Külföld

Kudarcot vallott a belga vezetés

A kormány túl keveset tett és túl későn, nem hallgattak a virológusok figyelmeztetéseire – mutatott rá Bob De Brabandere, a Flamand Érdek politikusa

Világszinten is a legrosszabbak között vannak Belgium mutatói a koronavírus-járvány kezelésében. Az országot politikai válság is sújtja: egy éve ügyvivő kormányuk van, a jobboldal győzelme ellenére a liberálisoké a hatalom. Belgium legnépszerűbb pártja, a jobboldali, bevándorlásellenes Flamand Érdek szenátora és elnökségi tagja, Bob De Brabandere nyilatkozott lapunknak.

Kudarcot vallott a belga vezetés
De Brabandere szerint a hagyományos pártok sportot űztek ígéreteik elfelejtéséből
Fotó: Vlaams Belang

– Milyennek tartja a kormány járványkezelését?

– A belga kormány válasza nem volt megfelelő, és azóta sem történt érdemi fejlődés. A válság elejétől kezdve teljesen alábecsülték a helyzet komolyságát. Odáig fajult a helyzet, hogy Maggie De Block liberális egészségügyi miniszter februárban nyilvánosan kigúnyolt, „drámakirálynőnek” nevezett egy virológust, aki a koronavírusra figyelmeztetett. A koronavírust félretették, mint „egy sima influenzát, ami miatt senkinek sem kell aggódnia”. Mire a helyzet súlyossága nyilvánvalóvá vált, már túl késő volt. A kormány azóta is próbálja felvenni a fonalat, és visszahozni az elszalasztott lehetőségeket. Hónapokig tagadták, hogy a szájmaszkok segítik a vírus terjedésének megfékezését. Visszatekintve világos, hogy miért: kellene, hogy legyen stratégiai tartalék Belgiumban szájmaszkokból, ám ezeket korábban megsemmisítették, és nem töltötték fel újra a készleteket, ezért strukturális hiány van, még a kórházakban is. Mára elismerték, hogy a maszkoknak szerepe lehet a koronavírus terjedésének megfékezésében, ezért megígérték, hogy minden állampolgárt ellátnak eggyel. Az emberek többsége azóta is várja őket. A belga állampolgárok még akkor is utazhattak Olaszországba, amikor ott elvesztették a kontrollt a helyzet felett, és karanténba sem kellett vonulniuk, amikor hazajöttek. Túl sokat vártak a korlátozásokkal is, mire bejelentették, a baj már megtörtént. Szintén sokat vártak a széles körű teszteléssel is. Amikor döntéseket hoztak, nem tudták elég világosan kommunikálni, pedig válságban ez kulcskérdés. De nem Belgiumban. Annyira homályosan jelentették be az intézkedéseiket, hogy még a betartásukat ellenőrző rendőrök sem értették pontosan, mit szabad és mit nem. Röviden tehát, Belgium minden fronton kudarcot vallott: túl keveset tettek, túl későn, túl érthetetlenül. Ennek eredménye a világ egyik legmagasabb halálozási rátája.

– Mit tett volna máshogy a Flamand Érdek?

– Hallgattunk volna a virológusokra, akik megkongatták a vészharangot februárban. Azonnal megtiltottuk volna az utazásokat a fertőzött területekre, és karanténba tettük volna az onnan visszaérkezőket. Mi több, kezdettől fogva javasoltuk volna a szájmaszkok használatát, a célzott tesztelést, valamint egy lehetséges lezárást. Ezután a tesztelési kapacitások növelésén lett volna a hangsúly, hogy fokozatosan enyhíteni tudjuk a korlátozásokat azok számára, akiknek a tesztje negatív. A koronaválság szerintem egy másik fájó pontot is megmutatott: az évek során túlságosan függővé váltunk a külföldtől.

– Ez miben mutatkozott meg?

– Túl keveset termel a feldolgozóipar, arra sem voltunk képesek, hogy saját magunknak elegendő maszkot vagy kézfertőtlenítőt gyártsunk, ebben is más országokra szorultunk. Egy válsághelyzetben ennek megvannak a következményei, amiket most mindenki láthat. Hiszek az országok közti szolidaritásban, de nem hagyatkozhatunk teljesen arra. Könnyen lehet, hogy a koronaválság újabb történelmi fordulópontnak bizonyul. Például ahogyan a berlini fal leomlása felvezette a Szovjetunió végét, úgy a koronaválság jelezheti a korlátlan globalizmus végnapjait.

– Hogyan tud, tudott a pártjuk a gyakorlatban segíteni?

– Parlamenti pártként természetesen teljesítjük a kötelességünket. Elsőként sürgettük a szájmaszkok bevezetését, a határok lezárását és a korlátozó intézkedéseket. Sajnos a kormány nem hallgatott ránk, mindezekkel az intézkedésekkel túl sokat vártak, a helyzet kicsúszott a kezük közül. Számos képviselőnk aktívan önkénteskedik a kórházakban, idősotthonokban és más területeken is. Segítettek például az időseknek bevásárolni, ügyeket intézni, valamint maszkokat osztottak. A Flamand Érdek azt tette, amit a kormánynak kellett volna.

– Tavaly májusban tizenhat százalékkal az Új Flamand Szövetség nyerte meg a választásokat, a második helyet pedig a Flamand Érdek szerezte meg, megtöbbszörözve a támogatottságát. Ehhez képest Charles Michel liberális kormányfő helyét a szintén liberális Sophie Wilmès vette át, egy évvel a választások után Belgiumnak még mindig ügyvivő kormánya van. Valószínűleg ez sem segíti a hatékony válságkezelést. Miért nincs még mindig kormányuk?

– A többi párt, érthető módon, elvesztette a választók bizalmát. Az elmúlt években a hagyományos pártok sportot űztek abból, hogy elfelejtették választási ígéreteiket, ha cserébe bekerültek a kormányba. Időnként a szöges ellentétét tették annak, amit ígértek. Belgium végeredményben olyan ország, ahol senki sem kapja meg azt a politikát, amire szavazott. Flandria jobbra szavaz, és jobboldali politikát akar, miközben Vallónia balra szavaz, és baloldali politikát akar. Az ország két része azonban kényszerházasságban él, olyan kompromisszumok születnek, amelyek egyik országrész igényeihez sem illeszkednek. A tény, hogy még most sincs kormányunk, mindent elmond. Az ideiglenes kormány is csak azért van talpon, mert a hagyományos pártok a hatalmi pozícióik megerősítésére használták a koronavírusválságot. Júniusban majd elvesztik támogatottságukat, és megint ott tartunk majd, hogy nincs valódi kormány. Igazság szerint a belga rendszer a robbanás felé halad. Azzal, hogy folyamatosan figyelmen kívül hagyják a flandriai voksok nagy részét, zömmel azokat, amelyeket a Flamand Érdekre adtak le, megerősítik az emberekben azt az érzetet, hogy a belga rendszer antidemokratikus. A felmérések szerint ma a Flamand Érdek Flandria és egész Belgium legerősebb pártja.

Kapcsolódó írásaink