Szakadással jár-e a lengyel jobboldalon a köztársasági elnökválasztás előkészítése?

Rosonczy-Kovács Mihály (a Nézőpont Intézet elemzőjének írása)

“Sokat szereztünk, de többet érdemlünk” – szólt sokak megrökönyödésére Jarosław Kaczyński egyik első mondata október 13-án este, a Jog és Igazságosság (PiS) parlamenti választások eredményváróján elmondott beszédében. Miközben párttársai a rekordgyőzelmet és az újra megszerzett abszolút többséget ünnepelték, a kormánypárt nagy stratéga hírében álló vezetője egész éjjel morózus volt. Alighanem mindenkinél korábban átlátta, hogy több új körülmény is hátráltatni fogja a kormányzást a 2023-ig tartó ciklusban – ha egyáltalán ki tudja tölteni mandátumát a kormány. A Szenátus elvesztése és a szélsőjobboldali Konföderáció parlamenti megjelenése mellett a két belső platform, a Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter vezette Szolidáris Lengyelország (Solidarna Polska) és a Jarosław Gowin által irányított Megegyezés (Porozumienie) megerősödése előrevetítette: sokkal nehezebb lesz megvalósítani a PiS Nowogrodzka utcai főhadiszállásán megszülető döntéseit, mint korábban. Mindez most halmozottan köszön vissza az elnökválasztások körül kialakult bizonytalanságban.

A felsőház hajszál híjjal való elvesztéséért elsősorban magát okolhatja a kormánypárt, miután a tavaly őszi kampányban szinte teljesen elhanyagolta azt. Szenátorjelöltjei magukra hagyva vették fel a versenyt a koordinált jelöltállítással kiválasztott egyetlen ellenzéki ellenfelükkel. Eközben arra is volt példa, hogy a konzervatív szavazatok megoszlottak a PiS jelöltje és egy független jelölt között. A Szenátus elnöke, Tomasz Grodzki ugyan nem váltotta be azokat az ellenzéki reményeket, amelyek a teljes kormányellenes összefogás arcának képzelték el, de a felsőház sikeresen lassítja a törvényhozást, ami most különösen fájdalmas a PiS-nek. A Szejm által április elején elfogadott, levélszavazást lehetővé tevő törvénytervezettel kapcsolatban is kihasználta a rendelkezésére álló maximális, harminc napos határidőt, hogy éljen halasztó hatályú vétójogával (ezekben az órákban szavaznak a törvényről a szenátorok). Így a törvényt csak a hét közepén tudja elfogadni a Szejm – ha Jarosław Gowinék is úgy akarják.

Miközben tehát hivatalosan még mindig május 10-én, hagyományos módon kellene megtartani a választást, aközben mindenki tudja, hogy erre aligha kerül sor. Abban azonban még senki sem lehet biztos, hogy mi lesz a választások lebonyolításának tényleges módja és időpontja. Gowin egy hónapja jelentette be, hogy nem támogatja a levélszavazást. Helyette azt javasolta, hogy hosszabbítsák meg két évvel Andrzej Duda elnöki mandátumát, azzal a kikötéssel, hogy 2022-ben ne indulhasson újra. Mint mondta; ez az egyetlen olyan forgatókönyv, ami biztosítja a választások biztonságát egészségügyi szempontból (ezt a forgatókönyvet Kaczyński kész lett volna támogatni).

Azzal az indokkal, hogy hitelesen képviselhesse a kormánypárt fősodrától eltérő ötletét, Gowin lemondott a miniszterelnök-helyettesi és tudomány- és felsőoktatási miniszteri pozíciójáról is. Könnyen lehet, abban bízott, hogy terve megvalósítása esetén 2022-ben ő lesz a jobboldal következő elnökjelöltje, miután sikerült tető alá hoznia a pártok feletti egységet egy fontos kérdésben. Elsődleges terve azonban egyelőre kudarcot vallani látszik. Ugyanakkor mindkét pozíciójában a Megegyezés egy-egy politikusa váltotta, párttársai pedig április elején még biztosították a levélszavazáshoz szükséges többséget a PiS számára, így kormányválság nem alakult ki – egyelőre.

Kérdés azonban, hogyan fog szavazni a megismételt szavazáson a Megegyezés tizenhét másik képviselője. Amennyiben meglesz a kormányzati a többség, várhatóan május 17-én vagy 23-án, levélszavazás útján tartják meg a választás első fordulóját. Ez esetben a Polgári Koalíció (KO) jelöltje, Małgorzata Kidawa-Błońska bojkottálni fogja a választást, a legnagyobb ellenzéki párt „árváiért” pedig már be is jelentkezett a balliberálisok jelöltje, Robert Biedroń. A közvélemény-kutatásokat egyébként is nagy előnnyel vezető Andrzej Duda újrázási esélyei ilyen forgatókönyv esetén még inkább megnőnek. Az ellenzék most leginkább a centrista Władysław Kosiniak-Kamyszban, a PSL („parasztpárt”) elnökében bízhat. Ezzel együtt Duda esetleges győzelme után számíthat arra, hogy folyamatosan megkérdőjelezik a legitimitását a vírus miatt lényegében elmaradó kampány miatt. Amennyiben veszít az ellenzék, kétségbe fogja vonni a Jacek Sasin miniszterelnök-helyettes által felügyelt levélszavazás tisztaságát is.

A másik kérdés, hogy mi lesz az Egyesült Jobboldal sorsa (ahogy a lengyel közbeszédben hivatkoznak a kormány táborára). Ha a Megegyezés káoszba taszítja az elnökválasztásokat, elképzelhető, hogy nem lesz maradásuk a kormányban, és akár önálló frakciót is alapíthatnak. Ez ugyanakkor nem jelenti a Morawiecki-kabinet automatikus bukását. Egyelőre azonban nem biztos, hogy legalább négy képviselő követni fogja Gowint az elnökválasztás sorsáról döntő szavazáson, aki ezzel politikailag üres térben találhatja magát. Így pedig manőverének végeredménye nem a kormány, csak saját platformjának megosztása és saját befolyásának meggyengítése lesz.