Európát is fenyegeti az afrikai terrorizmus

Az elmúlt időszak tragikus eseményeit követően ismételten előtérbe került a terrorizmus kérdésköre a szélesebb közvéleményben.

A franciaországi terrorhullám, valamint a hazánk közvetlen közelében végrehajtott bécsi támadás rávilágított arra, hogy az elmúlt évtized közepén fellángolt radikális iszlamista eredetű terrorizmus nem egyszeri jelenség volt csupán, hanem a jövőben is számolnunk kell a kockázatával. A hamis biztonságérzetet az is okozhatja, hogy a közvélemény és néha sajnos a döntéshozók is kizárólag a közvetlen fenyegetésekkel foglalkoznak, ezáltal pedig képtelenek közép- és hosszú távlatokban gondolkozni, hogy megelőzzék a problémákat.

Márpedig Európára nem csupán a lakosság körében elvegyülő, radikális nézeteket valló személyek és csoportok jelentenek veszélyt. Ha körbetekintünk Európa közvetlen és közvetett szomszédságán, akkor az Európai Unió idealisztikus, együttműködésre épülő barátok gyűrűje („ring of friends”) gondolat helyett a konfliktusok gyűrűjének („ring of fire”) megvalósulását láthatjuk a környező régiókban, mint Kelet-Európa, a Közel-Kelet vagy Észak-Afrika.

Miközben a Közel-Kelet problémái, ha csak felszínesen is, de alapvetően ismertek az európai polgárok előtt, addig kevesen vannak tisztában az afrikai kontinens biztonsági fenyegetéseivel, annak ellenére, hogy a Száhel-övezet – a Szenegáltól Eritrea keleti részéig terjedő sivatagos sáv – kiemelt jelentőséggel bír Európa biztonságának szempontjából. Ennek a régiónak a konfliktusai – egy-egy kiemelkedő kivételtől eltekintve – ritkán lépték át az európai közvélemény ingerküszöbét, pedig 2012 és 2019 között több ezer civil esett áldozatul a csaknem kétszáz kisebb-nagyobb fegyveres csoportosulás összecsapásaiban, a konfliktusok intenzitása pedig idén sem csökkent. A régió államhatárokon átnyúló instabilitása súlyos kockázat Európára nézve, hiszen ezekben az országokban könnyedén meg tudják vetni lábukat a radikális iszlamista szervezetek, valamint a konfliktusokból adódóan fokozódhat a migrációs nyomás Európa irányába. Az állami kontroll hiánya olyan környezetet teremt, amely megkönnyíti az embercsempészek munkáját is.

A térségben mind az önmagát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet, mind pedig az al-Kaida több fiókszervezete van jelen a helyi alapon szerveződő terrorista- és szélsőséges csoportok mellett. Ezen szervezetek számára a régió tökéletes bázisterület terroristaakcióik és hálózataik megszervezésére regionálisan és globálisan egyaránt, valamint megszervezhetik és kiképezhetik az utánpótlásukat, és fegyvereseik harci tapasztalatokat is szerezhetnek. Ezek a személyek az észak-afrikai migrációs útvonalakon keresztül akár Európába is eljuthatnak, fokozva ezzel a terrorfenyegetettséget a kontinens országaiban.

A kihívások kezelésére 2014-ben Burkina Faso, Mali, Mauritánia, Niger és Csád együttműködésé ben létrejött a G5 Sahel elnevezésű kezdeményezés, amely a katonai eszközök mellett a biztonság többi dimenziójában is törekszik a problémák együttes megoldására.

A kezdeményezés maga mögött tudhatja a nemzetközi közösség támogatását, az ENSZ, az Egyesült Államok és az Európai Unió különböző mértékben, de igyekszik részt venni a térség stabilitásának helyreállításában. Ezek az erőfeszítések azonban önmagukban nem elegendők, valamint törékenynek is bizonyultak, hiszen a nyár óta húzódó mali belpolitikai válság következtében az EU felfüggesztette az országban zajló katonai műveletét, amelyben a Magyar Honvédség is
részt vett.

Kiemelendő Franciaország szerepe a Száhel-övezet konfliktusaiban, Párizs ugyanis 2012-től napjainkig jelentős létszámú harcoló katonai kontingensekkel avatkozott be az összetűzésekbe. Ezen intervenciók hatékonyságát azonban vitatják, tekintettel arra, hogy a volt gyarmattartó nagyhatalom tevékenysége az egykor a fennhatósága alá tartozó területeken – annak ellenére, hogy minden bizonnyal jelentős és fontos helyi ismeretekkel rendelkeznek a francia erők – nem járul hozzá a feszültségek csökkenéséhez. Ettől függetlenül természetesen nem lehet eltekinteni attól, hogy a legnagyobb erőfeszítéseket Franciaország tette mindeddig a száhel-övezeti terrorizmus elleni küzdelemben.

A kivonulás, a régió magára hagyása, a problémáktól való elzárkózás azonban nem megoldás. Visszatérő gondolat a migrációs válság óta, hogy a migrációt kiváltó okokat és problémákat a gyökerüknél kell kezelni. Bár ez a gondolat alapvetően az Európát érintő migrációs sokk kapcsán fogalmazódott meg, az átfogó és integrált válságkezelés (ahogy az az EU stratégiai fókuszai­ban is megjelenik) kiemelt szerephez jutott. A Száhel-övezet instabilitása az egyik legfőbb veszélyforrás lehet Európa biztonságára vonatkozólag a jövőben, ezért az Európai Uniónak aktívabb és átfogó szerepet kell vállalnia a terrorizmus elleni küzdelemben, amely a pénzügyi források, a fokozott gazdaság- és fejlesztéspolitikai, illetve politikai támogatás mellett adott esetben katonákat is igényelhet a tagállamok részéről.