató Intézet kutatója.

Felidézte, a 2015-ös migrációs válságot követő években a dán migrációs politikában paradigmaváltás következett be, amelynek lényege, hogy a menekültek társadalmi beilleszkedésének elősegítése helyett tartózkodásukat alapvetően ideiglenesnek kell tekinteni, és abban kell őket segíteni, hogy minél hamarabb visszatérhessenek hazájukba. A szociáldemokrata Mette Frederiksen 2019-ben megválasztott kormánya is ezt az irányt követi, ezzel egyrészt a dán közhangulatra reagált, másrészt beismerte azt, hogy egy jóléti állam sem engedheti meg magának, hogy engedékeny bevándorláspolitikát folytasson.

„A dán menekültügyi hatóságok eljárásával kapcsolatos nemzetközi közfelháborodást alapvetően az váltja ki, hogy Dánia szakít azzal az uralkodó paradigmával, hogy a menekültstátusz egy életre szól, és a befogadó országban végleges letelepedésre ad jogosultságot” – mutatott rá a kutató, emlékeztetve, hogy „a genfi egyezmény alapvető gondolata az ideiglenes segítségnyújtás volt”.

Mindeközben pedig „a svédek »humanitárius szuperhatalomként« tekintenek önmagukra, multikulturális társadalmat hirdetnek” – magyarázta Kovács Emese. „A bevándorlás árnyoldalainak társadalmi szintű megvitatását az akadályozta, hogy a bevándorlás mindennemű kritikáját a rasszizmus megnyilvánulásának tekintették” – idézte fel.

A kutató emlékeztetett, a migrációs válságot követően a menekülteket ellátó infrastruktúra összeroppant Svédországban, ez indokolta a már említett 2016-os szigorításokat. Az új tervezet arra irányul, hogy széles körben támogatott és hosszútávon fenntartható bevándorláspolitikát alakítson ki. Kovács Emese rámutatott, hogy miközben a jobboldal konkrét szigorításokat követel, a szociáldemokraták az őket támogató zöldek nyomására még mindig humanitárius megfontolásból kiskapukat szeretnének becsempészni az általuk javasolt új – a korábbinál alapvetően szigorúbb irányvonalat követő – migrációs politikába..