A Facebook is segíti a szimbolikus román térfoglalást

Felháborodott marosvásárhelyi magyarok hívták fel a figyelmet egy zárt Facebook-csoportban, hogy az eddigi öszvérmegoldás (a megye románul, a város magyarul szerepelt az adatlapon) helyett immár csak románul szerepel a saját profiljukon megadott lakhely neve, a rendszer ugyanis a frissítés után automatikusan „románosította” a teljes nevet. Mi több, azt többen visszaállítani sem tudták az eredetileg megadott magyarra, mert hiába módosították, a Facebook azonnal visszaállította a román verzióra.

Érzékenységük érthető: Marosvásárhely csaknem fele-fele román és magyar lakossággal bír, mégis naponta érkeznek hírek a kétnyelvűség elvének megsértéséről, jellemzően a felújítások után hagyják le a helyi hatóságok a magyar feliratokat az intézményekről (legutóbb a például mezőgazdasági líceum kapott csak egynyelvű, román táblát, sokan pedig ironikusan azóta „tragumúráknak” hívják magukat, hogy az önkormányzat a 2018-as újévi köszöntőjében fordítóprogrammal így fordította le a város román nevéből – Targu Mures – a „marosvásárhelyiek”-et egy Facebook-posztban).

De az elmúlt két évet egyébként is végigkísérte a magyar katolikus líceum megszerzésére irányuló kísérlete az annak épületében bérlőként működő Unirea román líceum részéről, időközben pedig az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen fojtják meg a magyar oktatást – egyszóval Marosvásárhely „frontváros”, ahol egyébként is ezer eszközzel zajlik a magyar nyelv visszaszorítása.

A frissítési hiba ügyében írtunk a Facebook sajtó számára létrehozott e-mail-címére is, de különösebb reményeket nem táplálunk, ismerve a techóriás sajtóval ápolt viszonyát, amely nem sokban különbözik attól, amit az ember egyszeri felhasználóként tapasztalhat.

Mindenesetre mi jeleztük a minden kisebbség problémáira rendszerint nyitott, sokszínűséget hirdető vállalatnak, hogy számos erdélyi magyar felháborodottan tapasztalta, hogy sérült az anyanyelvhasználathoz való joga a lakhely nevének megadása kapcsán; az anyanyelvhasználathoz való jog az, amelyet számos charta, ENSZ- és uniós egyezmények is védenek; emlékeztettük a vállalatot arra is, hogy Európában ötvenmillió ember tartozik valamely nemzeti kisebbséghez, tehát ha a jelenség általános, akkor az korántsem csak a magyarokat érinti. Ennek kapcsán érdeklődtünk a vállalatnál: mi okozta ezt a váltást, és mit terveznek a probléma megoldására?

Az esetleges válasszal természetesen frissítjük cikkünket.