Külföld

Strasbourg NGO-hálózatok szorításában

Az Európai Unió intézményrendszerétől de iure függetlenül működő, strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a 47 országot magába tömörítő nemzetközi szervezet, az Európa Tanács által elfogadott egyik legfontosabb – világszinten is az egyik legismertebb emberjogi – egyezmény betartásának felügyeletére létrehozott bíróság, amely döntéseivel gyakorta kerül az európai és a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjába. Mindazonáltal a bírói testület tényleges függetlenségét, szakmai működését az elmúlt években megismert tények, összefonódások, személyi-szervezeti affiliációk miatt számosan (politikai és szakmai körökben egyaránt) megkérdőjelezték - írja a Századvég Alapítvány legfrissebb, lapunknak is eljuttatott elemzésében.

Strasbourg NGO-hálózatok szorításában
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB)
Fotó: Philipp von Ditfurth / DPA / d

Az utóbbi időkben ismertté vált egyik kutatás az EJEB 2009 óta hivatalt betöltött száz bírójának életrajzát, és az egyes bírák különböző civil szervezetekkel tartott kapcsolatait vizsgálta meg. A száz név között többen a Soros György amerikai üzletember alapítványi hálózatához köthető NGO-kkal ápoltak szoros kapcsolatot, s a kutatásról számot adó szerző közöttük említi a magyar Sajó Andrást, egyetemi tanárt, a Soros-hátterű Közép-európai Egyetem (CEU) egyik alapítóját is. Az ugyancsak Strasbourgban működő Európai Jogi és Igazságügyi Központ (European Centre for Law and Justice, ECLJ) korábban is több kutatást végzett a témában. Eszerint a bírák közül huszonketten közvetlen kapcsolatban álltak hét, egyértelműen Soros-finanszírozottnak tekinthető szervezettel (az érintett szervezetek is jelentősen részesültek a Soros György által az 1980-es évek közepe óta a Nyílt Társadalom Alapítványba fektetett több mint 30 milliárd dollárból). Az ECJL kutatásaiból és elemzéseiből is egy olyan spekuláns milliárdos képe rajzolódik ki, aki a jóságos filantróp álcája mögött valójában nagyon is előre kalkulált módon, főleg olyan országokba viszi a befektetéseit, ahol a helyi adottságok, a környezet várhatóan segítenek megtéríteni az invesztált támogatásokat - írják. 

Ennek a gondolkodásmódnak a következménye az is, hogy az EJEB kontroll alatt tartásával pedig geostratégiai érdekeit kívánja érvényesíteni, kvázi államként az egyes államok feje felett. Az elmúlt évtizedben ezért nem túl meglepő módon a következő országokat említhetjük azok sorában, ahonnan a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által támogatott bírák kerültek az EJEB-be: Bosznia Hercegovina, Albánia, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Lettország és Románia, vagyis a migráció és a kontinentális biztonságpolitika szempontjából fontos kelet-közép-európai 2. oldal és balkáni térségből érkező bírói szakemberek szakmai irányvonala révén akarja Soros – döntő módon – befolyásolni Európa jövőjét - áll az elemzésben. 

Az ECLJ számításokat végzett arra vonatkozóan is, hogy 2009 óta összesen száznyolcvanöt olyan ügy került a bíróság terítékére, amelyekben a hét említett Soros-NGO valamelyikének képviseltje szerepelt felperesként, és 88 esetben azok a bírák is ítélkeztek, akik közvetlen kapcsolatban álltak az érintett NGO-val. Például az OSF-pénzekből bőségesen részesülő International Commission of Jurists (ICJ) nevű szervezetnél öt strasbourgi bíró is szerepet vállalt. Az ICJ 2017-ben és 2018-ban összesen 1,9 millió dollárt kapott Soroséktól, és a szervezet jelenlegi főtitkára, az iráni hátterű Saman Zia-Zarifi 2000- től a szintén Soros-háló által finanszírozott Human Rights Watch Ázsia-divíziójának igazgatóhelyettesi pozícióját tölthette be - teszik hozzá.

 A nemzetközi szinten még ismertebb Amnesty Internationallel három EJEB-bíró működött együtt. Ez mind világosan jelzi az egyes nemzetközi jelentőségű kérdésekben (pl. Európa-desztinációjú migráció) tapasztalható jelentős gazdasági befolyást is a strasbourgi bírói testületben. Például 2020 júliusában az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztaló ítéletet hozott a francia állammal szemben, kimondva, hogy mivel Franciaország megtagadta a fedél nélkül élő „menekülteknek” nyújtandó segítséget, megsértette a nemzetközi egyezményben foglalt kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát - írja a Századvég.

Hozzáteszik: ilyen és hasonló ügyeken keresztül is nyomást lehet gyakorolni a pár éve még a visegrádi négyek szövetségének fellazítására is kísérletet tevő francia elnökre is. A konkrét ügyben az öt – afgán, orosz, iráni és grúz állampolgárságú – menedékkérő (vagyis „genfi” értelemben még nem menekült!) kérelmezők azt követően fordultak Strasbourghoz, hogy „a francia hatóságok megtagadták tőlük a pénzügyi támogatást, amelyre az ország törvényei értelmében jogosultak lettek volna”, így „embertelen és megalázó körülmények közé kényszerültek, megfosztva létfenntartáshoz szükséges alapvető eszközöktől”.

A testület ítéletének érvelése világos példa: a verdikt megfogalmazása szerint az érintettek fedél és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkül, valamint megélhetési lehetőségek hiányában éltek több hónapon keresztül, folyamatosan attól tartva, hogy megtámadják vagy kirabolják őket. A döntés sérelmezi azt is, hogy az öt felperesből három hosszú idő után kapott csak ideiglenes támogatást, továbbá – a bíróság szerint – a menedékkérelmük regisztrálásához túl rövid határidőt kaptak, ezért nem tudták beszerezni a regisztráláshoz szükséges dokumentumokat.

Nem nehéz elképzelni, hogy az ilyen üzenetű (Strasbourgban évente akár százával születő) döntések alapozhatják meg hosszú távon az európai polgárok fizikai (vagy a konkrét esetben szociális) biztonságának jövőjét, nevesül az – akár tömeges 3. oldal népvándorlási veszélyhelyzetben – nyomás alá helyezett nemzetállamok közpolitikájának szakmai irányvonalát is, az egészségügyi szolgáltatások működtetésétől egészen az állami nyugdíjak rendszerének fenntartásáig - emelik ki.

Sorosék ennek megfelelően tisztában is vannak az EJEB ítéleteinek súlyával és politikai jelentőségével az Európai Unióban (noha a strasbourgi testület szervezetileg független az EU-tól). Ez a szemléletmód és gyakorlat – a korrupciós gyanút is okkal fölvető egyértelmű nyomásgyakorlás EJEB-döntéseken keresztül – fokozottan érvényesült az elmúlt esztendők migrációs vitái kapcsán is. Ehhez hozzátehetjük, hogy Strasbourgban elvileg csak ritka és különleges esetekben vizsgálja meg az ügyeket a Nagykamara, a strasbourgi fórum ítéleteit ugyanis fő szabály szerint a héttagú Kamara hozza, és az ügynek a Nagykamara elé terjesztését az ítélet meghozatalától számított három hónapon belül lehet kérni egy öttagú bírói testülettől (ezt Panelnek hívják). Utóbbi kizárólag akkor fogadja el a kérelmet, ha az eset az Emberi Jogok Európai Egyezménye vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek értelmezését, vagy alkalmazását érintő lényeges kérdést, vagy egy egyébként általános jelentőségű lényeges kérdést érint - hívják fel a figyelmet. 

Ha a Panel rábólint a kérelem befogadására, akkor a Nagykamara az ügyben véglegessé váló ítélettel hozza meg nagysúlyú döntését. Így nyert különös jelentőséget, amikor 2017. március 14-én a Kamara – az EJEB héttagú bírói testülete – elítélte az elmúlt évek válságait sikeresen kezelő, a migráció kérdésében pedig unió-szerte első ellenállónak tekinthető Magyarországot. A bíróság meglátása szerint ugyanis Ilias és Ahmed azzal, hogy a menekültstátusz iránti kérelmük hozzávetőlegesen három hetes elbírálását 2015 szeptemberében a Szerbia irányába teljesen nyitott röszkei tranzitzónában kellett megvárniuk, valójában őrizetben voltak, és mivel erről nem született jogorvoslati lehetőséget biztosító közigazgatási határozat, az eljárás maga ellentétes volt az Egyezménnyel - írja a tanulmány.

Ugyanakkor az ítélet figyelmen kívül hagyta azt a lényeges szempontot, hogy ha az érintett két bangladesi személy elhagyta volna a magyarországi tranzitzónát a menekültügyi eljárás befejezése előtt, akkor nem váltak volna jogfosztottá: menekültstátusz iránti kérelmüket Szerbiában, Macedóniában, Görögországban, sőt Törökországban is benyújthatták volna a hatóságoknak, de akár lehetőségük lett volna Magyarországon is (ismételten) benyújtani azt - áll az elemzésben.

Végezetül a tanulságos lezárás, amely megerősíti az EJEB-en belül tapasztalható szervezeti nyomást a bírói karban: 2019-ben amellett, hogy a tranzitzónában való várakoztatást nem minősíthette jogellenes fogva tartásnak, Iliasnak és Ahmednek, mint az ugyancsak Soros-pénzelt Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleinek 5000–5000 eurós összegű kártérítést állapított meg Magyarországgal szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága - írják.

NGO-radar

Az elmúlt időszakban egyre több jel utal arra, hogy a tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból fedező NGO-k, (non-governmental organizations; nem kormányzati szervezetek) például korábbi tisztán jogvédő funkciójukat háttérbe szorítva egyre nagyobb befolyást kívánnak szerezni a hazai politikai térben. Az Egyesült Államokban a hasonló entitásokat külföldi ügynökszervezetként kezelik, aktivitásukat kiemelten figyelik, tevékenységüket regisztrációhoz kötik. A Századvég Alapítvány elkötelezett a nemzeti szuverenitás, a jogbiztonság és az átláthatóság mellett, amelynek nyomán NGO-radar néven monitoring rendszerben, folyamatosan elemzi a vonatkozó szervezetek magyarországi működését - emelik ki.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom