Külföld

A Nyugat lázas rémálma: a koronavírus-járvány

Meglepő erővel csapott le Európára és az Egyesült Államokra a kínai eredetű kórokozó, annak azonban, hogy az egyes országokban mennyire „sikeres”, több oka is lehet

Egyes országokat jobban sújt a járvány, másokat kevésbé. Meglepő lehet, hogy Nyugat-Európa egyes államaiban és az Egyesült Államokban milyen nehezen birkóznak meg a koronavírussal. Körképünkben néhány olyan tényt kívánunk megmutatni, ami háttérként szolgálva talán magyarázatot adhat az eltérő adatokra és egyes országok nehézségeire.

A Nyugat lázas rémálma: a koronavírus-járvány
Még sokan vannak válságos állapotban, mint ez a hölgy egy római kórházban
Fotó: AFP/Alberto Pizzoli

Hogy a koronavírus okozta járvány terjedésének gyorsaságát és a megbetegedők halálozási arányát pontosan hány tényező befolyásolja, azt lehet, hogy még hónapok múlva se tudjuk majd pontosan, de az jól látható, hogy bizonyos országokban gyorsabban, míg máshol lassabban terjedt. Meglepetést okozott a világnak, hogy Európa egyes országai és az Egyesült Államok is nehezen birkózik meg a járvánnyal. Két fontos mutatót érdemes megvizsgálni: a fertőzöttek és az egymillió főre eső halálos áldozatok számát. Előbbi a cikkhez mellékelt grafikonon látható, míg utóbbi jelenleg Belgiumban a legmagasabb: 686. Spanyolországban 540, Olaszországban 477 koronavírusban elhunyt jut egymillió lakosra. Ez a szám az Egyesült Királyság esetében 427, az Egyesült Államokban 206, Németországban 82, Ausztriában 67, Magyarországon 35, Dél-Koreában pedig nem éri el az ötöt.

Persze ez sem nyújthat teljesen megbízható összehasonlítási alapot, mert mint egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk róla, majd minden ország másképp számítja a fertőzöttek és a halottak számát. Belgiumban például minden halálozást, ami idősotthonban történik, beleszámolnak a statisztikába, míg például Franciaországban sokáig csak a kórházban elhunyt koronavírusos betegeket számították a járvány áldozatai közé.

Olaszországban a járvány harmadik áldozatának február 25-i halála után kilenc nappal betiltották a rendezvényeket és bezárták az iskolákat, rá öt napra bezártak a nem létfontosságú üzletek, és korlátozták a nem feltétlenül szükséges mozgást. Franciaországban hasonló mintát láthatunk: március 3-án halt bele az országban a harmadik ember a koronavírus-fertőzésbe, 14-én bezártak a nem létfontosságú üzletek, 16-án az iskolák, 17-én pedig korlátozták a nem létfontosságú mozgást. Belgium és Németország már három nappal azután bezárta az iskolákat, hogy bejelentették a harmadik halálos áldozatot. A visegrádi országok, Ausztria és Portugália kihasználták azt a pár napot, amivel később érte el őket a járvány, és mire a betegség a harmadik halálos áldozatát szedte, már bezárták az iskolákat és a nem létfontosságú üzleteket. Több ország a határain is szigorú ellenőrzéseket vezetett be, például Spanyolország, Németország és Magyarország. Az Egyesült Királyság külön eset, ott a kormány sokáig kitartott amellett, hogy átengedi a járványt a társadalmon, és az úgynevezett nyájimmunitás kialakulására törekszik, de aztán London is feladta különutasságát, a módszer mellett még Svédország tart ki.

Fontos megemlíteni, hogy az Európai Unió fogaskerekei lassan lendültek mozgásba, főleg a járvány kezdeti szakaszában minimális segítséget nyújtott a bajba került tagállamoknak, és a gépezet még most is épp csak kezd bemelegedni. Az EU láthatóan nincs felkészülve rá, hogy gyors válaszokat adjon egy hasonló válsághelyzetben.

Sok virológus Európa kórházközpontú egészségügyét, a járványügyi tapasztalat hiányát és a kezdeti túlzott magabiztosságot hibáztatja. Brice de le Vingne, az Orvosok Határok Nélkül szervezet belgiumi vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy Európában száz éve nem volt nagyobb járvány, és a vírus elleni küzdelemben nem alkalmazták az alapvető „fegyvereket”: a kapcsolatok feltérképezését, és a lehetséges fertőzöttek megkeresését és tesztelését.
Európában kórházi kezelésben gondolkoznak, míg Ázsia és Afrika országaira jellemzőbb, hogy járványok esetén a kórházakba csak a legbetegebb pácienseket viszik be, és sokkal több betegnél alkalmazzák az izolációt és ellátást otthon vagy alacsonyabb szintű intézményekben, amelyek leginkább a most Euró­pában is létrehozott szükségkórházakhoz hasonlítanak. Afrikában egyébként nagy létszámú, de alacsony végzettségű személyzet segíti a kevés orvos és ápoló munkáját.

Ha már az európai országok kórházak segítségével akarják legyőzni a járványt, fontos megnézni, hogy az egyes országokban hány kórházi ágy jut ezer lakosra. Európában Németország az éllovas ebben a kérdésben, ahol nyolc kórházi ágy jut ezer lakosra, ezt követi Ausztria 7,37-el és Magyarország 7,02-vel. Látható tehát, hogy a dobogón olyan országok vannak, amelyekben a járványt jobban sikerült kezelni. Sokat emlegetik a kórházi ágyak számát mint fontos faktort, és árulkodó adat, hogy az Egyesült Királyság 2,54-es, Olaszország 3,18–as, Spanyolország pedig 2,97-es adattal „büszkélkedhet” ebben a kérdésben. Ugyanakkor érdekes, hogy Dániában ezer főre csak 2,5 kórházi ágy jut, míg Franciaországban 5,98, Belgiumban pedig 5,64, de a skandináv országot sokkal kevésbé sújtotta a járvány, mint az utóbbi két államot.

Az ezer főre jutó orvosok számában ugyanakkor teljesen más sorrendet találunk az országok között: az ágyak számában sereghajtó Svédországban 5,4 orvos jut ezer emberre, Németországban 4,2, Olaszországban és Spanyolországban 4,1, Franciaországban 3,2, az Egyesült Királyságban pedig csupán 2,8. Érdekes adalék lehet, hogy az Egyesült Államok mutatója a kérdésben 2,6.

Persze nem csak orvosokra van szükség. Az ápolók száma az egyes országokban nagyon eltérő lehet, és ezen a listán Olaszország és Spanyolország nem szerepel valami jól: ezer lakosra előbbiben 5,9, utóbbiban 5,5 ápoló jut. Az Egyesült Királyságban az ezer főre jutó ápolók száma 8,3, Franciaországban 9,7, Németországban pedig 13,2. Olaszország esetében az is problémát jelenthet, hogy az orvosok 53,3 százaléka 55 év feletti. Az orvosok és ápolók életkora azért is fontos, mert folyamatosan ki vannak téve a fertőzés veszélyének: Spanyolországban tizenkétezer egészségügyi dolgozó fertőződött meg az El País napilap szerint.

Európában az is problémát jelent, hogy elöregedő társadalmakról van szó, amelyekben a lakosság nagyobb aránya esik a veszélyeztetett idős korosztályba. Az olasz népesség 16,68 százaléka hetven év feletti. Németországban ez az érték 15,7, Spanyolországban 14,05 százalék.

Felmerült annak a lehetősége is, hogy az oltási gyakorlat különbözősége is befolyásolhatja azt, hogy az egyes országokban hány fertőzött betegszik meg. Egyes kutatók szerint talán a gyermekkorban beadott BCG-oltás adhat védelmet a koronavírus ellen, de ez még csak feltételezés. Mindenesetre úgy tűnik, hogy azokban az országokban, ahol kötelező a tuberkulózis ellen védő vakcina beadása, alacsonyabb az egymillió főre jutó súlyos betegek és halálozások száma. Olaszországban és az Egyesült Államokban például sosem volt kötelező a BCG-oltás.

Elsőre megdöbbentőnek tűnhet, hogyan sújthatott le ilyen keményen pont a világ egyik legfejlettebb egészségügyi rendszerével rendelkező országára a járvány, de az Egyesült Államok esetében több körülmény is közrejátszott abban, hogy ennyire gyorsan elterjedjen a fertőzés és ilyen sok ember halálát okozza.

Az első fertőzöttet január 20-án diagnosztizálták az országban, de utána még jó ideig nem értek a tömeges megbetegedések szakaszába: a fertőzöttek száma a százat csak március 2-án, az ezret pedig március 11-én lépte át. Számuk a tízezret ugyanaznap érte el, mint Franciaországban: március 19-én. A Trump-kormányzat az első intézkedéseket január 31-én hozta, ám ezek még csak utazási korlátozások voltak, és a kínai Hubei tartományból érkezők számára rendeltek el karantént. Az első eseményeket március elején kezdték lemondani a kormányzók, március 7-én Andrew Cuomo New York-i kormányzó szükségállapotot hirdetett, Donald Trump pedig március 16-án kérte az amerikaiakat, hogy ha lehet, maradjanak otthon, ne járjanak éttermekbe, és ne gyűljenek össze tíznél többen. Komoly problémát jelentett, hogy bár egyes beszámolók szerint már január során többször felhívták az elnök figyelmét a járvány veszélyeire, a Fehér Ház nem tett lépéseket, Donald Trump egy ideig még kicsinyítette is a helyzet veszélyességét.

Amikor aztán a járvány szele megcsapta az Egyesült Államokat, és kialakult New Yorkban az első nagy gócpont, rá kellett döbbenniük, hogy az ország nincs felkészülve egy ilyen helyzetre. Még arra sem voltak konkrét szabályozások, hogy ilyenkor mi a feladatok és jogok megoszlása a tagállami vezetés és a szövetségi kormány között. Rögtön ki is robbantak jogi viták a kormányzók és az elnök között, és mindkét fél az alkotmányra hivatkozott, ahogy teszik azok a tüntetők is, akik pár száz, néhol pár ezer fős megmozdulásokon követelik már hetek óta a gazdaság újranyitását.

A kudarcos védekezés másik oka magában az egészségügyi rendszerben keresendő: az amerikai egészségügy piaci alapon működik, cégek koordinálásával, és az állam ebbe a rendszerbe tesz pénzt akkor is, amikor a rászorulók egészségügyi ellátását támogatja.

A rendszer két fő problémája ebben a helyzetben a decentralizáltság és a piaci szemlélet. Előbbi annyiban jelent problémát, hogy az amerikai kormány és a tagállami kormányzók nem tudnak közvetlen utasítást adni az egészségügyi intézményeknek, rendeletek útján hozhatnak létre körülményeket, amelyeknek az adott cégeknek meg kell felelniük, vagy külön kell egyeztetniük a vállalatokkal. Nincs egy központi szövetségi ügynökség sem, amely koordinálná az ilyen esetekben a védekezést, még az adatok gyűjtése és elemzése is tagállami szinten zajlik. Van persze előnye is a rendszernek: például Washington államban a szövetségi kormány lassú reagálását nem bevárva egy kutatócsapat maga kezdett tesztelésbe.

A piaci alapú szemlélet még több problémát okozott: a kórházak alapvetően a betegek látogatásakor és a beavatkozásokért kapott díjakból élnek, így pont a járvány idején, amikor ezek a korlátozások miatt szinte teljesen megszűntek, a bevételeik drasztikusan csökkentek. Az az elképesztő helyzet is előállt, hogy több helyen egészségügyi dolgozókat kellett elküldeniük a járvány közepén. A gazdagabb kórházak rendelkeznek elegendő tartalékkal, és megfelelő felszerelésekkel, de olyan intézmények is vannak, amelyek saját fertőtlenítőt próbálnak készíteni. A kórházi ágyak száma is kevesebb például az európai országokhoz képest, mert a kórházak érdeke, hogy minél több beteget lássanak el, minél gyorsabban, a forgalomhoz szükséges minimális kapacitással. A piaci alapú egészségügy harmadik, és talán legnagyobb problémája, hogy az emberek féltek orvoshoz fordulni, amikor koronavírus fertőzésre utaló tüneteket tapasztaltak magukon. Alapvetően az amerikaiak többsége csakis akkor fordul orvoshoz, ha már nagyon beteg. Hogy miért? Mert a legtöbbjük biztosítása csak részben fedezi az egészségügyi költségeket, az amerikaiak tizedének pedig semmilyen biztosítása nincs. A biztosítás nagyrészt munkahelyhez kötött, de munkaadónként változó, hogy milyen egészségügyi biztosítást kínálnak munkavállalóiknak. A legtöbb amerikai számára például egy hirtelen jött komoly betegség az anyagi csődöt is jelentheti. A mentő kihívása államtól, régiótól függően nagyjából 200 és 1000 dollár (60–300 ezer forint) közötti költséggel jár.

A koronavírus-járvány kezdeti szakaszában az emberek féltek a tesztelés költségétől, ezért nem fordultak orvoshoz. Mostanra a társaságok belelegyeztek, hogy minden biztosítás fedezze a tesztelés teljes költségét, de még most is sokan félnek jelentkezni, mert a kezelés nincs ingyen.

A vírus terjedésében az is szerepet játszhat, hogy rengeteg amerikai szenved krónikus betegségekben, és ők – részben a magas egészségügyi költségek miatt – sokszor rendes kezelést sem kapnak. Ezenkívül szintén a piaci szemlélet miatt a kórházak és a tagállamok versengenek a felszerelésekért és egymásra licitálnak a lélegeztetőgépekért.

A pozitív példának jelenleg Dél-Korea tűnik, ahol az ezredik fertőzöttet február 26-án diagnosztizálták, míg a tízezrediket csak április 3-án, miközben a két érték elérése között a legtöbb országban 10-11 nap telt el. Dél-Koreában szigorú intézkedésekkel, hihetetlen mennyiségű teszt elvégzésével, és a kapcsolatok lekövetésével elérték azt, hogy az 50 milliós országban épp csak átlépte a 250-et a járványban elhunytak száma.

Összegezve, több tényező is szerepet játszik abban, hogy egy-egy országot mennyire sújt a járvány, és egyelőre csak helyzetképet lehet adni, de az már most látszik, hogy a nyugati világ országainak sok mindenen kell változtatniuk, ha egy következő járvány ellen nagyobb sikerrel akarják felvenni a harcot.

Aktív esetek száma
Aktív esetek száma
Fotó: MH-gyűjtés

Kapcsolódó írásaink