Brüsszel meg sem próbálja megállítani a bevándorlást

Részletesen elemezték az Európai Bizottság (EB) menekültügyi és migrációs paktumát az Európai Parlament Identitás és Demokrácia (ID) frakciójának képviselői.

A szerzők – Gunnar Beck, Bernhard Zimniok és Nicolaus Fest, az Alternatíva Németországnak (AfD) politikusai – szerint az EB tavaly szeptemberben megjelent csomagja hozzájárul az európai nemzetállamok fokozatos leépítéséhez, a szuverenitás csorbításához, különösen a bevándorlás kezelése terén. A tagállamoktól elvett kompetenciákat álláspontjuk szerint Brüsszel az uniós intézményeknek és a nem kormányzati szervezeteknek, az NGO-knak adná. Rámutattak, a paktum több tíz, vagy egyenesen több száz millió embert vonzana Európába, s ilyen súlyú, a kontinens jövőjét generációkra meghatározó dokumentumot nem lehet úgy keresztülvinni, hogy abból kihagyják az állampolgárokat és választott képviselőiket.

Megjegyezték, a paktum két valós problémára is rátapint: egyrészt arra, hogy nagy arányban érkeznek az unióba olyan migránsok, akik származási országuk miatt kis eséllyel számíthatnak menedékre, másrészt pedig arra, hogy az unión belül a bevándorlók illegálisan mozognak, több országban is beadnak kérelmeket. Alapvetően azonban a dokumentum nagy része a jelenlegi helyzetet betonozná be, és zavartalanná tenné a migránsok betelepítését Európába.

Az elemzésben rámutattak, hogy a 2016 márciusában kötött megállapodás az Európai Unió és Törökország között kevés figyelmet kapott az elmúlt években. Az egyezség értelmében visszafordítják Törökországba az illegálisan Görögországba érkező migránsokat, cserébe pedig Ankarának felajánlották a vízumliberalizáció perspektíváját, valamint hatmilliárd eurót a migránsok ellátására. Ez ellentmond annak a brüsszeli stratégiának, hogy – a konzervatív erők javaslataival szemben – az unió területén belül kezelik a menedékkérelmeket. A szerzők emlékeztettek, a török-uniós megállapodást sosem vizsgálták mint lehetséges alternatív modellt.

Élesen bírálták az úgynevezett szolidaritási mechanizmust, amelyet bár az EB már rugalmasként határoz meg, ám még mindig tartalmazza a menedékkérők elosztását. A szerzők szerint a szolidaritási mechanizmust Brüsszel azért találta ki, mert több tagállam ellenállásába ütközött az a politikája, hogy védelmet biztosít mindenkinek, aki valamilyen módon – akár illegálisan is – el tudott jutni Európába. A népességcserének ellenálló országokkal meg akarják fizettetni, hogy elutasítják a nyílt határok politikáját – fogalmaztak.

A tanulmány szerzői szerint bőven ad lehetőséget visszaélésre a családegyesítés gyakorlata, és gondot jelent az is, hogy az elutasított menedékkérők visszaküldése származási országaikba számos akadályba ütközik. Mint írták, a paktum nem foglalkozik érdemben ezzel a problémával. Különösen egyes afrikai országok esetében szinte lehetetlen a visszaküldés. Felidézték, 2016-ban Malinak 160 millió dollárt ajánlott az unió, hogy működjön közre a migránsok visszaküldésében, de a közfelháborodás miatt az afrikai ország kormánya végül kihátrált az egyezségből.

A Földközi-tengeren tevékenykedő NGO-k kérdése sem kapott elég nagy hangsúlyt a paktumban az ID-s képviselők szerint. Emlékeztettek, a hajókat üzemeltető aktivisták nem egyszer embercsempészekkel lépnek kapcsolatba, esetükben elsősorban nem valós életmentésről van szó, hanem az embercsempészet támogatásáról. A képviselők szerint ezek az NGO-k működésükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy emberek az életüket kockáztatják abban a reményben, hogy beadhatják a menedékkérelmüket az EU-ban.

Hangsúlyozták, a dokumentum egy másik fontos kérdésben is kerülgette a forró kását: felmerül ugyanis, hogy a vízből kimentett embereket miért is Európában kellene partra tenni, miért nem ott, ahonnan elindultak. Megjegyezték, amikor ez a kérdés felmerül, általában azzal érvelnek, hogy például Líbiában sérülnek az emberi jogok, de mégis csak furcsa, hogy az Európai Unió nem érez magában elég erőt ahhoz, hogy ne csak kerülgesse a problémát, hanem érdemben vitát kezdeményezzen róla. A szerzők szerint a témát azért kerülgetik, mert nincs meg a politikai akarat a vitához.