Külföld

„Új századot nyithatunk”

Véghajrában az aláírásgyűjtés a nemzeti régiók önrendelkezését célzó kezdeményezéshez – Szili Katalin mindenkit arra biztat, segítse az idősebbeket is a szignózásban

A koronavírus és – a meglévő társadalmi konszenzus ellenére – a választási időszak sem siettette a politikum egységes kiállását a nemzeti régiók pénzügyi önrendelkezését elősegítő európai polgári kezdeményezés mellett – mondta lapunknak Szili Katalin. A határon túli autonómiaügyek egyeztetési eljárásaival foglalkozó miniszterelnöki megbízott szerint a kezdeményezés sikere új időszakot nyithatna a Kárpát-medencei magyarság életében.

„Új századot nyithatunk”
Szili Katalin: Van még olyan politikai erő, ami egymás ellen hangolja a magyarokat
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Bő félmillió aláírás gyűlt össze, három nap van hátra.

– Valóban, állhatnánk sokkal jobban is, de sok papíralapú aláírás nincs még „bedolgozva” a rendszerbe, és látva a szombati meg a vasárnapi csúcsokat, bízom benne, hogy talán még összejöhet. Ebben a kérdésben két-három hónappal visszavetette a kezdeményezést a koronavírus-járvány azzal, hogy ellehetetlenítette a további papíralapú gyűjtést. Ezért jogosnak gondolom a szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kérelmét az Európai Bizottsághoz a határidő módosítása érdekében.

– A bizottság azóta hallgat. Milyen elbírálásra számít?

– Bízom benne, hogy támogatják a halasztást, hiszen egyértelmű, hogy milyen nehézségeket okozott a járvány márciusban és áprilisban, a jelenlegi tempóval egyébként akár plusz egy hét is életmentő lenne. Talán így, hogy lelassult maga az élet is, tudunk időt szakítani arra, hogy azoknak is segítsünk, akik nem feltétlenül használnak mindennap számítógépet: az én 83 éves édesanyám és 88 éves papám is szignózta a kezdeményezést. Azt is hangsúlyoznám, hogy ez nem kifejezetten magyar ügy, hiszen elfogadásával a felzárkóztatásra szolgáló uniós forrásokból minden nemzeti kisebbség által tömbben lakott térség részesülhet.

– Ön jelentette be annak idején, hogy a parlament egyhangúlag kiáll a kezdeményezés mellett. Felemelő pillanat volt, egyetlen szépséghibája, hogy alig két hónapja, február 25-én történt. Mi tartott ennyi ideig a politikumnak?

– Nézze, tavaly önkormányzati választás volt Magyarországon, ami a kérdés kapcsán meglévő társadalmi konszenzus ellenére nehezítette a közös kiállást. Nem mellesleg a szomszédos országok közül is sokban választások voltak, ami óhatatlanul elvonta a figyelmet az SZNT kezdeményezéséről, ahogy most a koronavírus teszi.

– Mennyire érzi teljesnek egyébként ezt a társadalmi konszenzust?

– Néhány szélsőséges politikuson vagy egy parlamenti politikai erőn, a DK-n kívül megvan az egyetértés. Sajnos még mindig akad olyan politikai erő, amelyik úgy próbálja a politikai támogatottságát növelni, hogy a nemzet egyes részeit, tagjait egymás ellen hangolja, pedig nem értem, miért ne lehetne legalább e mögött a kérdés mögött egységesen felsorakozni, hiszen számos régió – a többi között a legészakibb régiók vagy szigeti régiók – részesül helyzete kompenzálására a szabályozás alapján EU-s forrásokból. Az SZNT annyit szeretne, hogy a nemzeti kisebbségek által lakott régiók hátrányosabb helyzetét hasonlóképpen ismerjék el, és ezek a térségek is hozzájussanak a felzárkózásukat segítő, speciális forrásokhoz. Mindez összhangban van az Európai Unió sokszínűséget hirdető elveivel is, hiszen a nemzeti kisebbségek megmaradása a szülőföldjükön is hozzájárul ehhez.

– Mégis elsősorban a magyarok szignóira apellálnak a szervezők.

– Idén a nemzeti összetartozás éve van a trianoni békediktátum századik évfordulóján. Ezzel a gesztussal a parlament és a kormány alkotmányos felhatalmazása birtokában a gyakorlatban is megmutatja, mit jelent a nemzeti összetartozás, még ha a járvány felül is írta ennek a nagyszabású szimbolikus megnyilvánulási formáit. Ennek a kezdeményezésnek a sikere része lehetne annak, hogy lezárjunk egy százesztendős korszakot, és egy új századot nyissunk, amelynek része az önazonosságunk megőrzése a Kárpát-medencében a szomszédokkal való jó együttműködés mellett, valamint annak a felismerése is, hogy a kelet–közép-európai régió prosperitása új lendületet is adhat Európának. S reméljük, a szomszédok is rájönnek, hogy a magyar törekvések célja soha nem a területi revízió, hanem a közösségeink identitásának megőrzése szülőföldjükön, ami egy önmagára adó Európa politikájának elvben és gyakorlatban is része kell hogy legyen.

Kapcsolódó írásaink