Külföld
Az egész világra nyitnak a britek
Határvédelem, szigorú bevándorláspolitika és gyorsabb kereskedelmi megállapodások– ezek a Brexit kulcskérdései Robert Oulds, a Bruges Group igazgatója szerint
– Melyek a legfontosabb lehetőségek, amelyek az unióból való kilépéssel nyíltak meg az Egyesült Királyság előtt?
– A Brexit fő célja globális nemzetté tenni az Egyesült Királyságot. Gyorsabban tudunk kereskedelmi megállapodásokat kötni, mint az Európai Unió, amely ilyen tekintetben is roppant lassan mozog. Az egész világ felé nyitunk, nem leszünk egy viszonylag kicsi és hanyatló gazdaságú unióhoz kötve. Lassuló növekedés, emelkedő munkanélküliség – ez részben a brüsszeli döntéshozóknak köszönhető. Most új piacok nyílnak meg az Egyesült Királyság előtt, ez nagyon fontos lehetőség. A másik kiemelendő terület, hogy ellenőrizhetjük a saját határainkat, és korlátozhatjuk a bevándorlást. Az országunk rengeteg gazdasági bevándorlót fogadott be, erején felül adott lehetőségeket a boldogulásra, akár saját állampolgárai kárára is. A tömeges bevándorlás a legalacsonyabb jövedelműek bérét nyomta le, és az ellátórendszert is megterheli. Az Egyesült Királyság túlontúl is nagylelkű volt – köszönjük, ebből elég.
– Milyen irányba haladhat tovább az Európai Unió? Folytatódik a fokozódó központosítás, vagy nagyobb teret nyerhet a nemzeti szuverenitás?
– Az unió alapvetően azért létezik, hogy felülírja a nemzeti szuverenitást, a nemzetállamok felett álló törvényeket alkosson. Ebből a szemszögből a nemzeti szuverenitás nem kívánatos. Valódi demokrácia ráadásul csak a nemzetállamok keretein belül lehetséges. Az EU tehát nem csak a nemzeti szuverenitás, hanem a demokrácia elleni támadás is. Biztos, hogy lesz nyomás a központosítás kiterjesztésének irányába, de a Brexit azt a fontos tanulságot szolgáltatja, hogy minden félelemkeltéssel és vészjósló előrejelzéssel szemben a kilépés siker. Az unió többé nem számolhat azzal, hogy a nemzetállamok száz százalékban azt teszik, amit diktál nekik, mert csak addig mehetnek el a nyomásgyakorlással, amíg az emberek nem mondják azt, hogy elég volt. Előbb-utóbb a nemzetállamok vissza fogják nyerni szuverenitásuk egy részét, de csak akkor, ha készek kiállni magukért.
– Margaret Thatcher már nagy hatású, 1988-as bruges-i beszédében (amire a csoport neve is utal) óva intette az unió vezetőit a centralizációtól és a brüsszeli bürokraták túlhatalmától. Miért nem hallgattak rá?
– Akkor már régen benne jártak az egyirányú utcában, ami a szorosabb integráció felé vezet. Szupranacionális kormányt alkottak, amelyben technokraták hozzák a döntéseket. Akkor is a szorosabb integrációt jelölték meg végcélnak, ha az kudarcot vall, vagy legalábbis csak a tagállamok kis részének, különösen Németországnak az érdekeit szolgálja. Több hatalmat akartak a nemzetállamok felett, szinte megvetéssel fogadják azóta is, ha a mindennapi emberek kimondják, mit akarnak. Ha valaki, mint Margaret Thatcher rávilágít az igazságra, rendszerint azt mondják, hogy persze, igaza van, de közben csak még keményebben dolgoznak az eredeti céljukért. Túl sokat fektettek már bele ebbe a projektbe.
– Számít rá, hogy Közép-Európa és különösen a Visegrádi Négyek nagyobb befolyásra tesznek szert Európában?
– Igen. A Visegrádi Négyek mutatják az utat, merre is lehet menni. Ezeknek az országoknak a kommunizmusból történelmi tapasztalata, hogy milyen veszélyekkel jár egy mindenható, nem elszámoltatható irányítás. Mi, Nyugat-Európában nem éltük át oly mértékben, amit ők, ezért engedtünk olyan veszélyes tendenciáknak is, amelyeknek a V4-ek nem. Elutasítják például a liberális törekvéseket. Kulcskérdés a demográfia a jövő szempontjából. A V4-ek reménysugarat jelentenek, megmutatják, hogy lehet olyan politikát folytatni, ami a nemzetállamot, a családokat támogatja. Nagy kihívások elé néznek, de ha összetartanak, képesek lesznek az uniós diktátumokkal szemben a saját állampolgáraik érdekében fellépni.
