Külföld

Liberális csordavokál és szőnyegbombázás

Szánthó Miklós: A magyar kormány az Alaptörvényben lefektetettek és a parlamentáris demokrácia szabályai szerint vezette be és használta a veszély­helyzetet. Ráadásul ha Soros személyesen azt mondja, hogy mindez diktatórikus, akkor éppen ennek az ellenkezőjét kell feltételeznünk

Liberális csordavokál és szőnyegbombázás
„A különleges jogrendekről szóló döntések az állami főhatalom legbelső lényegét képezik, ezen képesség nélkül nem is beszélhetünk szuverenitásról, itt fogalmilag kizárt az uniós hatáskör”
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A lokalitásban rejlő védekezési mechanizmusok rögtön megbízhatóbbnak minősültek, amikor gyakorlati baj volt, mint az elviekben sokszor glorifikált globális megközelítések – mondta lapunknak a koronavírus-járvány kapcsán az Alapjogokért Központ igazgatója.

– Tíz éve téma Brüsszelben Magyarország, holnap megint terítékre kerülünk az Európai Parlamentben, ezúttal a koronavírus-törvény miatt. Ugyanazokat a köröket futjuk?

– Az egész onnan indult, hogy 2009-ben Bajnaiék irreálisan alacsony költségvetési hiányszámot mondtak be az EU-nak 2010-re, amelyről mindenki tudta, hogy nem lehet tartani, a kormányváltás után ugyanakkor Barrosóék nem mutatkoztak rugalmasnak. Ezért a szükséges forrásokat pótlandó az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikát hirdetett, amelynek része volt, hogy különadók révén a globális multik által uralt szektorokat fokozottabban vontak be a közteherviselésbe. Ez persze kiváltotta Brüsszel ellenkezését, amelyre, még ha lehet, több lapáttal rátett az az évek során erősen kikristályosodó világnézeti különbség, ami azóta az összes konfliktusban – legyen szó Alaptörvényről, választási rendszerről, igazságszolgáltatásról – megjelenik. Ezek a hatások mára összeadódtak, és csak erősítik egymást az uniós oldalon, így minden az „uniós értékekkel össze nem férőnek” minősül, amit csak Magyarország csinál. Erről szól most a veszélyhelyzettel összefüggő csörte és az EP balliberális többségének támadássorozata is, pedig az EU-s tagállamok többségében valamilyen különleges jogrendet szintén bevezettek az elmúlt hetekben. Sokat emlegetjük, de a kettős mérce nem üres frázis, hanem sajnos napi szinten tapasztalt rögvalóság.

– A Fidesz szövetségesei is támogatják a szerdai vitanapot.

– Szomorú, hogy az egykor szebb, keresztyéndemokratább napokat látott Európai Néppárt jó része mindehhez asszisztál, nem értve meg, hogy ez, a baloldal bevett „szalámitaktikája” az ő kárukra is történik.

– Kaptunk azért megerősítést is. Mi lehet az oka annak, hogy a Bizottság alelnöke, Věra Jourová jóformán naponta váltogatja az álláspontját a koronavírus-törvényről?

– Drámainak látom azt a helyzetet, hogy nemcsak német, de uniós vezető politikusok is mennyire ki vannak szolgáltatva a main­stream média nyomásának. Ha valahol nincs teljes sajtószabadság, akkor az Nyugat-Euró­pa: a politikai korrektség, illetve a liberális szerkesztőségek, véleményformálók csordavokálja annyira erős, hogy számos hivatalos vezetőben – akár önkéntelenül is – megmagyarázhatatlan igazodási kényszer alakul ki. Nem a demokratikus játékszabályoknak vagy elvárásoknak akarnak megfelelni, hanem a függetlennek nevezett, valójában részint saját maguk által kialakított „liberális standardoknak”. Nem az a testtartás az uralkodó, hogy ha van egy szuverén állam és annak van egy demokratikusan megválasztott kormányzata, akkor annak a saját hatáskörben hozott döntéseit tiszteletben tartjuk, hanem az, hogy jót írnak-e rólunk a nyílt társadalom eszmeisé­gébe belebolondult szerkesztőségekben? Jourovát is kikezdték, hogy mert két tárgyilagos szót ejteni a magyar szabályokról, erre ő azonnal korrigált is: a balliberálisok gyónása az önkritika, ugyebár. Tényszerűen azért vannak most is szorult helyzetben egyes uniós vezetők, mert bár semlegesen kellene véleményt formálniuk, világnézetileg nem tudnak azonosulni a magyar kormány döntéseivel, a különleges jogrendekre vonatkozó hatáskörök viszont értelemszerűen a tagállamok kezében vannak, ott fogalmilag kizárt mindenféle uniós standard és beavatkozás.

– Orbán Viktor nemrég levelet írt a Néppárt elnökének. Gyengíti-e a Fidesz kizárásán munkálkodókat, illetve Tuskot az EPP-ben az, hogy jogi értelemben nem lehet fogást találni a magyar veszélyhelyzeti szabályokon?

– Igazából nem hiszem, ez a történet nem a Fideszről, sokkal inkább a Néppártról magáról szól. Egy, eredetileg a keresztyéndemokráciától indult pártszövetség ma hivatalos dokumentumaiban azt vallja, hogy az iszlám is Európa egyik alapja, és ezzel párhuzamosan nagyon érdekesen kiáll a „modern” – értsd: homoszexuális kapcsolatokat is magába foglaló – családfogalom mellett. Ha szakításra kerülne a sor, igazából nem a Fidesz fog kilépni a Néppártból, hanem a Néppárt a Fideszből. Sajnos az EPP-re is igaz az, ami a nyugati politikusok jelentős részére, hogy magával ragadja őket az aktuális polkorrekt trend.

– Mi is az pontosan?

– Az uralkodó, „értékmentesnek” álcázott demokráciaelmélet, amely valójában a liberális ideológia kifejeződése, egy olyan kulturális imperializmusé, amely a liberálisok értékválasztását akarja rákényszeríteni valamennyi társadalomra. Ez egy kulturális szőnyegbombázás, amely akkor is érvényesül, ha éppenséggel valamennyi vezetőnek, politikusnak a járvány negatív egészségügyi és gazdasági hatásainak csillapításán kellene gőzerővel munkálkodnia.

– Azért nem árt újfent tisztázni: mennyire lóg ki a sorból a hazai védekezés különleges jogrendje európai összevetésben?

– Mennyire lóg ki egy színes virágoskert egy virága a többi közül? Nagyon és semennyire. A különleges jogrendek szabályozása Lisszabontól Rigáig teljesen eltérő, még csak az egyes szabályozási koncepciók sem egyeznek, de az mindenhol alap, hogy azok be- és kivezetéséről a parlamentek vagy a kormányok határoznak. Ugyanis szuverén az, aki a kivételes helyzetről dönt: ez pedig az állam. A különleges jogrendekről szóló döntések az állami főhatalom legbelső lényegét képezik, ezen képesség nélkül nem is beszélhetünk szuverenitásról, itt fogalmilag kizárt az uniós hatáskör. Még egyszer alá kell húzni: az Európai Uniónak nincs önálló szuverenitása, nincs „európai démosz”, az uniós szerződések „urai” a tagállamok. Az unió a tagállamok akaratából és jóvoltából létezik, a tagállamok a szuverenitásukat sosem adták fel: ez egy teljes tévképzet. A szuverenitásból fakadó egyes hatásköreiket gyakorolják közösen, az uniós intézmények útján. Egy nem szuverén entitás pedig nem szólhat bele egy szuverén állam saját hatáskörben meghozott intézkedéseibe. Hozzáteszem: a magyar kormány az Alaptörvényben lefektetettek és a parlamentáris demokrácia szabályai szerint vezette be és használta a veszélyhelyzetet. Ráadásul ha Soros személyesen azt mondja, hogy mindez diktatórikus, akkor éppen ennek az ellenkezőjét kell feltételeznünk.

– A Freedom House szerint már nem is vagyunk demokrácia. Hogyan, milyen forrásból, milyen mércével dolgozik ez a szervezet?

– Bármelyik, a nyílt társadalom hálózatához vagy bűvköréhez tartozó, „nagy tekintélyű” szervezet jelentéséről legyen is szó, ugyanaz az előre meghatározott képlet érvényesül. Freedom House, Human Rights Watch, Bertelsmann Alapítvány, World Justice Project, Open Budget Inititiative – egy brancs ezek mind. Felállítanak egy, a saját szájízük szerinti tartalommal megtöltött mércét – jogállamiság, demokrácia, sajtószabadság satöbbi –, majd annak érvényesülését megvizsgálják egy, szintén saját maguk által kitalált „tudományos módszertannal”, a saját apparátusukkal, egymásra hivatkozva. A fentebb említett, „modern” demokráciaelmélet szerint számukra csak a liberális demokrácia a demokrácia, minden egyéb autoriter vagy hibrid rezsim, bármit is jelentsenek e kategóriák. A nemzetközi standardok helyi érvényesüléséről azután meginterjúvolják a hálózat lokális elemeit, a Political Capitalt, a Helsinki Bizottságot vagy a hibrid rezsimet mint nyelvi leleményt megalkotó elemzőket, és hogy, hogy nem, elvtársak, ők azt jelentik, Magyarország bizony hibrid rezsim. Őszintén szólva, nekem ezzel az egésszel még csak különösebb bajom sem lenne, hiszen a politikai marketing szerves része a „harmadik feles kommunikáció”, csak ne úgy márkázzák a termékeiket mint megbízható, semleges, objektív fogyasztói észrevételt. Ugyanis amit csinálnak, az valójában szégyentelen manipuláció.

– Milyen folyamatokat indíthat el amúgy a jelenlegi koronavírus-helyzet az unióval kapcsolatban? Melyik tábor erősödhet inkább: a szuverenisták vagy a globalisták?

– A globalizációs folyamatok nagyon szervesen beivódtak a nyugati társadalmak hétköznapi működésébe, ám két szempontra érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy még egy globális járvány során is a döntéshozók és a társadalmak azonnal az államhoz fordultak segítségért, senki nem arra várt tétlenül, hogy majd mit dönt az EU vagy az ENSZ.
A lokalitásban rejlő védekezési mechanizmusok tehát rögtön megbízhatóbbnak minősültek, amikor gyakorlati baj volt, mint az elviekben sokszor glorifikált globális megközelítések. Másodsorban pedig erős léket kapott az individualista emberi jogok korlátozhatatlanságából kiinduló paradigma: hiszen a közérdek, a közegészségügyi érdek védelme mindenhol felülírta az egyéni alapjogi megfontolásokat, és ezt a társadalmak elfogadták.

– Mérföldkő-e a német alkotmánybíróság minapi döntése, amely felülírta az Európai Unió Bíróságának határozatát? Milyen hatása lehet ennek az EU-ra, illetve hazánkra?

– A konkrét esetben az Európai Központi Bank német érdekeket sértő eljárását jóváhagyó uniós bírósági döntést kifogásolta a német testület, ez a maga egyszerűségében a német pénzügyi érdekek védelméről szól. Általánosságban azonban a döntés jelentősége nehezen túlbecsülhető. Bár a német alkotmánybíróság korábban is igyekezett gátat szabni az uniós jog elsődlegességének, most kifejezetten azon értelmezési irányba mozdult el, amelyet előbb a szuverenitással kapcsolatban említettem. Kimondták, hogy az uniós intézmények hatáskörtúllépéssel hozott döntéseit a német szerveknek nem kell figyelembe venniük. Ez lefordítva annyit jelent, hogy ha az EU szuverenitássértő döntést hoz, azt a tagállami szervek felülbírálhatják, és nem kell végrehajtaniuk. Ahogy az uniós bíróság is gondosan kimunkálta a maga doktrínáját az uniós jog elsődlegességéről, amely sehol sem szerepel a szerződésekben, úgy a tagállamoknak is fel kell építeniük szerintem a védvonalaikat, például a „fenntartott szuverenitás” elméletét. Azaz ha kérdésként merül fel, hogy valami uniós vagy tagállami kompetencia, vélelmezni kell, hogy állami. Az EU egy pár évtizedes képződmény, Magyarország államisága ezeréves. Nem kérdés, ki fog túlélni kit.

Kapcsolódó írásaink

Német pofon az EU-nak

ĀSzánthó Miklós: Az alkotmánybírósági döntés lényegében azt mondja ki, hogy az unió szuverenitássértő döntéseit a tagállamok figyelmen kívül hagyhatják

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom