Antifasiszta tombolás Atlantától Bécsig

A Black Lives Matter (BLM) inspirálta rasszizmusellenes tüntetések az elmúlt hat hétben végigsöpörtek az Egyesült Államokon és Európán.

Az amerikaiaknál – a számos békésebb megmozdulás mellett – fosztogatások, gyújtogatás, ledöntött szobrok tucatjai és egy önjelölt, hat háztömbnyi, anarchista kommuna megalapítása és dicstelen vége után ténylegesen is a polgárháború szele fújdogál; Los Angelestől New Yorkig utcára vonultak a tömegek, árnyékukban politikai kalandorok és bűnözők tevékenykednek, Atlantában például az után hívta be a nemzeti gárdát a georgiai kormányzó, hogy egy illegálisan emelt barikád fegyveresei lemészároltak egy arra autózó családot, ezalatt a fekete felsőbbrendűséget hirdető Fekete Párduc mozgalom és fehér radikálisok faji háborúra fegyverkeznek. Donald Trump elnök terrorszervezetté kívánja nyilvánítani a zavargások hátterében álló antifasiszta mozgalmat, kikelt a zavargók ellen, és törvényt hozott a szoborrongálások megfékezésére.

Az öreg kontinens három tucat államában zajlottak demonstrációk, a tüntetések jellege és a hatósági fellépés térségenként egészen más képet mutat: Közép-Európa nyugodt, tőlünk keletre, Oroszországban és Uk-rajnában a békés tüntetők ellen is kíméletlenül fellépnek a hatóságok, az egykori vasfüggöny nyugati oldalán viszont éppen ellenkezőleg, az alkalmanként durva zavargásokba forduló tüntetések ellen a rendőrség nem lép fel igazán keményen.

A megmozdulások sokszor túlnőnek az eredeti ügyön, azaz a rendőri túlkapás áldozatául esett George Floyd halála, a hatósági erőszak vagy a rasszizmus ügyén, felütötte fejét az antiszemitizmus, Franciaországban muszlim bevándorlók „mocskos zsidók!” rigmusa keveredett a kirekesztésellenes szólamokba, Stuttgartban drogkereskedők lefülelése csapott át rendőrellenes zavargásokba, Berlinben ugyancsak illegális politikai csoportocskák foglalnak le maguknak házakat, miután május 1-jén szinte szétverték a várost (a német titkosszolgálat figyelmeztetése alapján a kialakult helyzetben a baloldali politikai gyilkosságok kockázata is megnőtt). Bécsben a kurd–török konfliktussal sikerült összehangolni a megmozdulást június utolsó napjaiban, aminek eredményeképpen a török radikális Szürke Farkasok egymás után három éjszaka is véres utcai harcot vívtak a bécsi kurdok, illetve antifasiszták és zöldpártiak csapataival, s miután a kormány kemény fellépést ígért, két minisztert is rendőri védelem alá kellett helyezni halálos fenyegetések miatt.