Veszélyben az olasz családok

– A napokban vitatták meg a parlament alsóházában a baloldali politikusok nevével fémjelzett, a homo- és transzfóbia büntetésére vonatkozó törvényt. Ki és miért sürgeti most ezt a kérdést?

– Számos országban pontos stratégia szerint halad a homofóbia kérdésének törvényes szabályozása, amely kötelező szakaszokban szerveződik. Az első a homofóbia bűntettének törvénybe iktatása, a második az azonos neműek házasságának elismerése, a harmadik, hogy gyermekeket fogadhassanak örökbe, végül pedig a béranyaság legalizálása, azaz a gyermekek megvásárlásának lehetősége. A negyedik szakasz legalizálásával teljesül be a stratégia, mivel bármi családnak számíthat, illetve semmi sem számít többé családnak. A végcél a hagyományos családmodell megsemmisítése, a társas kapcsolatok feloldása, végül pedig a társadalom felhígítása. Ezáltal egy kétpólusú rendszer jön létre, melyben a hatalom az egyénnel közvetlenül lép kapcsolatba. Ez rendkívüli hatalommal ruházza fel az intézményeket, és végtelenül elgyengíti az identitásától és gyökereitől megfosztott egyént.

– Hol tart most Olaszország?

– Voltak már próbálkozások 2014-ben a homofóbia kérdésének törvényes rendezésére, de számos civil szervezetnek, konferenciának és a családvédő Family Day-tüntetésnek köszönhetően sikerült megakadályoznunk. A második szakaszt, az azonos neműek házasságának legalizálását a Matteo Renzi vezette baloldali kormány keresztülvitte. Az elmaradt első lépés pótlásával próbálkozik a mostani törvényjavaslat, amely elengedhetetlen a még hátralévő örökbefogadás és a béranyaság elfogadtatásához. A homo- és transzfóbia büntetésére azért van szükség, hogy bármilyen ellentétes véleményt elhallgattassanak.

– Hogyan követné el valaki a homofóbia bűntettét a javaslat definíciója szerint?

– Jogi szempontból a már érvényben lévő, etnikai diszkriminációt szabályozó törvényrendelet módosításával büntetnék a homofób megkülönböztetést. A jelenlegi törvény értelmében ha valaki azt állítja, hogy meg kellene tiltani a színes bőrűek és a fehérek közötti házasságot, akkor bűncselekményt követ el, mivel etnikai diszkriminációt követ el. A törvénymódosítás ide kapcsolódna, és büntetné azt, aki azt állítja, hogy két azonos nemű személy nem köthet házasságot. Ugyanúgy, ahogy tilos azt állítani, hogy egy színes bőrű pár nem fogadhat örökbe gyereket, úgy homofób gyűlöletkeltésnek számítana, ha valaki azt állítja, hogy egy homoszexuális pár számára tilos gyermekek örökbefogadása. Ez maga után vonná, hogy az anya és az apa kifejezések is tilossá válnának, mivel diszkrimináció eszközei lennének, illetve a genderideológia iskolai oktatása elleni tiltakozás is büntethető lenne. Homofóbnak minősülnének azok a szülők, akik gyermekeiket kivonnák a genderoktatás alól. A szülőket szabadságvesztéssel büntetnék, a gyermekeket gyámság alá helyeznék.

– Az érvényben lévő jogszabály nem biztosít védelmet a nemi hovatartozásuk miatt diszkriminált személyeknek?

– A jelenlegi törvény büntet mindenfajta megbélyegző vagy kirekesztő magatartást. Már most is súlyos bírságot szabnak ki azokra, akik gyűlölettel viszonyulnak valakihez nemi hovatartozása miatt. Nápolyban például tíz év szabadságvesztésre ítéltek fiatalokat, mivel diszkriminatív szándékkal megtámadtak egy homoszexuális személyt. A valós cél tehát nem az, hogy védelmet biztosítson a transz- és homoszexuális személyeknek, hiszen az már most is garantálva van. Céljuk, hogy elhallgattassanak mindenkit, aki eltérő véleménnyel bír, súlyosan megsértve ezáltal a szabad véleménynyilvánítás, gyülekezés, sajtó, nevelés és a szabad vallás gyakorlását. Mindezt a hátralévő két szakasz végrehajtásának érdekében, a hagyományos család intézményének lerombolásáért.

– Kinek áll érdekében a család lerombolása?

– A globalista pénzügyi lobbik ideális állampolgára az egyedülálló személy, aki tökéletes fogyasztó, tökéletes munkaerő. Mivel nincs mögötte semmiféle biztonság, teljesen ki van szolgáltatva munkaadójának. Az egyedülálló személy hosszú távon is jövedelmező, hiszen élete végén szoros családi kötelékek hiányában könnyebben választja az eutanáziát. Egy egyedülálló személy sokkal befolyásolhatóbb. Egy szoros családi kötelékekkel bíró személy véleményszabadsága stabilabb. A család biztonságot nyújt, ezért az egyén kevésbé kiszolgáltatott az állam döntéseinek.

– A Katolikus Püspöki Konferencia is tiltakozását fejezte ki a törvényjavaslattal kapcsolatban. Milyen veszélyt jelentene a katolikusokra a homofóbia büntetőjogi szabályozása?

– A katolikusokat lehetetlenítené el a legjobban. A katolikus egyház morális tanítása a homoszexua­litás elkövetését bűnnek tartja. Ez súlyos diszkriminációnak számítana, tehát szabadságvesztéssel járna, ha valaki a homoszexualitást bűnnek minősítené. Nagy-Britanniában, ahol létezik a homofóbia elleni törvény, protestáns és katolikus papokat tartóztattak le, mert Szent Pál leveleiből a homoszexualitásra vonatkozó passzusokat idézték.

– Mit gondol a magyar kormány családpolitikájáról?

– Tisztelettel és elismeréssel tekintek Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkárra, aki a Veronai Családkongresszus vendégeként bemutatta a magyar kormány rendkívül szerteágazó és értékes családtámogatási programját. A Liga példaként tekint a magyar kormány családpolitikájára. Én személyesen a magyar modellt követve nyújtottam be egy családtámogatási javaslatot, mely a fiatal házasoknak nyújtana hitelt, ami később, a gyermekek érkezésével vissza nem térítendő támogatássá válna. Pontosan a magyar családtámogatási és születésösztönző modellt követve, mivel Olaszországban drámaian alacsony a születések száma. A becslések szerint, amennyiben a helyzet változatlan marad, 2050-re az olaszok a kihalás szélére kerülnek. Példát kell vennünk a magyar kormány bátor és elszánt családpolitikájáról, amely a legbölcsebb befektetés, hiszen minden egyes családokat támogató euró valójában befektetés. Remélem, hogy mielőbb sikerül hazaküldeni a jelenlegi olasz kormányt, amely ideológiai okokból figyelmen kívül hagyja a családokat, és bízom abban, hogy mielőbb megalakulhat egy Liga vezette új kormány, amely bátran képviseli a családok érdekeit.