„Macron egy illúzió”

– A francia kormány konzultációt indított a rendőrségbe vetett közbizalom erősítése érdekében, a híradásokban főleg azt emelik ki ezzel kapcsolatban, hogy a testületet túlzott erőszakkal, rasszizmussal vádolták. Jól azonosítják magát a problémát?

– Emmanuel Macron elnök és miniszterei ismét gyávaságot mutatnak. Teret adnak olyan kis csoportoknak, amelyek a bűnözőknek kedvezve bírálják a nemzeti rendőrségünket, pedig nehéz körülmények között mindent megtesznek, ami tőlük telik.

Lehetséges, hogy voltak olyan egyedi esetek, amelyeket el kell ítélni – és szisztematikusan meg is büntetik –, de a rendőri erőszak vádja legtöbbször a csőcselékhez vezethető vissza, akik mindenáron megtagadják az igazoltatást, a rendőri eljárást. A kormánynak inkább a rendőrellenes propagandával szemben kellene küzdenie, ami a radikális baloldaltól és a többnyire a maffia, a drogdílerek és az iszlamisták kezében lévő külvárosokból ered.

– Megfelelő módszert választ a kormány a helyzet kezelésére?

– Ráadásul ez a konzultáció csak egy újabb kommunikációs művelet Macron részéről, hasonlót tartotta klímáról is. Elvileg sokakat szólított meg, de valójában a kiválasztottak jelentős hányada baloldali aktivista. Százötven állampolgár feladatul kapta, hogy dolgozzanak ki környezetvédelmi ajánlásokat, amelyeket majd ő törvénybe iktat.

Mégis miféle kormányzási módszer ez? Azért választották meg a franciák Macront, hogy mások alkossanak helyette törvényeket? Valójában Emmanuel Macron nem más, mint egy illúzió: a kormányzat, a demokrácia, az eredmények illúziója. Miért nem hirdet inkább népszavazást a bevándorlásról és az identitásról, ami évtizedek óta a franciák legnagyobb aggodalma?

– A legfrissebb felmérések szerint Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés elnöke megverheti Macront a jövő évi elnökválasztás második fordulójában. Optimista?

– Valóban, több felmérés is azt mutatja, hogy Marine Le Pen és Emmanuel Macron fej fej mellett lesznek. Az egyik kutatás ráadásul hibahatáron belüli különbséget mutatott. Majdnem másfél év van hátra a következő elnökválasztásig. Elkövetünk minden tőlünk telhetőt, hogy megmutassuk a franciáknak, a Nemzeti Tömörülés és annak elnöke által jelentett alternatíva nem pusztán lehetséges, hanem szükséges is Franciaország megmentéséhez, a francia emberek és alapvető jogaik védelméhez.

– Minek köszönhető a pártja növekvő népszerűsége?

– Több oka is van ennek. Először is Macronnak volt ideje megmutatni a saját korlátait. Négy éve nyerhetett, mert a megújulás jelöltjeként prezentálta magát, és segítette a média. Úgy tett, mintha megváltoztatná a játékszabályokat, pedig valójában ő volt a régi politikai világ utolsó alakja, aki továbbra is a szociális védőháló leépítésének és a szociális liberalizmusnak a szintézisét képviselte. Ez megmutatkozott a kinevezéseiben és a politikájában is. Mostanra a Nemzeti Tömörülés köré gyűlt hazafias erők és a Macron mellett álló globalisták közti szakadék tagadhatatlan.

Másodszor pedig, Macront egy sor válság sújtotta. Ezek egy részét maga okozta, gondoljunk csak a munkaügyi törvényre és a sárgamellényes tüntetésekre, de voltak olyanok is, amelyeket nem ő okozott, viszont félrekezelt – itt egyértelműen az iszlamista terrorizmusra és a koronavírus-járványra gondolok. Az egészségügyi krízis megmutatta azt is, hogy a globális szabadkereskedelmi modell megfoszt bennünket a stratégiai és ipari ellenállóképességtől, hiszen nem volt megfelelő tartalékunk maszkokból és más védőfelszerelésekből, ráadásul puszta dogmatizmusból a határellenőrzést is elutasította a kormány. Mindezek a válságok tartósan rongálták Macron imázsát.

Végül pedig kiderült, hogy a Nemzeti Tömörülés javaslatai helyesek. Politikai iszlám és terrorizmus, globalizált szabadkereskedelem, európai föderalizmus, tömeges bevándorlás – az úgymond macronizmus nem kínál megoldást, csak folytatja a jelenlegi helyzetet okozó politikákat. Amikor Macron helyes irányba mutató javaslatokat tesz, azokban többnyire a pártunk régi követelései köszönnek vissza, felvizezve. A franciák érzik, hogy ideje valós alternatívát választaniuk, és újra a saját kezükbe venniük a sorsukat.