Külföld

Patthelyzet Izraelben

Továbbra is Benjamin Netanjahu jelenlegi miniszterelnök a legerősebb politikai szereplő Izraelben, a személye körüli viták azonban jelentős kompromisszumokra kényszeríthetik a tárgyalások során. Előnybe került a baloldal, de megosztott. 

Patthelyzet Izraelben
Benjámin Netanjahu
Fotó: AFP/Mateusz Wlodarczyk

Az elmúlt két évben már a negyedik parlamenti választást tartották kedden Izraelben. A belpolitikai válságot 2019-ben az Avigdor Liberman által vezetett Yisrael Beiteinu (Izrael az otthonunk) párt kormánykoalícióból való kiválása okozta. Ennek hátterében az erősen vallásos, ultraortodox zsidó lakosságnak – amely közösség Benjamin Netanjahu kormányfő politikai táborának egyik meghatározó pillére – biztosított jogi kiváltságok (például a sorkötelezettség alóli mentesség) körüli társadalmi vita állt.

A belpolitikai küzdelmeket a jobboldali pártok belviszályai tovább fokozták, emögött a miniszterelnök személyét illető – Netanjahu által politikai indíttatású, igazságügyi boszorkányüldözésnek értékelt – korrupciós vádak voltak. Ezen törésvonalak és konfliktusok következtében az elmúlt két évben nem sikerült a ciklusát kitöltő kormányt alakítani az országban, tekintettel a tisztán arányos, alacsony küszöbbel bíró izraeli választási rendszer töredezettségére, ami törékeny koalíciókra kényszeríti a pártokat. 

Az idei választásokhoz a tavaly tavasszal, a koronavírus-járványra való tekintettel létrejött egységkormány felbomlása vezetett, miután nem sikerült elfogadni a költségvetést. Ez még nem okozott volna különösebb problémát Netanjahunak, hiszen a koalíciós partnere, a Beni Ganz által vezetett Kék-Fehér ellenzéki pártszövetség az ellentétes ideológiai térfélen helyezkedett el. Ezenkívül a koalíciós megállapodás értelmében egy éven belül át kellett volna adnia a miniszterelnöki tisztséget a partnerének. 

Ráadásul meglehetősen optimista várakozásokkal tekinthetett a választási eredményekre az elmúlt időszak eredményei alapján. Tavaly ősszel történelmi áttörést ért el az arab-izraeli békefolyamatok történetében az Öböl-menti arab országokkal megkötött Ábrahám-egyezségek aláírásával, és a megállapodásokhoz a későbbiekben más arab országok is csatlakoztak. A koronavírus-járvány elleni küzdelem minden ország számára kiemelt kihívást jelentett, ugyanakkor a Netanjahu személyes közbenjárásával tető alá hozott Pfizer–BioNTech-megállapodásnak köszönhetően a zsidó állam oltási programja a világelsők között szerepel, a lakosság átoltottságának üteme és mértéke olyan szinten van, hogy már megkezdődhettek a járványügyi korlátozások feloldásai is. 

Mindezek ellenére, noha a közelmúltban bekövetkezett pártszakadás ellenére a vezető szerepét és mandátumszámát meg tudta őrizni, a miniszterelnök pártja, a Likud nem tudott a kellő mértékben megerősödni, a koalíciós tárgyalásokat pedig megnehezíti a politikai térfelek átrendeződése. A jobboldalon a vallásos cionistákkal, s ezáltal a Netanjahu által vezetett szövetséggel való együttműködést elvi alapon elutasító Liberman pártja mellett két, alapvetően Netanjahu személyével, nem pedig politikájával elégedetlen formáció, a Naftali Bennett által vezetett Yamina (Jobbra), valamint a Gideon Szaár által létrehozott Új Remény párt is szembe helyezkedett a Likuddal. Ennek következtében a jobboldal a megosztottsága okán nem tud önmagában kormányt alakítani.

A baloldalon továbbra is Jáir Lápid bír vezető szereppel, de kizárólag a baloldali és liberális pártokra alapozva ő sem tud kormányképes többséget szerezni. Fontos változás következett be az arab képviselet tekintetében, ugyanis az Egyesült Arab Listából kivált tradicionalista  Ráám párt a várakozásokon felül teljesített a választásokon, s szintén „királycsináló” helyzetbe kerülhet.

A választási eredmények száz százalékos feldolgozását követően többségbe szűk többségbe (61-59) kerültek a Netanjahu személyét elutasító politikai erők, kérdéses azonban, hogy az ideológiai skálán egymástól messze álló ellenzéki pártok a Reuven Rivlin államfő által meghatározott két héten belül képesek lesznek-e megállapodni egy koalíciós kormányzásban. Netanjahu számára a megoldást a Bennett és Száár által vezetett jobboldali pártok reintegrálása jelenthetné, ami viszont súlyos kompromisszumokkal járna. Azonban ez is csak szűk többséget biztosítana a kormánynak, és a személyi ellentétekből fakadóan rendkívül törékeny helyzetet hozna létre. A szintén jobboldali Liberman vezette párttal való koalícióhoz fel kellene adni a vallásos cionistákkal való együttműködést, ezzel viszont egyrészről több mandátumot vesztene, mint nyerne, másrészről pedig Netanjahu politikai táborának alapvető átrendeződésével és további pártszakadással járna. Lehetőség lehet a Ráám arab párt felé nyitás, de az arab képviselők és a vallásos cionisták nem akarnak együttműködni. 

Amennyiben az elkövetkezendő két hétben egyik tömb sem tud felépíteni egy stabil koalíciót, valószínűsíthető egy újabb, nyári választás. Ez előnyös is lehet Benjamin Netanjahu számára, hiszen időt nyerhet a jobboldal újjászervezéséhez, továbbá politikai tőkét kovácsolhat a sikeres járványkezelésből. Az országnak azonban stabilitásra és elfogadott költségvetésre (amellyel két éve nem rendelkezik) lenne szüksége, különösen az új amerikai kormánnyal való együttműködés kialakításának és a koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés kezelésének céljából.

Kapcsolódó írásaink