Külföld
Bolívia: élesen jobbra, majd vissza balra
Eseménydús bő egy évet tudhat maga mögött Bolívia. Az 11 millió lakosú, de Magyarországnál tizenegyszer nagyobb dél-amerikai országban 2019 őszén választásokat tartottak. A bolíviai alkotmány szerint az elnök csak két ciklust tölthet ki, de Evo Morales szocialista elnöknek megengedték a hármat, mivel az első ciklusa még a szabály bevezetése előtt történt. Egy 2016-os népszavazáson a bolíviaiak szűk többséggel elutasították az alkotmányban szereplő korlátozás eltörlését. Ennek ellenére 2017-ben a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, természetesen az elnök, és pártja, a Mozgalom a Szocializmusért (Movimiento al Socialismo – MAS) nyomására, hogy Moralest nem köti az alkotmányos korlátozás, és elindulhat a választáson.
Emiatt már az első szavazócédula urnába dobása előtt is parázs volt a hangulat Bolíviában, de a 2019-es választások csak olajat öntöttek a tűzre. Evo Morales az eredmények szerint győzedelmeskedett 47,08 százalékot elérve, míg a második helyezett 36,51 százalékos eredménnyel a centrista Civil Közösség (Communidad Ciudadana – CC) jelöltje, Carlos Mesa korábbi elnök lett. Mivel Morales több mint tíz százalékkal előzte meg a második helyezettet, a bolíviai törvények értelmében nem kellett második fordulót rendezni. Ugyanakkor az Amerikai Államok Szervezete és az Európai Unió megfigyelői jelentésükben egyaránt „nyílt manipulálásról” és szabálytalanságokról számoltak be.
A választások után tüntetések kezdődtek, amelyhez a centrista CC hívei mellett jobboldali pártok szavazói is csatlakoztak, és végül, mikor a rendőrség és a hadsereg is elpártolt Morales mellől, az elnök ígéretet tett új választások kiírására. Három hétig tartó tüntetések után Evo Morales több vezető tisztségviselő társaságában lemondott. A szenátus második alelnöke, az ellenzéki Jeanine Ánez, a jobbközép Szociáldemokrata Mozgalom (Movimiento Democrata Social – MDS) politikusa 2019. november 12-én lett az ország ideiglenes elnöke.
Az Ánez-kormány megkezdte a Morales-éra politikusainak átvilágítását, és sokuk ellen eljárásokat is indított, ugyanakkor, ahogy korábban Morales, úgy Ánez sem riadt vissza a vád nélküli bebörtönzésektől. A „Nemzeti béketeremtés” programja keretében sokakat terrorizmussal is megvádoltak. Ugyanakkor a tüntetésekre válaszul, Morales hívei is az utcára vonultak, és folyamatosan tartottak megmozdulásokat. Ánez még egy sokat vitatott rendeletet is kiadott, melyben szabad kezet adott a hatóságoknak a rend helyreállítására.
Miközben az Ánez-kormány azon dolgozott, hogy felszámolja Morales kétes örökségét, és bizottságot alapított a szocialista uralom idején megvádolt, de külföldre menekült emberek eseteinek felülvizsgálatára, a volt szocialista elnök előbb Mexikóba menekült, majd Argentína vendégszeretetét élvezte.
Az újabb választásokat tavaly májusra írták ki, de a járvány miatt elhalasztották, és végül október 18-án tartották meg. A bolíviai centrista és jobboldali pártok megosztottak voltak, elindult a hatalmi helyezkedés, és több jelölt is indult erről a térfélről. Részben ennek is köszönhető, hogy a választásokat már az első körben megnyerte a szocialisták jelöltje, Luis Arce, Morales szövetségese, és kijelölt utódja. Arce 55 százalékot kapott, míg a második helyezett Carlos Mesa 28,83 százalékot ért el. Harmadik helyen a jobboldali Creemos (Hiszünk) jobboldali pártszövetség jelöltje, Luis Fernando Camacho futott be, 14 százalékos eredménnyel. Nem sokkal később visszavonták az Evo Morales elleni elfogatóparancsot, és a hazatérő exelnököt több ezer ember köszöntötte a bolíviai-argentin határon 2020. november elején.
Persze mélyebb ellentétek is meghúzódnak a háttérben. Evo Morales órási összegeket vont el az ország középső és keleti részén lévő területektől, azért, hogy a szegényebb nyugati, főleg indiánok lakta vidékeken szociális programokat indítson be. A keleti Santa Cruz megyében időnként az elszakadást is felvetik, nem véletlen, hogy Eduardo Rózsa Flores, Magyarosi Árpád és Michael Martin Dwyer 2009-ben Santa Cruzban vesztette életét. De ez egy másik, messzire vezető történet.
Az ország megosztottságát mutatja, hogy mind a 2016-os népszavazáson, mind a 2019-es választáson éles vonal húzható a keleti megyék és a nyugatiak között. Ugyanakkor, mivel a népesség kb. 85 százaléka az Andokban, elsősorban a hegység két vonulata közötti fennsíkon, az Altiplanón él, kevés az esélye, hogy olyan elnök kerüljön hatalomra, aki a nyugati megyék lakosságának nem szimpatikus politikát akarna folytatni. A 2020-as választásokon például Santa Cruz megyében a jobboldali jelölt, Camacho kapta a legtöbb szavazatot, míg a nyugatiakban a szocialista Acre fölényes győzelmet aratott.
A szocialisták az ideiglenes kormány idejét leszámítva, kétharmados kormányzást folytattak már több, mint tíz éve, most azonban ez „megtört”, és bár a tüntetések magát a MAS-t csak ideiglenesen távolították el a hatalomból, Acre kormánya nem tud majd kétharmados törvényeket átvinni a törvényhozáson valamelyik ellenzéki párt támogatása nélkül. Közben az országnak szembe kell néznie a koronavírus-járvánnyal is, Bolíviában eddig 162 055-en betegedtek meg, és több mint kilencezren haltak bele a betegségbe.
