A migráció megfékezése politikai akarat kérdése

– Április elején négy tárca közös elhatározásából az olasz kormány véget vetett a „nyitott kikötők politikájának”. A civil hajók azonban továbbra is az olasz partok felé vették útjukat. Ez azt jelenti, hogy a migrációs hullám feltartóztathatatlan a Földközi-tengeren?

– Márciusban enyhe csökkenési tendencia mutatkozott. A korlátozó intézkedések, az egészségügyi vészhelyzet, valamint a kormányrendelet ellenére azonban április elejétől újra megugrott az Olaszországba érkező migránsok száma. Amikor Matteo Salvini volt a belügyminiszter, 2019-ben a migrációs hullám feltartóztatása lényegesen nehezebb volt, mégis kevesebben érkeztek. Ez azt jelenti, hogy a migráció megfékezése politikai elhatározás és akarat kérdése. A 2019 szeptemberétől idén februárig tartó időszakban, Lucia Lamorgese belügyminiszter idejében a bevándorlók száma megugrott, ami azt bizonyítja, hogy a jelenlegi kormánynak nem áll szándékában a migráció megfékezése, sem a Salvini-féle migrációs megszorítások betartása.

– Salvini gyakran emleget egy harminceurós napi kvótát, amelyet a bevándorlók rendelkezésére bocsátanak. Ki fedezi ezt a kiadást?

– Az olasz állam. A partokra érkező bevándorlók nagy része illegálisan jön, és politikai menedékjogot kér. Olaszországnak kötelessége gondoskodnia róluk. A befogadóközpontok működtetése, illetve közvetlenül a személyeknek juttatott harminc euró az olasz kormányt terheli, csak kis mértékben könnyíti ezt a terhet az Európai Unió juttatása.

– Olaszország népessége híres volt a befogadásról, a szolidaritásról. A vírus előidézte gazdasági krízisben is ilyen nagylelkűek maradnak az olaszok?

– Az olaszok egészen 2011-ig valóban befogadók voltak, amíg a migrációs hullám visszafogottabb ütemben zajlott. Igyekeztek méltóságteljes életet biztosítani az érkezőknek. A közel-keleti konfliktusok, a líbiai válság, valamint a schengeni övezet kibővítése következtében a migrációs hullám megnőtt, mindez egybeesett a gazdasági krízis időszakával. A bevételek és a munkahelyek csökkentek, miközben egyre több bevándorló érkezett az ország területére. A migrációellenes légkör elsősorban az alacsonyan képzett rétegek között ütötte fel a fejét, akik számára a bevándorlók konkuren­ciát jelentettek. A küszöbön álló gazdasági krízis várhatóan a konfliktusok elmélyítéséhez vezet. A jelenlegi helyzetben a bevándorlók jogi státusának rendezését sürgető kormány továbbra is azon dolgozik, hogy egyre több bevándorlónak adhasson lehetőséget a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez, ahelyett hogy a munkahelyüket elvesztett olaszokat részesítené előnyben.

– Mit gondol, kik azok, akiknek hasznuk származik a bevándorlók érkezéséből?

– Sokan vannak, akik politikai, pénzügyi és ideológiai szempontból profitálnak a bevándorlásból. A helyzet közvetlen pénzügyi haszonélvezői a befogadó intézményeket működtető vállalkozók. Közvetetten pedig azok a vállalkozók, akik a munkabérek leszorításával olcsó munkaerőhöz jutnak. Ideoló­giai és politikai szempontból a multikulturális, multietnikus társadalom ideálját valló progresszív baloldal, amely szavazóbázisa megerősítését reméli a tömeges bevándorlástól.

– Mikor érkezik el a pillanat, amikor az olaszok nem tudják fenntartani a tömeges migrációt?

– A pillanat már elérkezett. A 2019-es európai parlamenti választásokon a bevándorlásellenes Liga 34 százalékos eredménye ezt mutatta. Fontos tudni, hogy Olaszország a migráció kérdésében megosztott. A gazdasági szempontból hátrányosan érintett közép- és alacsonyabb rétegek ellenzik, míg a hasznot húzó magasabb rétegek támogatják a bevándorlást. A jelenlegi gazdasági válságban a bevándorlásellenesek számának növekedése várható. Nem feledhetjük el azonban, hogy a jelenleg hatalmon lévő bevándorláspárti erők kulturális hegemóniával, illetve a média ellenőrzésével bírnak.