Nem elszigetelt eset a stuttgarti zavargás

– Június 21-ére virradóra zavargás volt Stuttgartban, egy kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt tartott igazoltatás után randalírozás kezdődött, rátámadtak a rendőrökre, csak több órával később sikerült megfékezni az erőszakot. Mi van a háttérben?

– A stuttgarti zavargás több szempontból is aggasztó. Egyrészt rámutat, hogy hatalmas problémát jelentenek Németországban a migránsok erőszakos bűncselekményei. A mostani nem elszigetelt eset, de különösen súlyos. Sok más eset van még, ami kevésbé feltűnő. A külföldi gyanúsítottak aránya az erőszakos bűncselekményeknél harminchét és fél százalék, ami nagyon magas. A politikusok és a média igyekszik lekicsinyelni ezt a problémát, és aki nyíltan beszél róla, azt jobboldali populistának bélyegzik. Másrészt arra is rávilágítanak a Stuttgartban történtek, hogy súlyos gondot jelent a rendőrök elleni erőszak Németországban. Ezúttal tizenkilenc rendőr sérült meg. Ez sem egyedi eset. A háromszázhúszezer rendőrből 2019-ben nyolcvanezer volt erőszakos támadások áldozata, átlagosan naponta kétszázhúszan. Harmadrészt kiderült, hogy nem marad következmények nélkül a baloldal agitációja az állam és mindenekelőtt a rendőrség ellen. A baloldali és a szélsőbaloldali politikusok folyamatosan rágalmazzák a rendőrséget és más fegyveres szerveket. A nemzetközi rasszizmusellenes tüntetések óta kifejezetten rasszizmussal vádolják őket. Néhány nappal a stuttgarti zavargások előtt egy baloldali újságírónő hulladéknak nevezte a rendőröket egy publicisztikában. Végül pedig kiderült, hogyan reagál a német politika és média nagy része egy ilyen eseményre: el akarják kerülni, hogy az erőszakos cselekményeket a migrációs politikához kössék. Nem külföldiekről vagy migránsokról beszélnek, hanem hogy ártatlanabbnak tüntessék fel a dolgokat, bulizókat emlegetnek, mintha legalábbis végzős gimnazisták szórakoztak volna.

– A bevándorlók mellett az antifák is főszereplői az erőszakos tüntetéseknek Bécstől az Egyesült Államokig. Miért hagyja figyelmen kívül az Antifa-mozgalom fenyegetését a német kormány?

– Azt azért nem mondanám, hogy egészében a kormány figyelmen kívül hagyná az Antifa jelentette veszélyt. Vannak azonban olyan politikai szereplők, nagyon is befolyásos szereplők, konkrétan a baloldal, benne a kormányon lévő SPD vezetője is, aki büszkén vállal szolidaritást ezzel a szélsőbaloldali törekvéssel. A szociáldemokratáknak mindig is nehezükre esett egyértelműen elhatárolni magukat a szélsőségességtől. Az SPD a nyolcvanas években jó viszonyt ápolt a keletnémet Német Szocialista Egységpárttal, a kilencvenes években pedig kész volt vele politikailag együttműködni.

– Hogyan befolyásolta a járványhelyzet a Kereszténydemokrata Unióban (CDU) zajló küzdelmet a pártelnöki és kancellárjelölti posztért?

– A koronaválság a felméréseken megerősítette a CDU-t mint kormánypártot. Szerintem ez arra vezethető vissza, hogy a járvány Németországban ártalmatlanabbul ment végig, mint sok más országban. Ebben az időszakban egyébként a média nagy része a kormány politikája mellé állt, és nem bírálták az intézkedéseket. Hogy ezek a számok ugyanilyen jók lesznek-e a jövőben, kérdéses. Épp ennyire bizonytalan a CDU pártelnöki székéért folyó verseny kimenetele is. Armin Laschet a válságban meg tudta mutatni, hogy tartományi miniszterelnökként cselekvőképes, és a médiában is jelen volt. Nem olyan biztos, hogy még mindig jók az esélyei a pártelnökségre, mivel később komoly bírálatokat kapott a fő médiumoktól (az általa vezetett tartományban, Észak-Rajna-Vesztfáliában járványgóc alakult ki egy húsüzemben – a szerk.). Az ellenjelölt Friedrich Merz viszont a média és a párttagok számára sem igazán volt észrevehető ebben az időszakban. A választás izgalmas lesz.

– Lát esélyt konzervatív irányváltásra a CDU-ban?

– Nem csak hogy esélyt látok a politikai fordulatra, hanem meglehetősen biztos is vagyok benne, hogy el fog jönni. A problémák Németországban évek óta nőnek. Az eddigi politika, hogy mindent ugyanúgy csinálunk, ahogy korábban, szerintem része a problémának. Sürgős változásokra van szükségünk a bevándorlás-, a gazdaság, az Európa- és a biztonságpolitikában. Nem tudom, mikor jön el ez a politikai fordulat, de számomra világos, hogy minél tovább várunk, annál élesebb irányváltásra lesz szükség.