Vállt vállnak vetve a szuverenitásért

– Melyek a legfőbb céljai, amelyeket a V4-es elnökség alatt szeretne megvalósítani? Milyen területeken hangolná össze még jobban a közös fellépést a viseg-rádiakkal?

– A V4 lengyel elnöksége rendkívüli időszakra esik: nemcsak a koronavírus-világjárványból való ki-lábalás okán, de az EU fontos folyamatai miatt is, mint például a néhány nappal ezelőtt lezáruló tárgyalások az új, többéves pénzügyi kerettel és az újjáépítési alappal kapcsolatban. Röviden szólva ez lesz az az év, amely eldönti, hogy az egész következő évtized hogyan fog kinézni nem csak a mi országainkban, hanem egész Európában. Elnökségünk szlogenje a Back on track, mert vissza akarunk térni a dinamikus gazdasági fejlődési pályára, és pozitív hatást akarunk gyakorolni az unióra. Vissza kell térni az olyan alapvető európai értékekhez, mint a gazdasági együttműködés, az egységes piac, a szolidaritás, valamint a különféle európai országok történelmi és társadalmi különbözőségeinek megértése. A jövő évben ünnepeljük a Visegrádi Csoport megalakulásának harmincadik évfordulóját – ez alkalom lesz az elért eredmények összefoglalására, egyben a jövőre vonatkozó közös projektek felvázolására. Az Európai Tanács legutóbbi csúcstalálkozója egyértelműen megmutatta, hogy a Visegrádi Csoportnak van ereje, hogy alakítsa az egész unió politikáját. Mi vagyunk az „egyensúly nyelve” – a megértés hangja a vitában részt vevő felek között.

– Sajtóértékelések szerint az elnökválasztás földrajzi és életkorbeli megosztottságot is mutatott a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között. Mi a kormányzó Jog és Igaz­ságosság (PiS) stratégiája ennek áthidalására? Milyen témákkal, intézkedésekkel szólítják meg azokat a rétegeket, amelyek most nem önökre szavaztak?

– Ez nem az első olyan választás, amelyben a politikai szimpátiák a térképen ennyire jól láthatók voltak. Ez arra késztetett néhány kommentátort, hogy két Lengyelországról beszéljen – A-Lengyelországról és B-Lengyelországról. Ezért az egyik legfontosabb feladat, amelyet jelenleg látok, a lengyelek egyesítése. Ez abszolút prioritást élvez. Úgy gondolom, hogy ma az egység szimbólumai az ambiciózus beruházások lehetnek – ilyen a Központi Kommunikációs Légikikötő megépítése, amely Közép-Európa közlekedési központjává válik, így függetlenítve országainkat a nyugat-európai repülőterektől, a Visztula-turzás csatornája, amely erősíti Lengyelország és ezzel az egész V4-csoport biztonságát és függetlenségét Oroszországtól vagy a Via Carpa­thia autópálya, amely nemcsak Kelet-Lengyelországot, hanem az EU teljes keleti peremét összeköti, Magyarországon is áthaladva. Úgyszintén tovább kell fejlesz­-teni a közúti és vasúti infrastruktúrát is, valamint a közszolgáltatásokat digitalizálni kell. Egyszerűen olyan országot akarunk létrehozni, ahol jó élni, tanulni, dolgozni és családot alapítani.

– Andrzej Duda elnök újraválasztatásával legalább három évre politikai béke marad az országban. Milyen fontos intézkedésekre készülnek most, amelyekhez szükséges a hatékony együttműködés az elnökkel?

– Ezeknek az ügyeknek a listája hosszú, de úgy igazából egy alapvető irányt mutat: a jó állammenedzselést. Ma az első és legfontosabb kérdés a gazdasági növekedés helyreállítása. Az elnökkel való együttműködés, a stratégiai és helyi beruházások programjai nélkül lehetetlen volna visszatérni a fejlődés útjára. Mi fel akarjuk és fel is kell egész Lengyelország fejlődését építeni. Nemcsak a lengyel városok és a nagy agglomerációk, hanem a kis falvak, városok és megyék fejlesztését is. Közben harcolnunk kell a járvány ellen is. A koronavírus terjedése még nem állt le, a világban még mindig nincs vakcina, és új vírusgócpontok jelennek meg Európában. Fontos számomra, hogy valamennyi állami intézmény jól együttműködjön, és hogy segítsék egymást a különféle tevékenységi területeken a járvány elleni küzdelem érdekében. A köztársasági elnök nagy szerepet játszik Lengyelország biztonság- és külpolitikájában is. Ebben folytatjuk a NATO, a regionális együttműködések (V4, Három Tenger Kezdeményezés, Bukaresti 9-ek) és a lengyel–amerikai szövetség megerősítését.

– A lengyel sajtóban külföldi beavatkozásra hívták fel a figyelmet, a külföldi média egyoldalú tudósításai mellett az NGO-k, jogvédő szervezetek tevékenységére is. Hogyan terveznek védekezni az ilyen ak­ciók ellen?

– Ön felhívta a figyelmet egy olyan területre, amelyet – sok más gazdasági és kulturális területhez hasonlóan – elhanyagoltak, miután Lengyelország 1989-ben elszakadt a keleti blokktól. Az elmúlt huszonöt évben Lengyelország olyan ország volt, amelyről mások beszéltek, nem pedig olyan ország, amely önmagáról szólt. Ezt bizonyítja a média területén a külföldi média kezdeményezéseinek átvétele. Ezért tevékenységünk alapja – amint azt az elmúlt öt év is mutatja – a lengyel szuverenitás megőrzése és erősítése. Szerencsére sok harmadik szektorbeli intézmény van nálunk, amelyek számára ez ugyanolyan fontos. Alapítványokra, egyesületekre, független intézetekre és sok tehetséges fiatalra gondolok – meg vagyok győződve arról, hogy ők lesznek ennek a megújulásnak a hajtóerői.

– Hatékonynak tartja a magyar–lengyel közös kiállást az uniós fórumokon?

– A lengyel–magyar szövetség különösen fontos számomra. Az elmúlt napokban a világ összes újsága erről írt, a Politicótól a The Guar­dianen át a The New York Timesig. A mi barátságunk nem csupán ezeréves történelmi kapcsolat, tele van a szolidaritás és a vállt vállnak vetett küzdelmek pillanataival. Minket egy közös cél és cselekvési stratégia is egyesít. Örülök annak is, hogy mind a lengyel, mind a magyar oldalnak szándékában áll együtt dolgozni, továbbfejleszteni szövetségünket. Ma jól láthatjuk, hogy milyen gyümölcsöző ez – nem csak a mi országaink, hanem az egész Visegrádi Csoport és Közép-Európa számára. Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen hatalmas támogatást harcoltunk ki gazdaságaink számára, együtt megállítottuk a Brüsszel által a jogállamiság terén gyakorolt nyomást, és ezt megelőzően együtt ellenálltunk a nyomásnak olyan témákban, mint a migrá­ciós politika. Világosan látható, hogy az általunk kezelt kérdések dinamikusan változnak. De egy dolog változatlan marad: a lengyel–magyar barátság.

– A kormánya határozott elvi álláspontot képvisel az erkölcsi kérdések és a családok védelme terén. Fontosnak tartja, hogy Magyarországgal egyetemben Európa számára példát mutassanak ezen a téren?

– Közös értékeink és történelmi tapasztalataink vannak Magyarországgal, amelyek minket formáltak. Különösen fontos a ránk erőltetett kommunizmus ellen folytatott közös küzdelmünk tapasztalata. Megmutatta a magyaroknak és a lengyeleknek, hogy milyen veszélyes és pusztító tud lenni a társadalmi tervgazdálkodás. Azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy ilyen jól megértjük egymást. Érzékenyek vagyunk az ideológiai forradalmakra, és jól megértjük a hagyományos intézmények, mint a család fontosságát. Szeretnék együtt dolgozni Magyarországgal és az egész régiónkkal, mert tudom, hogy együtt érhetjük el, hogy a családok biztonságban érezzék magukat, és szabadon fejlődjenek. Ez azért lehetséges, mert politikánk keresztény értékeken alapszik, amelyek nemcsak az európai identitás alapját képezik, hanem sok ember, köztük a nem hívők számára kulturális és erkölcsi alapot ad. És amikor az Egyesült Államokban vagy Európa egyes részein műemlékeket rombolnak, mi ezen pusztítást pozitív programmal akarjuk ellensúlyozni – ez a kölcsönös tisztelet, az értékek építése és ápolása, amelyek nélkül a nyugati civilizáció soha nem jött volna létre. Éppen ezért biztosítanunk kell, hogy Közép-Európa továbbra is a józan ész és a béke oázisa maradjon.