Külföld

Százéves a varsói csata: győzelem a szovjetek felett

Lengyelország sosem fogja elfelejteni a magyaroknak, hogy hozzájárultak újonnan visszanyert függetlensége megerősítéséhez. Magyarország nyolcvan kocsi lőszerrel segített, amit a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek gyártott

„Ha a varsói csata a bolsevikok győzelmével zárulna, fordulópont lenne Európa történelmében, mivel nem kétséges, hogy Varsó bukásával Közép-Európa megnyílna a kommunista propaganda és a szovjet invázió előtt” – írta az 1920. augusztusi varsói csatáról Lord D’Abernon brit politikus, diplomata és író.

Százéves a varsói csata: győzelem a szovjetek felett
Lengyel katonák Schwarzlose géppuskával – kulcsfontosságú csatát vívtak Szovjet-Oroszországgal
Fotó: Lengyel Nemzeti Digitális Archívum

Megjegyezte, a lengyelek győztes csatája nemcsak azt döntötte el, hogy Lengyelország megőrizhette függetlenségét, hanem a civilizáció szempontjából, a kultúra, a tudomány, a vallás és az emberiség politikai fejlődése szempontjából ez volt a tizennyolcadik döntő csata, amely a világ sorsát meghatározta.

A lengyel–bolsevik háború okai Lenin terveivel álltak összefüggésben. A szovjet vezetők számára már 1918 novemberében – azaz amikor 123 éves feldaraboltsága után Lengyelország újjászületett önálló államként az első világháború után – Lengyelország legyőzése szükséges feltétele lett annak, hogy segítsék az Európa nyugati részén tervezett kommunista forradalmakat. A lengyel–bolsevik háború elkerülhetetlennek tűnt, mert maguk a lengyelek is tudták, hogy bár újjászületett államuk nyugati határa általában a győztes nyugati országok döntéseitől függ, a keleti határt a lengyel hadsereg ereje fogja meghatározni, közvetlenül szembeszállva az istentelen vörös bestiával – a bolsevik Oroszországgal. Józef Piłsudski a pusztító orosz polgárháborúra utalva, amely a „vörösök” és a „fehérek” között dúlt, úgy vélte, hogy a bolsevikok elleni győztes háború egyszerűen szükségszerű az újjászületett Lengyelország fennmaradása érdekében.

Az 1920-as háború legfontosabb fejezete a varsói csata volt augusztus 13–25-én. Ezt a Vörös Hadsereg támadása előzte meg, Mihail Tuhacsevszkij vezetésével, akit a polgárháború frontján legyőzhetetlennek tartottak. A Vörös Hadsereg katonái döntő támadásának célja Varsó elfoglalása volt, és az egész háború végső győzelmét eredményezte volna, amelyet egyidejűleg Szemjon Bugyonnij hadseregének támadása Lviv térségében és Gaja-Gaj lovasságának Észak-Mazóvia elfoglalása céljából indult támadása segített.

Amikor a bolsevik csapatok Varsóhoz közeledtek, Lengyelország halálos veszélyben volt. Tuhacsevszkij a katonáihoz címzett arrogáns parancsában azt írta: „Vörös Hadsereg katonái! Eljött a fizetés órája! (…) Ez a nagy párbaj dönt a háború, az orosz nemzet és a lengyel nép sorsáról. A Vörös Zászló hadserege és a fehér sas rablóserege halálos párbajt fog vívni. (…) Fojtsátok vérbe Piłsudski bűnös kormányának vesztes seregét. (…) A világforradalom sorsa Nyugaton dől el. A fehér Lengyelország holttestén át vezet az út a világméretű összeomlás felé. Szuronyainkkal hozzuk el a boldogságot és a békét a dolgozó népnek!”

Józef Piłsudski marsall tiszteletadása
Józef Piłsudski marsall tiszteletadása
Lengyel Nemzeti Digitális Archívum

A bolsevikok a Lengyel Köztársaság fővárosának könnyű és gyors elfoglalását várták. A varsói csata lengyel operatív tervét, amelyet Józef Piłsudski utasításai szerint dolgoztak ki, Tadeusz Rozwadowski tábornok, Tadeusz Piskor ezredes és Bronisław Regulski százados készítette. Fő célja az volt, hogy megakadályozza Gaja-Gaj hadtestének és Tuhacsevszkij hadseregének egyesülését, és határozott csatát indítson a bolsevikok ellen Varsó külterületein.

A varsói csata 1920. augusztus 13-án kezdődött. Első szakasza a lengyel főváros közelében vívott védekező harc volt, többek közt a Radzyminért folytatott kemény küzdelem. Augusztus 14-én a védekező akciók folytatódtak, de a Wkra folyó vonalán Władysław Sikorski tábornok 5. hadteste támadó akciókba kezdett. A Franciszek Krajowski tábornok parancsnoksága alatt álló 18. gyalogososztály a Modlin melletti szovjetekkel szemben indított csatát. A varsói csata következő szakasza a Józef Piłsudski által vezetett lengyel akciócsoport augusztus 16-i támadásából a Wieprz folyónál és a bolsevik csapatok üldözéséből állt. Maga a Varsó külvárosában zajló csata rövid művelet volt, de a hatás tökéletes – a Lengyelország fővárosát támadó Tuhacsevszkij parancsnoksága alatt álló szovjet csapatok vereségével és üldözésével végződött. Végül a lengyelek megpróbálták bekeríteni és teljesen megsemmisíteni a szovjet hadsereg Északi Frontját, amely továbbra is rendkívül veszélyes volt a lengyelek számára. A lengyelek Zamość térségében is felvették a harcot Szemjon Bugyonnij 1. lovas seregével, akik az augusztus 31-i komarówi győztes lovasháború után kényszerültek visszavonulni. Az egész háború 1920-as végső győzelmét a frontvonal északi részén folyó niemeni csata lengyel győzelme, valamint a lengyel katonáknak a délkeleti határokon folytatott csatái hozták el.

A lengyel veszteségek a varsói csatában: 4,5 ezer halott és 22 ezer sebesült, valamint tízezren eltűntté lettek nyilvánítva. A szovjet veszteségek nem ismertek pontosan, de feltételezhető, hogy a Vörös Hadsereg 25 ezer katonája meghalt vagy súlyosan megsebesült, és hatvanezren lengyel fogságba estek.

A varsói csata folyamán a magyar kormány nyolcvan kocsi magyar lőszer biztosításával segített a lengyeleknek, amelyet a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek gyártott Csepelen. Augusztus 15-én ez a szállítmány el is jutott Skierniewicébe, ahol a lőszert a frontra induló járművekbe átrakodták. Lengyelország soha nem fogja elfelejteni ezt a segítséget a magyaroknak.

A varsói csata sikere lehetővé tette a lengyelek számára, hogy győzelemmel zárják a bolsevik Oroszország ellen vívott háborút, és ezzel megmentsék újonnan visszanyert függetlenségüket. A lengyelek így megmentették Nyugat-Európát is a szovjet inváziótól. A varsói győzelem hatalmas erkölcsi jelentőséggel bírt a lengyel nemzet számára, mivel az újjászületett Lengyel Köztársaság egymaga legyőzte a betolakodót, feledtetve ezzel a 19. században Oroszország ellen korábban elvesztett fegyveres felkelések traumáját. A két világháború közti korszak e nagy győzelme megerősítette a lengyel társadalmat, és állítható, a hazafias nevelés alapjává vált.

A szerző a białystoki Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója.

A cikk a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége védnökségével jelent meg.

Kapcsolódó írásaink

A döntő roham

ĀA honvédsereg százhetvenegy évvel ezelőtt, 1849. május 21-én vette be Buda várát.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom