Brüsszeli szélsőség markában Európa

– Milyennek találják a szellemi életet Magyarországon? Más, mint amit Nyugaton tapasztaltak?

John O’Sullivan: Sok szempontból nincs nagy különbség, de van azért egy fontos előnye Magyarországnak és Közép-Európának. Itt szabadabb a vita, nincsenek olyan dolgok, amiket nem szabad kimondani, mert aki megteszi, az elveszti a megszólalási lehetőséget. A nyugati egyetemeken, szellemi életben a woke, vagyis az úgymond felvilágosult baloldal sokakat ellehetetlenít.

Douglas Murray: Valóban széles körű a közéleti vita, és a konzervatív hangok is teret kapnak benne. Ez nyugatabbra, különösen az Egyesült Államokban nem így van. Nemrég például Roger Scrutonról neveztek el egy kávézót, ez igazán megható elkötelezettség. Ha mondjuk az Egyesült Államokban nyílt volna meg, az első látogatók biztos nem lettek volna túl barátságosak.

– Donald Trump amerikai elnök megválasztása visszavetette valamennyire a politikai korrektség elharapózását?

D. M.: Sok minden, amit Trump mondott, csak hangnemében különbözik az elődei megszólalásaitól. Kétségkívül megtörte azonban a baloldali konszenzust a nyelvről, hogy mit szabad mondani, és mit nem. Ez nagyon fontos.

J. O.: Gyakran mondják nekem magyarok, hogy úgy beszélnek az Egyesült Államokban, ahogy itt utoljára a szocializmusban. Nyugaton azonban, főleg a fiatalok, először hallják ezt a fajta nyelvet.

– A nyugati liberális sajtó az amerikai elnökválasztás kapcsán lelkesen fejtegette az elmúlt hetekben, hogy Trump eredménye rossz hír az európai jobboldalnak. De ki hatott kire? Ha az események sorrendjét nézzük, az európai jobboldal már Trump 2016-os megválasztása előtt erősödött meg.

D. M.: Van egy ilyen nézet, hogy a világ egységesen jobbra vagy balra fordul. Ha egy jobboldali erő veszít, a baloldali sajtóban akkor is azt írják, hogy „menetel a jobboldal”. Megjegyzem, náluk a jobboldal mindig csak menetel, sose csak megy vagy mondjuk sétál. A baloldali sajtóban pusztán azért állítanak fel ilyen elméleteket, mert dominóhatásban bíznak.

J. O.: Az amerikai elnökválasztás nem azt az eredményt hozta, amire sokan számítottak. Megmutatta viszont, hogy az úgymond trumpizmus él és virul, ez a következő két évben még inkább így lesz. Ami az európai jobboldali pártokat illeti, a 2014-es európai parlamenti választáson előretörtek, majd a 2019-esen pedig szerényebben tudtak csak erősödni. Azt is láttuk, hogy a szocialisták még inkább eltűntek, a zöldek pedig erősödtek. Ilyen a politika. Összességében azt látjuk az európai politikában, hogy a különböző balközép pártok felé leng ki az inga. Emiatt egyre agresszívebben kezdik követelni az unió fokozottabb integrációját, a nemzetállamok szuverenitásának csökkentését. Ezzel elérhetik azt is, hogy előbb-utóbb a jobboldal nyer újra teret. A Fideszre egyébként már csak azért sem lehet alkalmazni a baloldal már említett elméletét, mert egy domináns néppárt a politika centrumában.

– A nyugati liberális konszenzus mindig gyanakodva beszél az erős vezetőkről, és az erős intézményeket pártolja. Melyik a helyes út?

D. M.: Ennek a megítélése általában az adott vezető politikájától is függ. Ha a sajtónak nem tetszik, amit mond, akkor erős embernek nevezik, ha igen, akkor határozott vezetőnek.

J. O.: A baloldali sajtóban hajlamosak demokratikus és úgymond populista országokra osztani Európát, és a járványhelyzet elején még az is felmerült, hogy az általuk demokratikusnak elismert országok jobban kezelik majd a válságot. Ehhez képest, az Egyesült Királyság szerintem rosszul kezelte, csakúgy, mint Franciaország, Olaszország, Spanyolország. Közép-Európa viszont jobban teljesített, mint a kontinens nagy része. Az egyes vezetők elleni támadások abszurdak. Az európai balközép kormányoknak nincsenek erős vezetőik – Angela Merkelt tekinthetjük annak, de őt sem úgy mutatják be. Ők mind az ortodoxia védelmezői, ami a nemzeti lét meghaladása, mint a multikulturalizmus és sokáig a nyitott bevándorláspolitika is. A nyugati konszenzus szerint a nemzeti szolidaritás káros, mert eltereli a figyelmet az európai szolidaritástól, ezért támadják is azokat a vezetőket, akik valamilyen mértékben az előbbit képviselik.

– Felforgatja a járvány a politikát?

J. O.: A brit politikában mindenképpen alakított az álláspontokon. A konzervatívok hagyományosan azt képviselték, hogy nem kell túlságosan beleszólni az emberek életébe, erre a járvány kezdete óta egy sor soha nem látott korlátozó intézkedést hoztak, amelyek példátlanul beleszólnak a magánéletbe is. Az emberek pedig óriási mértékben támogatják és szívesen fogadják az életük szabályozását. A rendőrség nagyon keményen lép fel a korlátozások ellen tüntetőkkel szemben is. Törésvonalak jöttek létre, és nem tudjuk, elmozdulnak-e.

D. M.: Nehéz megjósolni, milyen változások lesznek. Amit biztosan tudunk, az az, hogy a vírus gazdasági mélyrepülést hozott világszerte, az egyetlen nagy gazdaság, amely az idén nőtt, az a kínai. Közgazdászok mondják, hogy amikor a gazdaság elromlik, minden elromlik. Van benne valami. A járvány előtt sokat utaztam és mindenhol azt mondtam Európában, hogy minden nehézség ellenére a fiataloknak jobbak a kilátásaik, mint valaha. Ez most megváltozott. Lehetőségek és anyagi biztonság terén is, a fiataloknak talán először vannak rosszabb kilátásaik, mint a szüleiknek. Ebből masszív, világraszóló politikai probléma lesz, és még nem tudjuk mekkora. A közvélemény nem mindig bocsát meg a politikusoknak, de mindig megbocsát magának. Ugyanaz a közvélemény, amely 2020-ban korlátozásokat és lezárást követelt a kormányaitól, a következő két évben ellenük fordulhat, amiért a korlátozásokkal meggyengítették a gazdaságot, különösen a szolgáltató szektort.

J. O.: Csak hogy mondjak valami óvatosan optimistát is, megfelelő gazdasági intézkedésekkel nagyon gyorsan talpra tudnak állni az országok. Igazságtalanság, hogy ekkora csapás érte Magyarországot is, amikor már annyira jól haladt a gazdaság. De szerencsére van egy erős kormányuk, amit minden bizonnyal újra meg is választanak, szóval minden esélyük megvan arra, hogy merjenek bátor politikát folytatni.

– Megállapodás nélkül ér véget a Brexit átmeneti időszaka az év végén, vagy végül megegyeznek?

J. O.: Azt mondják, hogy nem, de tartok tőle, hogy igen. Ezt azért mondom, mert minél bonyolultabb egy megállapodás, annál tovább fognak nyúlni a csápjai a brit politikában, annál kisebb mozgástere lesz a kormánynak, amely végül a népszerűségéből is veszít majd emiatt. A magam részéről azt támogatnám, hogy a Kereskedelmi Világszervezet általános szabályrendszerére épüljön a jövőbeni kapcsolat.

D. M.: Az Európai Unió tévesen ítélte meg a brit kormányt a tárgyalásokon, és szükségtelenül ellenséges volt. Szerintem Michel Barnier főtárgyaló nem képviselte megfelelően Magyarország és más uniós országok érde­keit, hanem egy szélsőséges brüsszeli irányvonalat követett. Barnier és egy szűk brüsszeli kör extremizmusának tudható be, hogy nem tudtak megállapodni. Az európai országok így nem kaphatják meg azt a hozzáférést a brit piachoz, amit szeretnének.

– Ez a hozzáállás általánosságban is jellemző Brüsszelre, vagy csak a Brexit-tárgyalásokon?

D. M.: Óvakodjunk a szélsőséges ideológusoktól, akik a járvánnyal akarják igazolni az olyan nézeteiket, amelyeknek semmi közük a járványhoz. Azt mondják például, hogy a válasz a járványra a több Európa. Hát hogyne! Ugyanígy óvatosnak kell lennünk azokkal az euroszkeptikusokkal, akik pedig pont az ellenkezőjét akarják a járvánnyal igazolni. Az Európai Uniót az utóbbi időben pont ilyen szélsőséges ideológusok vezették, rettenetesen. Jean-Claude Juncker és az Európai Bizottság viselkedése az Egyesült Királysággal szemben visszamenőleg igazolja, miért is léptünk ki. Teljességgel képtelenek az önkritikára, az önkorrekcióra, sosem kételkednek magukban, csak egy szélsőséges, keményvonalas ideológiai irányvonalat követnek.