Külföld
Újabb olasz külpolitikai kudarc
A koronavírus-válság alatt az Európai Unió országai is magukkal vannak elfoglalva, a migránsok elosztásáról szóló máltai egyezmény már csak távoli emlék.
Nem hoztak eredményt azok a tárgyalások sem, amelyeket az olasz kormány folytatott a közelmúltban Tunéziában, az észak-afrikai ország a politikai feszültségek és a koronavírus miatt amúgy is az összeomlás szélére sodródott. Az Európába való menekülés az egyedüli kiút a jövő reményétől megfosztott nép számára, a kivándorlást pedig az ottani közvélemény sem ítéli el. A korrupt politikát a hazához való hűtlenséggel bosszulják meg az állampolgárok. A migrációs hullám megfékezésére bevetett rendfenntartó erők sem igyekeznek, hogy maradásra kényszerítsék honfitársaikat. A líbiai belpolitika is gyenge lábakon áll. Pár napja távolították el a belügyminisztert, akinek hatáskörébe tartozott a migráció megfékezése.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Luciana Lamorgese-féle belügyi, és a Luigi di Maio által vezetett külügyi tárcának nincs átfogó stratégiája. Tunézia politikai stabilitása és a líbiai béke a Conte-kormány külpolitikájának sarkalatos elemei kellene legyenek, Olaszországnak kellene meggyőznie az Európai Uniót, hogy hatást gyakoroljon a Földközi-tenger déli országaira.
A kormánynak azonban még a belpolitikában sem sikerül megbirkóznia a migrációs kérdés ellentmondásaival. Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) a Matteo Salvini volt belügyminiszter nevéhez köthető, a kikötőket lezáró biztonsági csomag szigorú rendelkezéseit támogatja, miközben koalíciós partnere, a Demokrata Párt (PD) képtelen egy határozott migrációs politika körvonalait felrajzolni. Habár a Salvini-féle Liga által bevezetett csomag van még mindig érvényben, betartásával senki sem foglalkozik. Állandó tárgyalások folynak a csomag lebontására, a döntéshozatal azonban mindig csak tolódik.
A kabinet közlése szerint az őszi helyhatósági választásokat követően tárgyalják újra a migránskérdést, miközben naponta százasával horgonyoznak le az újonnan érkezők.
