Külföld

Az amerikai elnökválasztás háttere

A teljes képviselőház, a szenátusi helyek harmada és az Egyesült Államok feje: mindezekről döntenek holnap az észak-amerikai országban, lapunk pedig összeszedett néhány adatot, hogyan teszik ezt

Mi az elektori kollégium? Kik a hűtlen elektorok? Melyek a csatatérállamok? Néhány választási rendszerrel kapcsolatos kérdésre keressük a választ a holnapi amerikai elnökválasztás előtt.

Az amerikai elnökválasztás háttere
A választás előtt kilencvenmillióan előzetesen levélben vagy személyesen leadták már a szavazatukat
Fotó: AFP/Dustin Franz

A november elseje utáni első kedd: 1845 óta tartják négyévente ezen a napon az amerikai választást. Pontosabban ez a „Választás Napja”, hiszen maga a szavazás már javában zajlik, hiszen több mint kilencvenmillióan adták már le előzetesen a voksukat levélben vagy személyesen. Az Elektori Kollégium tagjai a december 12. utáni első hétfőn formálisan is leadják a szavazatukat a jelöltekre, január elején a kongresszus hitelesíti az eredményeket, és a Beiktatás Napján felesketik az új elnököt, ami a huszadik alkotmánykiegészítés elfogadása óta mindig január 20-ára esik.

Választásra jogosultak száma

Az elmúlt években jelentősen megnőtt a választópolgárok száma: a Pew Research Center felhívja rá a figyelmet, hogy 2018-ra a 2000-es 193,4 millióról 233,7 millióra nőtt az Egyesült Államokban a választásra jogosultak száma. Ennek a több mint negyven milliós növekedésnek körülbelül háromnegyedét az etnikai kisebbségek adták: afroamerikaiak, latinók, ázsiaiak.

Ugyanakkor Észak-Dakota kivételével mindegyik állam megkövetel valamilyen regisztrációt a választótól, mielőtt szavazhatna. Ennek határideje államonként változik. 2018-ban az Egyesült Államokban kicsivel több, mint 153 millió regisztrált választót tartottak számon. Kaliforniában van a legtöbb regisztrált választó, majdnem tizenhatmillió, ugyanakkor a lakosságszámra vetített százalékban ez nem éri el az 52 százalékot, ami a második legalacsonyabb a tagállamok között. A leggyengébb eredménnyel, 49,5 százalékkal Hawaii „büszkélkedhet”, míg a legmagasabb 77,1 százalékossal Maine. Csak kilenc tagállamban, és a fővárosban éri el a hetven százalékot a regisztrált választók lakosságon belüli aránya. 2016-ban a Pew Research adatai alapján a regisztrált választók 87 százaléka adott végül le szavazatot.

A regisztrált választók 34 százaléka függetlennek, 33 százalékuk demokratának, 29 százalékuk pedig republikánusnak vallotta magát egy 2018-2019-es felmérés szerint. A voksolásra beregisztráltak 52 százaléka ötven év feletti. Ugyanakkor ez lesz az első választás, ahol a Z generáció (1996 után születetettek) nagy számban képviseltetheti majd magát a szavazók között: minden tizedik választásra jogosult már közülük kerül ki.

Elektori kollégium

„Minden állam a törvényhozó testülete által előírt módon annyi elektort jelöl ki, amennyi szenátor és képviselő az államot a kongresszusban összesen megilleti; de szenátort, képviselőt, valamint az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó bizalmi vagy fizetett hivatalt betöltő személyt nem lehet elektornak jelölni” – így fogalmaz az amerikai alkotmány. Sokszor felmerül a kérdés, miért nem egyszerűen a szavazatok száma dönt az elnökválasztáson? A válasz pedig az Egyesült Államok történelmének kezdeténél keresendő: az ország tizenhárom állam szövetségeként jött létre, nem hódítás, vagy más egy központból irányított terjeszkedés által. Az Egyesült Államok ma is ötven állam szövetsége, fővárosa Washington D.C. nem tartozik egyetlen tagállamhoz sem. A tagállamok választják meg közös vezetőjüket, a szövetségi kormány élére, amikor elnököt választanak. Ugyanakkor az elektori szavazatokat súlyozzák: minden állam annyi elektort jelölhet, amennyi a kongresszusi képviselőinek és szenátorainak száma összesen. Szenátora minden államnak kettő van, míg a képviselők száma az adott állam népességétől függ. Minél népesebb egy állam, annál nagyobb beleszólása van a választásba: Kaliforniának ötvenöt elektora van, Texasnak harmincnyolc, míg például Delaware-nek csak három. Összesen 538 elektori szavazat van, a jelöltek közül az lesz a győztes, aki eléri a 270-et. Ha egyik jelölt sem éri el ezt a számot, akkor a képviselőház választja meg az új elnököt a három legtöbb elektort szerző jelölt közül. Az alelnököt a szenátus választja a három jelöltből elnökké nem választott két indulóból. Erre egyébként csak egyszer, 1824-ben volt példa.

A győztes mindent visz

Maine és Nebraska kivételével az összes tagállam úgy döntött, hogy a legtöbb szavazatot szerző jelölt megkapja az állam összes elektorának támogatását. Ezt a gyakorlatot mostanában több oldalról is kritizálták, hiszen hiába szavaztak például Kaliforniában, a Donald Trumpra leadott majdnem négy és fél millió szavazat semmilyen hatást nem fejtett ki az amerikai elnök személyének kiválasztásakor, vagy fordítva a Texasban Hillary Clintonra leadott több mint hárommillió nyolcszázezer szavazat is „eltűnt a rendszerben”. Az elektorokat az alkotmány nem kötelezi arra, hogy a tagállamuk lakosságának döntését kövessék, de sok tagállam törvénybe foglalta ezt a követelményt. Ennek ellenére előfordulnak úgynevezett „hűtlen elektorok”, akik átpártolnak a másik jelölthöz. 2020 júliusában a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az államok elektori szavazást szabályozó törvényei alkotmányosak, így a kijelölt elektoroknak követnie kell őket. 2016-ban nem volt hiány hűtlen elektorokban: komoly kampány zajlott a republikánusok köreiben, a párt próbálta megakadályozni a hűtlen szavazást, míg sokan próbáltak nyomást gyakorolni az elektorokra, arra hivatkozva, hogy a kollégium dolga pont az, hogy megakadályozza, hogy népszerű, de alkalmatlan ember kerüljön az elnöki székbe. Végül két republikánus elektor lett „hűtlen”: az egyik Ron Paulra, a másik John Kasichra adta a voksát. Három demokrata elektor Colin Powellre szavazott, egy Bernie Sandersre Hillary Clinton helyett, míg egy ötödik, Robert Saciatum politikai és környezetvédelmi aktivista, aki puyallup indián törzs tagja, szavazatát Faith Foltos Sas indián aktivistának adta, aki így az első őslakos amerikai lett, aki elektori szavazatot kapott.

Csatatérállamok

A tagállamok eredetileg a „győztes mindent visz” stratégiát is azért választották az elektorok elosztásánál, mert remélték, hogy így nagyobb figyelmet fordítanak rájuk az elnökjelöltek. De a legtöbb államban az egyik vagy a másik párt annyira erőssé vált, hogy előre lehet tudni, hogy ki nyeri ott a választást. Biztosan tudható például, hogy Kalifornia állam elektorai a demokrata jelöltet támogatják majd az elnökválasztáson, míg mondjuk Alabama vagy Kentucky előre láthatóan a republikánus elnökjelöltet támogatja majd. Így valójában a választás azokban az államokban dől el, ahol egyik párt szavazótábora sem sokkal nagyobb, mint a másiké. Ezért a jelöltek is ezekre az államokra koncentrálják a figyelmüket, és a reklámköltségvetésüket. A csatatérállamok időről időre változnak, 2020-ban a Ballotpedia portál szerint a felmérések alapján tizenkét csatatérállamot nevezhetünk meg: Arizona, Florida, Georgia, Iowa, Michigan, Minnesota, New Hamp­shire, Észak-Karolina, Ohio, Pennsylvania, Texas, és Wisconsin. A FiveThirtyEight portál ide sorolja még Nevadát is. Ezekben a tagállamokban a két jelölt bármelyike győzhet, és összesen 193 elektori helyről zajlik bennük a harc.

Mindenki előtt ismert Joe Biden demokrata jelölt, és Donald Trump újrázni kívánó republikánus elnök neve, de nem csak ők jelöltették magukat az amerikai elnökválasztáson. A két nagy jelölt mellett a Libertariánus Párt jelöltje, Jo Jorgensen tudta jelöltetni magát az összes tagállamban, míg a Zöldek jelöltje, Howie Hawkins harminc tagállamban lesz rajta a szavazólapon, és további tizenhatban lehet rá érvényes szavazatként felírni. Rajtuk kívül még tizenöten lesznek rajta a szavazólapon legalább két államban, például Gloria La Riva szocialista aktivista, a híres énekessel csak névrokonságban álló Phil Collins, aki az alkoholtilalmat követelő párt tagja, és Kanye West rapper és producer. Tizenhat további jelölt szerepel a szavazólapon csak egy tagállamban, és további hatvanhatan regisztráltak egy vagy több tagállamban, így ezeken a helyeken a nevüket beírva érvényes voks adható le rájuk. Van egyébként olyan tagállam is, ahol előzetes regisztráció nélkül is érvényes szavazatot kaphat valaki, ha felírják a szavazólapra.

Más választások

Nem csak elnököt választanak november harmadikán az Egyesült Államokban: mind a 435 kongresszusi körzetben voksolnak, azaz a képviselőház minden tagjáról döntenek. A demokraták a 2018-as „félidős” választások eredményeképpen többségben vannak a képviselőházban, a republikánusoknak most 21 helyet kéne elnyerniük, hogy ők kerüljenek többségbe.

Szenátusi választásokat is tartanak, azonban a szenátori helyeknek csupán harmadáról kérdezik most a választókat, hiszen a testület három felé van osztva, és kétévente mindig egyharmadát választják meg: most éppen a „kettes osztályba” tartozó helyekről zajlik a voksolás, míg 2018-ban az egyes osztályba tartozó harmadról döntöttek, két év múlva pedig a hármasról fognak.

Lesz ugyanakkor két speciális választás is: Arizonában John McCain halála, Georgiában Johnny Isakson lemondása miatt tartanak szenátorválasztást. Ezeket is beleszámítva a republikánusok 23 helyet próbálnak majd megvédeni, míg a demokraták tizenkettőt. Utóbbiaknak három vagy négy helyet kell elnyerniük a szenátusi többséghez. Az alelnök párthovatartozásától függően, mert döntetlen esetén az ő szavazata dönt a szenátusban.

Döntenek még tizenegy államban és két területen a kormányzó személyéről is, és sok tagállamban most választanak számos más tisztségviselőt is, például állami legfőbb ügyészeket és a tagállami kongresszusok tagjait.

Kapcsolódó írásaink