Külföld

Aránytalan a nyugati egyetemek előnye

Egy kelet-európai kutató pályázatát háromszor nagyobb eséllyel utasítják el – nyilatkozta lapunknak Demeter Márton egyetemi docens az uniós források elosztásáról

Súlyos torzítások figyelhetőek meg a nyugati országok javára az Európai Unió tudományos kutatásait finanszírozó szervezet működésében – állítja a lapunknak nyilatkozó Demeter Márton egyetemi docens, aki szerint mindannyiunk érdeke lenne orvosolni ezeket az egyenlőtlenségeket. Az ERC kiemelten kezeli a problémát.

Aránytalan a nyugati egyetemek előnye
Közös érdek az egyenlőtlenségek felszámolása – figyelmeztetett Demeter Márton
Fotó: MH/Katona László

Az Európai Unió legnagyobb tudományos kutatásokat támogató pályázati rendszerét működtető Európai Kutatási Tanács (ERC) nemrég közzétette a 2019-ben támogatott tenderek listáját. Összesen kilencszázhat kutatást részesítettek ösztöndíjban, ebből mindössze tizennyolc pályázatot nyertek el az európai tudományos szféra perifériarégióiból, vagyis Közép-Kelet-Európából származó kutatók, ami az összes támogatott projekt kevesebb mint két százaléka. Az idei nem egyedi eset, az arányok minden évben hasonlóképpen oszlanak el, a Nature tudományos folyóirat már 2014-ben cikkezett erről.

Az ERC ösztöndíjára általában egyedi kutatóként lehet pályázni kutatócsoport létrehozására, de ehhez szükség van egy befogadó intézetre is. Ennek megfelelően a díjazás rendkívül magas – a legnagyobb Európában –, öt évre biztosítja a kutatási projekt feltételeit.

Az ERC missziója szerint az egyetlen feltétel a tudományos kiválóság, a hosszú távú cél pedig, hogy megerősítsék és fejlesszék az európai kutatási rendszert, valamint segítsék az egyetemeket, illetve kutatóintézeteket abban, hogy még hatékonyabb globális szereplőkként lépjenek fel a jövőben.

Táguló szakadékok

A probléma elsősorban az, hogy bár a szavak szintjén az ERC is gyakran beszél a keleti régió felzárkóztatásáról, amikor a pályázati pénzek elosztására kerül sor, ez nem valósul meg – fejtette ki lapunknak Demeter Márton egyetemi docens. A tudománymetriával és a globális tudástermelés egyenlőtlenségeivel is foglalkozó kommunikációkutató szerint a felzárkóztatás szó eleve problémás, hiszen fejlettségi szinteket sugall, holott a keleti régió nem lemaradásban van a nyugathoz képest, hanem az eltérő történelmi, gazdasági viszonyok miatt más tudományos kultúra fejlődött ki. Mint mondta, épp ez a gond, amikor az ERC szemináriumokat tart Kelet-Európában, a tradíció nem érdekli őket, csak a nyugati normákat próbálják megtanítani.

„Élettudományok területén belátható, miért jut több ösztöndíjhoz a nyugat, hiszen egyes kutatásokhoz olyan gazdagon berendezett laborokra lehet szükség, amelyek keleten gyakran nincsenek meg. Olyan területek esetén azonban, amelyek nem eszközigényesek – ilyenek a társadalom- vagy a bölcsészettudományok –, semmivel sem indokolható, miért nyújtana jobb feltételeket egy nyugati kutatóintézet, ha a projekt egyébként külső, EU-s támogatású, s így a bérek közti különbségről sem lehet szó. A szoftverekhez és a szakirodalomhoz ma már bárki hozzáférhet online. Nem érdemes azt gondolni, hogy ehhez nyugaton valamely objektív értelemben jobbak a feltételek” – magyarázta.

Látványos a torzulás

A 98–2 százalékos eloszlás – amely a társadalom- és bölcsészettudományok területére lebontva is megmarad – Demeter szerint csak tovább növeli a nyugat és kelet közötti szakadékot, hiszen, mivel a pályázati pénzek majdnem egészét nyugati egyetemekbe fekteti az ERC, így jobbak is lesznek a tudományos mutatóik, s indokolt lesz a következő évben is nekik adni a támogatást.

Kérdésünkre elmondta, ugyan jóval kevesebb pályázatot küldenek be keletről, de nem annyival, mint amekkora az eltolódás az arányok között. Az egyes nyugati tenderek elfogadási rátája ugyanis átlagosan tizenöt százalék, a keletről érkezőké pedig kisebb mint öt százalék. Így aztán az esély arra, hogy elutasítják a pályázatot, háromszoros, ha keleti kutató küldi be.

Demeter Márton szerint az ERC, bár nemzetközi sztenderdekről beszél, valójában nyugati szempontokat alapján határozza meg a minőségi kritériumokat, például azt, hogy a pályázó rendelkezzen bizonyos számú q1-es, azaz a legmagasabb minősítésű folyóiratokban publikált tanulmánnyal. Ezek pedig kivétel nélkül nyugati, angol nyelvű lapok.

„Az ERC nem veszi figyelembe a regionális teljesítményt, lehetsz bár mégoly elismert professzor is az országodban, ha nem publikálsz a nyugati lapokban, esélyed sincs. Márpedig ez sem egyszerű. Számos kutatásban magam is megmutattam, de a szakirodalom is egységesen állítja, hogy a perifériáról beküldött kéziratok elfogadási esélye minimális
a nyugati kollégákhoz viszonyítva, részben a tudatos vagy tudattalan elfogultság miatt is. Így a társadalomtudományok többségében a periféria javarészt láthatatlan, ha a vezető lapokban megjelent publikációkat nézzük, az ERC viszont pontosan ezeket kéri számon” – mondta, hozzátéve, a nyugati doktori képzésekben résztvevőknek természetszerűen összejön a megfelelő mennyiségű cikk, mivel ez elvárás a kimenetelhez, míg a kelet-európai térség doktori iskoláinak többségében ezt nem követeli meg a rendszer.

Közös érdek

A kutató szerint a megoldást az jelentené, ha a sztenderdek meghatározásakor figyelembe vennék az egyes régiók sajátosságait. Emellett pozitív diszkriminációval is be lehetne avatkozni, és felülértékelni a perifériaországokból érkező pályázatokat. A kvótarendszerrel kapcsolatos aggályainkra úgy felelt, az már képezheti vita tárgyát, milyenek legyenek a pontos arányok, de a 98–2 tarthatatlan. „Már csak azért is volna ez a globális tudományos szcéna, s ezen belül a nyugat érdeke is, mert azt talán senki sem vitathatja, hogy a tudás és tehetség globálisan van elosztva. Ha azonban azt látjuk, hogy százegy pályázat nyert Hollandiában, míg Lengyelországban csak három, az számomra egyértelműen azt jelzi, hogy a rendszer torzít, és
a tehetség, a tudás nagy része elvész. Ezt pedig valahogyan orvosolni kell, mindannyiunk érdekében” – hangsúlyozta Demeter Márton, aki több mint egy tucat cikket publikált a globális tudástermelés tárgykörében a szakma vezető nemzetközi folyóirataiban, a témában írt első monográfiája pedig idén jelenik meg
a Palgrave Macmillan kiadónál.

Demeter Márton felvetéseiről megkérdeztük az ERC-t is. Mint válaszukban írták, tisztában vannak vele, hogy bizonyos országok kutatói jóval kevesebb ösztöndíjat nyernek el, és a kérdést kiemelten kezelik, ezért létre is hoztak egy különleges csoportot, amelynek feladata, hogy megkönnyítse a párbeszéd, a tapasztalatcsere, a kapcsolatépítés és tanulás lehetőségeit, hogy a legjobb kutatók sikeresen pályázhassanak minden régióból. Tavaly többtucatnyi lehetséges pályázónak tartottak szemináriumokat, workshopokat Romániában, Lengyelországban és Csehországban, de szerveztek ilyeneket már Magyarországon, Szlovákiában, Szlovéniában és Észtországban is, az ERC elnöke szintén többször elutazott a régióba, hogy találkozzon a politikai döntéshozókkal, illetve bátorítsa a kutatókat. Fontosnak tartották megjegyezni, kizárólag a pályázat minőségét veszik figyelembe, az elbírálást pedig a területükön elismert kutatók – köztük több kelet-európai szakember – végzi. Hangsúlyozták, a befogadó intézmény minősége nem értékelési szempont, kifejezetten azért, hogy elkerüljék az esetleges pozitív vagy negatív irányba történő részlehajlást. Erre kifejezetten felkészítik a zsűritagokat.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom