Külföld
A gyűlölet hatalmában
Kiélezte a feszültséget a koronavírus-válság: levélben, az interneten és falfirkákon is fenyegetik az olasz politikusokat, pártállástól függetlenül
A politikáért lehet szenvedélyesen lelkesedni, dühösen szidni vagy csak közönyösen elengedni. A politikusok maguk is gyakran megosztó személyiségek. Amikor azonban a politika főszereplői iránti gyűlölethullám a fellegekbe csap, és nemcsak a politika színpadjától való távozásukat, hanem egyenesen a halálukat kívánják az állampolgárok, akkor valami furcsa anomália csúszhatott a rendszerbe. Különösen akkor, amikor a gyűlölethadjárat ellenzéki, illetve kormánypárti politikusokat egyaránt célba vesz.
Az olasz sajtó napi rendszerességgel ad hírt ismert politikusokat vagy közéleti személyeket ért halálos fenyegetésekről. Miniszterek, tartományi kormányzók, szenátorok, képviselők azonnali pusztulását kívánják, az evilági létből való távozásukat pedzegetik a lehető legváltozatosabb formában. A hatóságok egyre több vezető életét kénytelenek rendőri őrizettel biztosítani.
Kezdjük talán a legmegdöbbentőbb és egyben a legellentmondásosabb támadással, a Liga politikai csoportjához tartozó Attilio Fontana, Lombardia kormányzója elleni támadással. Az egészségügyi vészhelyzet legdrámaibb pillanatait, emberpróbáló kihívásait hónapokon keresztül hősiesen kiálló kormányzót rágalmak és halálos fenyegetések özöne árasztotta el. „Fontana gyilkos, Sala lábtörlő” éktelenkedett egy milánói alagút falán a több méteres falfirka, amely nemcsak Lombardia kormányzóját, hanem Giuseppe Salát, Milánó polgármesterét is súlyos rágalmakkal gyalázta.
A Fontanát gyilkosnak tituláló falfirka a későbbiekben több helyen is felbukkant Milánó falain sarló és kalapács szimbólumokkal kiegészítve. Egy szélsőbaloldali szervezet magára vállalta a provokatív megnyilvánulást, a gyűlöletkeltést pedig azzal magyarázta, hogy a kormányzó helytelen döntéseivel tizenötezer lombardiai állampolgárt küldött a halálba. A csoport szóvivője, Pablo Bonuccelli egy pillanatig sem mutatott megbánást gyűlöletkeltő magatartása miatt.
A politikus életének megóvása érdekében a hatóságok a rendőri védelem mellett döntöttek. Időközben a milánói bíróság kivizsgálást indított a rágalmazásokkal és a kormányzót ért, ismeretlen feladótól érkező levelekkel kapcsolatban, mivel ezek „közúti balesetet emlegetnek”. Egyszóval a kommunista utódok halált kiáltottak a tizenötezer ember halálát végignéző, de százezrek életét megmentő kormányzóra.
Sokak szerint halált érdemelne az Öt Csillag Mozgalom politikusa, Lucia Azzolina oktatásügyi miniszter is a járvány kezelésében folytatott tevékenységéért. Súlyos sértésekkel, szexista megjegyzések özönével gyalázták az iskolák bezárását és a távoktatást elfogadhatatlannak tartó állampolgárok. Május végén tarthatatlanná vált a helyzet, a hatóságok Azzolinánál is a rendőri védelem mellett döntöttek. Nem vitás, hogy az oktatásügyi miniszternek voltak hajmeresztő elképzelései a szeptemberi iskolanyitással kapcsolatban. A vírus megelőzése érdekében plexifallal elválasztott fülkékbe ültetné a gyerekeket.
Ugyancsak rendőri kíséretet kellett biztosítani egy másik baloldali politikusnak Pierpaolo Silerinek, az egészségügyi miniszter helyettesének. Silerit egy borítékban elhelyezett üzenetben fenyegették meg. Luigi di Maio külügyminiszter is gyűlölet és fenyegetés célpontjává vált: „A halálodat akarjuk, az összes nápolyival együtt! Pusztulnod kell!” Ez is csak sokadik példája a koronavírus idején az egekbe szökő, tarthatatlan gyűlöletnek. Liliana Segrét, a zsidó származású, koncentrációs tábort túlélt 89 éves szenátort napi kétszáz támadás érte az interneten.
A jobbközép politikusai sem alszanak nyugodtan, a támadások özöne őket sem kíméli. A hetekben ítélték két év szabadságvesztésre azt az embert, aki hónapokon keresztül Facebook-üzenetekkel tartotta rettegésben Giorgia Melonit, az Olasz Testvérek párt elnökét. A képviselő lányát követelte, azt állítva, hogy valójában az ő gyereke, és azzal fenyegette, mindent megtesz, hogy visszaszerezze. Az Olasz Testvérek elnökét a közelmúltban több súlyos fenyegetés is érte.
A konzervatív, családbarát szenátorral, Simone Pillonnal a Wikipedián közölték, hogy nem kívánnak neki hosszú életet. Személyi adatai között a születési időpontja után a halálára vonatkozó dátum helyén a „minél előbb” felirat áll, majd élete eseményeit múlt időben idézik, mintha a politikus elhunyt volna. „Nem az első alkalom, hogy az önmagukat demokratáknak és befogadóknak tartók halállal fenyegetnek, az általam képviselt értékek, illetve a család, az életvédelem, a szólásszabadság védelmében végzett tevékenységem miatt” – reagált a szenátor, majd hozzáfűzte, keresztényként imádkozik a üldözőiért.
A baloldal Matteo Salvinit, a Liga vezérét titulálja a gyűlöletkeltés első számú felelősének, miközben pont ő a legtöbb rágalom és fenyegetés elszenvedője. A napokban a bevándorlásellenes politikus Instagram-oldalán egy fotókból álló kollázst tett közzé, amely illegális bevándorlókkal teli civil hajókat és Carola Racketét, a Sea-Watch kapitányát ábrázolja. A felhasználók nem értékelték a bejegyzést. A volt belügyminisztert azzal fenyegették, hogy fejjel lefelé akasztják fel büntetésként bevándorlásellenes nézeteiért. A jobbközép erők vezérét nem először éri fenyegetés és sértés. „Salvini, vigyázz, hogy mit csinálsz, mert előbb vagy utóbb valaki fejbe lő” – ilyen hozzászólások érték az interneten a Liga elnökét a közelmúltban.
Salvini úgy döntött, nem tűri tovább az ellene indított gyűlölethadjáratot. Bejelentette, hogy pert indít nemcsak a fenti, instagramos fenyegetőkkel szemben, hanem Fabio Sanfilippo, a Rai köztelevízió főszerkesztője ellen is. Az újságíró Salvini hatéves kislányával kapcsolatos súlyos sértéseket tett közzé. „Még lesz ideje, hogy rendbe jöjjön, a lényeg, hogy szakképzett személyek foglalkozzanak vele” – írta a Rai munkatársa, utalva arra, hogy apja nem alkalmas a nevelésre. Hosszú lenne tovább sorolni a politikusok, közszereplők névsorát, akik napi szinten farkasszemet néznek egy névtelen és arctalan tömeg gyűlöletével.
Nem vitás, hogy a politika még a jelenlegi egészségügyi és gazdasági vészhelyzetben sem tud megszabadulni megrögzött hatalomvágyától. A kormányerők továbbra is a bársonyszékeikbe kapaszkodnak, az ellenzéki csoportok pedig tovább folytatják a kampányműsorukat abban a reményben, hogy mégis választásokra kerül a sor. A két mereven egymásnak feszülő politikai blokkot tízezrek halála és százezrek utcára kerülése sem hatja meg. Üres szavak, be nem tartott ígéretek, közönséges vagdalkozások a parlamenti teremben, amik jobb esetben súlyos sértésekkel, máskor a képviselők erőszakos eltávolításával végződnek.
„Az országnak egységre lenne szüksége” – hangzik el időnként a megfenyegetett politikusok iránti szolidaritási nyilatkozatokban. A félelemkeltés mint hatalmi eszköz bevetése azonban pontosan azt mutatja, hogy a megosztottság és az elkeseredett düh uralja az önmagukat tehetetlennek és becsapottnak érző állampolgárok hangulatát.
A súlyos megosztottság nem újdonság az olasz politika történelmében. Féktelen gyűlölettel feszülnek egymás ellen már évtizedek óta középjobb és középbal erők, populisták és reformisták, szuverenisták és Európa-pártiak. A 2008-as gazdasági és társadalmi krízis számos nyugat-európai demokráciában a politikai szélsőségek erősödéséhez vezetett, a tendencia pedig a jelenlegi válságban várhatóan növekedni fog. Karizmatikus vezetők, az ország jövőjére vonatkozó hosszú távú tervek, közös értékek és célok hiányában nem marad más, csak a gyűlölet.
