Magyar kezdeményezések az uniós romastratégiában

– Melyek a romastratégia legfőbb pillérei?

– A 2011-es romastratégia sajnálatos módon rengeteg hiányosságot és gyermekbetegséget hordozott magában, melynek elsődlegesen az volt az oka, hogy sem az Európai Bizottság, sem a Tanács nem fogadta meg az Európai Parlament – így a jelentéstevők – javaslatait és észrevételeit. Ennek eredményeképp maradt ki a végleges stratégiából a részletes nyomonkövetés, a folyamatos visszacsatolás és ellenőrzés mechanizmusa vagy éppen a helyi roma közösségek aktív bevonása a folyamatok tervezésébe, végrehajtásába. Éppen ezért az új romaintegrációs stratégia egyik legfőbb célkitűzése és így vezető pillére is ezen hiányosságok pótlása és fontosságuk ismételt kihangsúlyozása. Kötelező célkitűzéseket határoztunk meg a tagországok számára, hogy ezzel segítsük a társadalmi befogadás előmozdítását, a kirekesztés, a szegénység és a cigányellenesség elleni küzdelmet.

– Hogyan befolyásolja mindezt a koronavírus-járvány jelentette kihívás?

– Nem nézhetjük tétlenül, hogy a pandémia éppen az egyébként is legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket, így a mélyszegénységben élőket és a roma közösségeket sújtja a leginkább Európa szerte is. A diszkrimináció és a marginalizálódás felgyorsult a Covid–19 világjárvány következtében. Az emberek zavarodottak és tanácstalanok, ilyenkor nagyon gyorsan tudnak terjedni a rém- és álhírek. Ezen hazug állítások célkeresztjébe pedig nem egyszer kerültek az európai roma közösségek.

– Mi a helyzet az oktatás területén?

– További kiemelt szerep jut az iskolai szegregáció felszámolására tett kísérletek népszerűsítésének és a faji alapú szegregátumok felszámolásának. Sajnos nem csak elvétve találunk példát az iskolai szegregációra, Nyugat-Európától Kelet-Európáig jelentős és jelenlévő problémáról beszélhetünk, így fontos a zéró tolerancia kihangsúlyozása ezen nagyon rossz oktatási „szokással” szemben. Elkeserítő azonban, hogy rengeteg NGO meglovagolja ezen hátrányosan megkülönböztetett fiatalok sorsát, politikai és nem szakpolitikai síkra tereli a problémát. Úgy hiszem, ez káros, és nem a tényleges megoldás felé vezet.

– Milyen lehetőség van a közreműködésre az Európai Unió szomszédságpolitikájával? Mi a jelentősége a Nyugat-Balkán támogatásának?

– Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosa kiemelt szerepet vállal a nyugat-balkáni térséggel folytatott párbeszédben, és elkötelezett híve a balkáni szegénység felszámolásának. Meg kell értenünk, ha felelős európai romastratégiát kívánunk alkotni, akkor nem elegendő a jelenlegi tagországok romáival foglalkoznunk. Nem hunyhatunk szemet a több milliós balkáni roma közösségek sorsa felett. Éppen ezért fontos a szomszédságpolitikai portfólió keretein belül is részletesen foglalkozni a mélyszegénységben élők felzárkóztatásával, a helyi kultúra és etnikai sokszínűség megértésével és megőrzésével. A Nyugat-Balkán az uniós csatlakozás küszöbén áll, sok pontban azonban még eredményeket kell felmutatniuk. Úgy hiszem, a romaintegráció témaköre is ezen pontok közé tartozik.

– Melyek a következő lépések?

– Az első lépés a tudatosítás kell, hogy legyen. Fel kell végre hívni a többségi társadalom figyelmét a roma emberekben rejlő kiaknázatlan lehetőségek nagyságára. Közös európai érdekünk az unió határain belüli – és kívül eső – roma közösségek integrálása és munkapiacra való csatornázása. Elengedhetetlen lépcsőfok továbbá a különböző szakpolitikai területek – az oktatás, a lakhatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, valamint a mezőgazdaság és a digitalizáció – komplex kezelése. Hiszen egy-egy ember életében minden terület aktívan jelen van, nem elegendő csak az egyikre vagy a másikra támaszkodnunk, hiszen akkor életképtelen és értelmetlen stratégiát alkotunk. Ezt pedig nem engedhetjük meg. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, Európának végre lépnie kell, félretennie politikai és főleg pártpolitikai megosztottságát, és összefogva, együtt, közösen beváltania az alapítók ígéretét: „Egyesülni a sokféleségben!”